„Hallgatóink felét az ország védelmére készítjük fel”

Patyi András: A jogelőd felsőoktatási intézményeket és területeket huszonöt-harminc éven át elhanyagolták, nem fejlesztették, ennek a mulasztásnak a pótlása történik most meg

Korompay Csilla – 2017.06.27. 01:21 –

Sosem számolgattam, hogy egy másik egyetem mennyi forrást kap, vannak feladataim és azokat igyekszem ellátni. Ezt javaslom mindenkinek – mondta lapunknak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) több mint negyvenmilliárdos beruházásával kapcsolatos „irigységspirálról” Patyi András, az NKE rektora. A szintén támadott uniós projektekkel kapcsolatban hangsúlyozta, a költségeket a Miniszterelnökség hagyta jóvá, egyébként a projekt által megvalósuló közszolgálati képzések és fejlesztések résztvevőire jutó fajlagos költségátlag a fele-harmada annak, mint Európa-szerte a hasonló fejlesztések esetében.

Patyi András 20170627 Sem a tanári karban, sem a hallgatók között nincs ideológiai alapú válogatás – hangsúlyozta a rektor (Fotó: Varga Imre)

– A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012. január elsején jött létre három karral, ám azóta tovább bővült. Hogyan áll most az integráció, végleges szervezeti keretek között működik már az NKE?

– Ha megnézzük a 2012-ben létrejött egyetemet és a mait, komoly fejlődést, gyarapodást láthatunk. A 2012-es év arról szólt, hogy három önálló, különböző múlttal rendelkező intézményt hogyan lehet integrálni, ma pedig már az a kérdés, hogy közösen merre vezet tovább az utunk. Az egyetem a három jogelőd miatt három karral indult el, ez a Rendészettudományi Kar – a Rendőrtiszti Főiskolából –, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar – a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemből – és a Közigazgatás-tudományi Kar – az akkor már a Corvinuson belül működő Közigazgatás-tudományi Karból, amely azelőtt az Államigazgatási Főiskola volt. Ma már ez utóbbit Államtudományi és Közigazgatási Karnak nevezzük, és az ország egyik legnagyobb egyetemi kara, a graduális hallgatókon túl hetvenöt-nyolcvanezer tisztviselő képzéséért felelünk, tehát egy kézbe került a közigazgatási felsőoktatás. Az alapszakok mellett a másik két karon is vannak mesterszakok, továbbképzés és vezetőképzés, valamint doktori iskola is. 2015-ben létesítettünk egy új kart, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kart, ennek a felépítése még nem fejeződött be, ám itt zajlik az egyetem egyik zászlóshajó-képzése, teljes egészében angol nyelven. 2017-től pedig Víztudományi Kar néven egyetemünkhöz csatlakozott az egykori bajai Vízügyi Főiskola. Tehát öt egyetemi karral működünk, emellett változatlanul folyik a katasztrófavédelmi képzés az önálló, karközi Katasztrófavédelmi Intézetben, és továbbra is nagyon komoly munkát végez a Nemzetbiztonsági Intézet. Két nagy projektszervezetünk az Államkutatási és Fejlesztési Intézet, valamint az Államtudományi Karba integrált Vezető- és Továbbképzési Központ. Ők szervezik, kezelik azt a két nagy európai uniós projektet, amelyről kilencven százalék hazugság és tíz százalék igazság jelent meg a sajtóban az elmúlt hónapokban.

– Az ellenzéki vádak szerint durva túlárazások történtek a két, összesen harmincmilliárd forintot jelentő projektnél. Megszülettek már a válaszok az Európai Bizottság által feltett kérdésekre?

– Egyetemünk szabályos pályázati eljárás keretében elnyert két projektet a Közigazgatás és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program keretében. A döntést hosszú tervezési folyamat előzte meg mind az irányító hatóság, mind az egyetem oldaláról. A pályázati dokumentáció elkészítése, a tervezőmunka majdnem egy évig tartott, ez magyarázza az előkészítési költségeket. A projekt során nyolcvanezer embernek kell személyre bontott, egyéni fejlesztési terven alapuló, legalább harmincórás képzést adni, ezt rendkívül rövid idő alatt lebonyolítani, ennek egész hátterét is kialakítva. Erre az egyetemnek fel kellett készülnie, megismernie a nemzetközi módszertanokat és figyelembe venni a közszolgálat mai elvárásait. A pályázati dokumentációban szereplő költségnemeket a Miniszterelnökségen működő Irányító Hatóság jóváhagyta, ezeket rendszeresen ellenőrzik. A projektek végső kedvezményezettjei pedig azok a tisztviselők, akik a projekt során képzést kapnak. Informatikai fejlesztés is történik, amelynek szintén az egész közszolgálat a haszonélvezője. Összességében a cél az, hogy javuljon a közigazgatás színvonala, aminek a nyertese végső soron az ügyeit intéző állampolgár. Ráadásul az egyetem nem egyedül hajtja végre a projekteket, hanem mintegy ötven együttműködő partnerrel, köztük közel húsz egyetemmel, a kormányhivatalokkal. Ha pedig kiszámoljuk, hogy a projekt összköltségvetéséből mennyi jut egy ember fejlesztésére, akkor az látszik, hogy körülbelül a felébe-harmadába kerül, mint másutt az unióban. Az Európai Bizottság egyébként nem folytat és nem folytatott vizsgálatot, nem volt audit eljárás, csupán kérdéseket tettek fel az Irányító Hatóságnak – az összes projekttel kapcsolatban. A kérdések megválaszolásában együttműködtünk, a Miniszterelnökség a válaszokat megküldte a bizottságnak, reakció még nem érkezett.

– Visszatérve az integrációhoz, milyen az együttműködés a karok, intézetek között?

– Már 2012-ben sem volt kérdés, hogy szóba állnak-e egymással a katonák, a rendőrök meg a civilek, most pedig minden fejlesztést együtt hajtunk végre. Az állami alapfeladatok ellátása, mint a külső és belső biztonság őrzése, a gyakorlatban is komplex feladat. Ahogy ebben a szereplők a mindennapokban együttműködnek, úgy a képzés során is alapvető ez.

– A szervezeti átalakulással párhuzamosan jelentős beruházások is folynak. Itt is óriási összegekről van szó, ami a jelek szerint nem mindenkinek tetszik…

– Nagyon fontosnak tartom, és rendre elmondom, hogy a jogelőd felsőoktatási intézményeket, illetve területeket huszonöt-harminc éven át elhanyagolták, nem fejlesztették, olyan körülmények között dolgoztak a kollégák, ami messze elmaradt a más egyetemeken tapasztalhatóktól. Ennek a mulasztásnak a pótlásáról hozott döntést a kormány 2012-ben azzal, hogy új campus épül az egykori honvéd Ludovika Akadémia területén. Az egyetem szellemi fejlesztése akkor válik teljessé, ha itt leszünk egy helyen, és nem kell a tanszékek között kilométereket utazni. Az egykori Ludovika-főépület 2014-re teljesen megújult, itt működik az egyetem központja és a nemzetközi kar. Még a nyáron elkészül az Üllői úton egy modern, ötemeletes oktatási épület előadótermekkel, tantermekkel, irodákkal, amelyeket alapvetően a Rendészettudományi Kar és az Államtudományi és Közigazgatási Kar fog használni. Szintén kész lesz a nyáron a Rendészettudományi Kar speciális oktatási épülete, és egy nagy kollégium a rendészeti tisztjelölteknek. A civil hallgatók már 2015-ben birtokba vehették az új, hatszáz fős kollégiumot. Készen van a fedett lőtér, és év végén, a jövő év elején átadjuk a sportközpontot is. Megvalósul a teljes Orczy-park történeti rekonstrukciója az év végére, benne a lovardával. Mindez összességében meg fogja haladni a negyvenmilliárd forintot, költségvetési pénzből. De hát a végzettek is a magyar állam szolgálatára készülnek. Tudatos, irigységen alapuló félrevezetésnek tartom azt, hogy a kormány csak ezt az egy egyetemet támogatja. A mindenkori magyar kormányok nagyon sok pénzt költöttek a felsőoktatási intézményekre. Egyébként én rektorként sosem számolgattam, egy másik egyetem mennyi forrást kap, vannak feladataim és azokat igyekszem ellátni, s ezt javaslom mindenkinek. Mert különben egy felesleges irigységspirálba kerülünk. Ha azt számolgatom, a másik mennyit kap, attól nekem nem lesz több.

– Az NKE minden karán, a képzések jellegéből adódóan, épp olyan fontos a hivatástudat, mint a szakértelem, Ön is „értékközpontú” intézményről beszél. A hivatástudat itt a hazaszeretetet, a törvényes rend szeretetét, tekintélytiszteletet jelent. Csupa „konzervatív” eszme. Akkor tehát ideológiai képzés is zajlik az egyetemen? Ez is oka lehet a támadásoknak?

– Kétségtelen, hogy a tárgyi tudás mellett a képzések nagy része nálunk valóban magatartást is formál, szocializál. De ez nem ideológiai vagy politikai képzést jelent. Sem a tanári karban nincs ilyen típusú válogatás, sem a hallgatók között. Nyilván aki honvédtisztnek jelentkezik, és a felsőoktatási életét katonai esküvel kezdi meg, amely szerint az élete árán is megvédi a hazát, azt a fiatalt már nem kell a hazaszeretet oldalára állítani, hiszen nyilvánosan megfogadta, hogy ha kell, meghal értünk. Belőle már csak jó parancsnokot, jó értelmiségit, jó katonatisztet kell faragni. Az pedig, aki úgy gondolja, hogy a bűnüldözésnek szenteli az életét, és megfogadja, hogy élete kockáztatásával is végrehajtja a feladatait, vállalja a képzés kötöttségeit szigorú körülmények között, őt ebben a hitében már csak támogatni kell. A közigazgatásban való munka is bizonyos szintű önfeladást jelent. Ezekben a hivatásokban elengedhetetlen a fegyelem. Enélkül nincs jó vezető, nincs jó parancsnok. Márpedig mi a hallgatóink felét az ország védelmére készítjük fel.

– Része-e bizonyos képzéseknek a migrációs fenyegetésre való felkészítés?

– Egyetemünkön már 2012-ben Bevándorlási és Állampolgársági Tanszék létesült, rá egy évre elindult a migrációs szakirányunk. Ma csak nálunk szerezhető ilyen típusú egyetemi diploma. A honvéd- és rendészetitiszt-jelöltek a migrációs válságtól függetlenül is felkészítést kapnak a határőrizeti feladatok ellátására, de 2015-16-ban a hallgatóink szervezett formában is részt vettek a határvédelemben.

– Nemzetközi kapcsolataik mit mutatnak, másutt hol tartanak ezen a téren?

– Széles szakmai kapcsolatrendszerrel rendelkezik az egyetem. Sok olyan fórum van, amely kifejezetten a tapasztalatcserét szolgálja, ebbe a határrendészet is beletartozik. Érdemes kiemelni azt a közös mesterképzést, amelyben hét európai egyetem, illetve az unió egyetlen, hazánkban működő intézménye, a CEPOL (az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége) vesz részt. A program idén ősszel zárul első alkalommal, Budapestről indult, és itt lesz a diplomaátadó is. Ennek megvalósítása intenzív együttműködést igényelt, hiszen hét országban zajlik a képzés, amelyre az unió húsz tagállamából érkeztek rendőrtisztek.

– Ön a Nemzeti Választási Bizottság elnöke is. Szocialista indítványra tavaly már megvizsgálták, hogy nem összeférhetet-len-e a két pozíció, és bár a Kúria megerősítette az NVB döntését, amely szerint nem, azért a téma ismételten felmerül.

– Aki ezt hangoztatja, ártani akar nekem, illetve az általam vezetett bizottságnak vagy intézménynek. 2013-ban Áder János köztársasági elnök úr jelölt az NVB tagjának, a jelölés előtt megvizsgálta, nem áll-e fenn összeférhetetlenség, azaz betöltök-e olyan jogviszonyt, ami kizárja a két feladat együttes ellátását. Nem töltöttem, töltök be. Közalkalmazott vagyok az egyetem tanáraként és rektoraként, közalkalmazott pedig lehet az NVB tagja, és ha lehet tagja, akkor lehet elnöke is. Azt, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, már a Kúria is kimondta. Az NVB ülései nyilvánosak. Látható, hogy minden ügyet jogi alapon terjesztek elő, jogi alapon érvelek, a döntéseket hosszú jogi indokolással, többségi döntéssel hozzuk meg. Ezeket meg lehet támadni a Kúrián, amely többnyire helyben szokta hagyni a döntéseinket, ahogy tette a napokban is négy beadvánnyal kapcsolatban. Ilyenkor persze a politikus nem áll ki, hogy az NVB-nek igaza volt. Jogászprofesszor vagyok, jogászként gondolkodom, nem fogok a politikai vagdalkozás szintjére lépni, de a személyemet érő sértő kijelentéseknél előbb-utóbb el fog fogyni a türelmem, mint ahogy elfogyott Hadházy Ákossal szemben az uniós projektekkel kapcsolatos rágalmai miatt. Ellene feljelentést tett az egyetem is és én is.

– A választási bizottsággal kapcsolatban még egy kérdés: ön korábban azt nyilatkozta, azért utasítják el szinte az összes népszavazási kezdeményezést, mert lényegében ugyanazokat a kérdéseket teszik fel kissé átfogalmazva, így a döntés sem lehet más. Nem lehetne megakadályozni ezt a fajta ismétlődést?

– Korábban létezett a párhuzamossági moratórium, nem adhatott be senki kérdést olyan tárgykörben, amelyben már volt benyújtott kezdeményezés. Ez a szigorú szabályozás visszaélésszerű helyzetekhez vezetett, ezért feloldották, most a tárgyköri védettség csak akkor következik be, ha egy kérdésben már összegyűjtötték a szükséges kétszázezer aláírást és azok ellenőrzése megkezdődött. Ezzel az új szabályozással akkor sem értettem egyet, és most sem, de az én dolgom az, hogy végrehajtsam a törvényt akkor is, ha ugyanabban a témában újabb és újabb kérdést nyújtanak be. Nekünk minden esetben jogi választ kell adnunk az alapján, amit az alkotmány és a népszavazási törvény előír.