Bán KárolyBotka és a megbokrosodott lovak

Álláspont. A bizalom gyalogosan jön, de paripán vágtat el – tartja egy indián közmondás

Bán Károly – 2017.06.17. 01:30 –

Ennek tükrében tessék olvasni két idézetet nap­jaink valóságából. Az első: „Addig ezt a kerítést senki sem bonthatja el, amíg a magyar emberek többsége nem érzi magát biztonságban az otthonában. Az Orbán-kormány ideiglenesnek nevezi rendeletében a határzárat. Azt kell mondanom önöknek, ez a határzár életünk része lesz egy jó darabig.” A második néhány nappal korábbról való, s így festett: „Ha mi nyerjük a választást, lebontjuk a Szerbiával határos kerítést.”

Mindkettő ugyanattól a közéleti szereplőtől származik, Botka Lászlótól, az MSZP miniszterelnök-jelöltjétől.

De folytassuk. Botka három hete az MSZP kongresszusán még azt mondta: „Ha Orbánon és Putyinon múlna, újra vasfüggöny zárná el Magyarországot a Nyugattól, ezzel szemben mi nem leszünk Putyin lábtörlői és téglái az unióban és a NATO-ban.” Három napja pedig a magyar határvadászok előtt már azt ecsetelte: „Az Orbán-kormány és az unió a felelős azért, hogy a magyar emberek félnek. Az Európai Unió pedig felelőtlen volt, mert képtelen volt megvédeni a határait.” Ezt követően Botka fel is szólította a magyar kormányt, adja át – a felelőtlen Európai Uniónak, amely eddig plüssmacival, virágcsokorral, meghívólevéllel és promóciós varáz­­sszőnyeggel várta a kedves illegális bevándorlókat – a határvédelem feladatait a Frontexnek, az unió határigazgatási szervezetének.

Mielőtt az olvasót hatalmába kerítené a skizofrénia, jegyezzük meg, a Botka-féle tudatmódosulás nem előzmény nélküli. A szocialisták tavaly júniusi tisztújító kongresszusa nagy szavazataránnyal váltotta le a párt kovászát megteremteni hivatott választmány éléről Botkát, aki ezt követően egy interjúban sértődötten azt mondta arra a felvetésre, mit szólna hozzá, ha felkérnék miniszterelnök-jelöltnek: „Mit írnának rá a szórólapra? Tisztelt választópolgárok, nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv. Magyar Szocialista Párt?” Alig telt el néhány hónap, Botka mégis bejelentkezett a tisztségre, majd tizenegy hónappal később az MSZP legfőbb döntéshozó fóruma, kilencvenhét százalékos többséggel, a párt miniszterelnök-jelöltjévé választotta bukott választmányi elnökét.

A párt reménysége azóta nagy terveket sző, ő akar a teljes „demokratikus” ellenzék élére állni, sőt leszámolni a bűnös múlttal, igazságot tenni, a szegények gyámolítójaként fellépni, a gazdagokat megadóztatni, az elesetteket felemelni, ígér dupla közmunkásbért, megélhetési minimumot, tizenharmadik havi nyugdíjat, ingyengyógyszert időseknek. Hadat üzen Gyurcsány Ferencnek, nem kér abból, aki a választók szemébe hazudott, mert az tehertétel a baloldalon, nem enged a liberális kispártoknak, civakodjanak csak egymással, mert ma már ő itt a hiteles politikus, a sikeres, a választásokon a Fideszt négyszer is legyőző demokrata, a baloldal reménysugara.

Ám a Szegedről országjárásra induló Botka-hajó zátonyra futott, adócsalással gyanúsított ügyvédje előzetes letartóztatásba került, az egymillió új szavazó ígérete naiv ábránd maradt, egy kutatás szerint száz emberből csak három szavazna Botkára, pártjára pedig négyszázezerrel kevesebb, mint 2014-ben. Hogy miért, arról az egyik legismertebb Deák Ferenc-anekdota jut az eszembe. A haza bölcse egyszer valaki vendégeként kikocsizott, a lovak hirtelen megbokrosodtak valami miatt, mire Deák is a gyeplő után kapott. „Hagyja ezt ön – mondta neki a kocsis –, így talán megmenekszünk, de ha a gyeplőbe kapkod, s nem hagy szabad működnöm, biztosíthatom, hogy árokba fordulunk.”