Szent kút a hatalmas fák alatt

A vasvári Mária-kegyhely története – A római idők óta lakott a környék – Egymásra épültek a csoda helyszínén a hagyományrétegek, ma klasszicizáló templom áll a fakápolna helyén

Pálffy Lajos – 2017.06.19. 01:06 –

A Vas megyei Pinkamindszent és Vasvár között 28 kilométert kell gyalogolni. Ez legalább ötórás menetet jelent, ezért hát augusztus 15-én hajnalban indultak a búcsújárók, hogy idejében odaérjenek Vasvárra, a Nagyboldogasszony-napi ünnepi misére. A szent helyen álló kápolna helyére 1900-ban a hívek adományaiból emeltek kicsiny, klasszicizáló templomocskát, amely ma is áll.

vasvári Mária-kegyhely 20170618 A zarándokok a kútban megláthatják a Szűzanya arcát (Forrás: Fortepan)

Vasvár már a római időkben is jelentős településnek számított, a Rába feletti teraszon a gyepvas megmunkálására kohókat működtettek a provincia lakói. Akik után egy sánc maradványa és néhány kohó romjai maradtak emlékbe. A település nevét – Castrum Ferreum – adó vasat még az Árpád-kor idejében is olvasztották, Vasvárt pedig Szent István ezért földvárral ellátott megyeszékhellyé tette. A 12. században már állt a háromhajós temploma, a tatárjárás után pedig a domonkos szerzetesek is megérkeztek. Az általuk működtetett káptalan végül a török időkben, 1578-ban költözött el Szombathelyre, amely nem volt annyira a hadak útjában. A megyeszékhelyi státusát elvesztő Vasvárt ezután a törökök és a németek is folyamatosan pusztítják, utoljára a városkáról elnevezett béke évében prédálja fel az itt állomásozó török sereg.

De makacs és szorgalmas nép lakik erre, és a török eltakarodása után újjáépül a kolostor és a Nagyboldogasszony-templom, és valamikor a 18. században megszületett a legenda is. Hogy a török elől menekülő szerzetesek nagy sietségükben a város melletti erdőben, egy fa odvában rejtették el kedves Mária-képüket, amelyet aztán a zavaros idők elmúltával már hiába kerestek. Mert a fát időközben kivágták, de Isten akaratából egy forrás fakadt a helyén, és annak kristálytiszta vizében látták meg a jámbor barátok a Szűzanya arcát. Idővel aztán remeték telepedtek a forrás mellé, és megtörténtek az első csodás gyógyulások is. A 19. század közepén egy huszár megmosakodva a forrásban, visszanyerte szeme világát, s megrendülve a csodától, a kegyhely, egy kis fából épült kápolna és a forrás gondozójaként jámbor módon itt élte le az életét. Az ő idejében terjedt el a megyében a szent hely híre, és különösen az augusztus közepén, Szűz Mária fő ünnepén, Nagyboldogasszony-napján tartott búcsúra érkeztek tömegek. A járni bírók templomi zászlaik alatt gyalogosan, az idősek, elesettek pedig a menet végén szekerekkel indultak Vasvárra. A 19. század végétől a nagy tömegek miatt még egy ünnepnapot be kellett iktatni, tehát Mária neve napján, szeptember 12-én is tartottak búcsút. Ezt az ünnepet Bécs török ostrom alóli felszabadulásának emlékére alapította 1683-ban XI. Ince pápa.

A fakápolna helyére aztán 1900-ban a hívek adományaiból kicsiny, klasszicizáló templomocska épült, amely szinte eltörpül a nagy fák alatt. Az 1930-as években pedig megépül a lourdes-i barlang is a francia Mária-jelenés helyszínének mintájára. A búcsúnapokon gyertyás virrasztást tartanak a kegyhelyen, ahol a mai napig megtörténik ilyenkor az „első búcsúsok”, a zarándoklaton először részt vevők „mosdatása” is, amikor az idősebb zarándokok megmossák az először itt lévők arcát a forrás vizében. Ekkor van a „kútba nézés” is, amikor Szűz Máriát keresik a vízben a zarándokok, akik aztán korsókban visznek haza vizet az otthonmaradottaknak.

Arcátforrás: Fortepan