Haláltánc két részben

POSZT: rendkívüli csapatmunkával és energiával vitte színpadra a Miskolci Nemzeti Színház társulata a Kivilágos kivirradtig című Móricz-kisregény összetett társadalomábrázolását

Forgách Kinga – 2017.06.17. 01:10 –

Móricz Zsigmond több mint kilencven évvel ezelőtt írta meg egyik legjobban sikerült kisregényét, a Kivilágos kivirradtig címűt. A Miskolci Nemzeti Színház adaptációja, amely finom, máig érvényes látlelet a magyar mentalitásról, a Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadásnak járó díjáért verseng.

Kivilágos-kivirradtigMás prózai szövegeivel ellentétben, nem dolgozta át drámai formába a Kivilágos kivirradtig című kisregényét Móricz Zsigmond, és mostanáig nem is játszották a színházak. Ebben az évadban azonban a Miskolci Nemzeti Színházban a szövegből Rusznyák Gábor készített rendkívül jól működő színpadi változatot, amelyet most a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a POSZT közönsége is láthatott, hiszen a produkció versenyben van a legjobb előadás címért. Átiratában a rendező-dramaturg megőrizte a mű esszenciáját, az éleslátó emberábrázolást és a társadalmi folyamatok iránti érzékenységet, miközben a hangsúlyok finom eltolásával és árnyalt aktualizálással azt is érzékeltették, mennyire mai ez a közel évszázados szöveg. A miskolci teátrum rendkívül erősnek mutatkozó társulata pedig hihetetlen csapatmunkával, biztos összhangban jelenítette meg mindezt a színpadon.

Egyetlen éjszaka történetét meséli el a mű, mégis összetett képet ad a vidéki nemesség válságban lévő életmódjáról, a kor társadalmi, etnikai rétegeinek viszonyáról és az emberi kapcsolatok örök problémáiról. A cselekmény karácsony másnapján, István-napon játszódik, s nagy mulatozásra készül vidéki birtokán a tiszttartó, Doby István és családja. De a vendégek érkezése előtti pillanatokban kiderül, hogy a családfőt kirakták állásából, és emiatt el is kell költözniük. Miután sorra érkeznek a barátok, ismerősök, elkezdődik a közös sírva vigadás, és tablószerűen rajzolódnak ki a különböző sorsok és szemléletmódok.

A regény összetettségét, Móricz mindent látó narrációját a többrétegű színpadkép (díszlettervező: Khell Zsolt), de az előtérben és hátterében zajló cselekményszálak közötti párbeszéd is leképezi. A remek atmoszférateremtés mellett az egyes sorsok is rendkívül élesen rajzolódnak ki, míg a bensőséges jelenetek és a nagyszabású, kollektív mulatozások sajátosan hullámzó dinamikát hoznak létre. Ez a ritmus a dráma egy pontján valódi haláltánccá torzul: a háttérben, szinte észrevétlenül megölnek egy embert, aki a Halál megszemélyesítőjeként, hegedűvel a kezében (Kovács Márton) kíséri végig az éjszakai mulatságot. A második felvonásban pedig a szereplők sorra cserélik le korhű jelmezeiket mai öltözékre.

Az adaptációban hangsúlyosan jelenik meg a zsidósághoz való viszony, ám a Móricz-regényhez hasonlóan az előadás sem foglal állást ebben, csupán ideológiákat ütköztet egymással, rendkívül összetett módon. Ugyanis a történetben a család úgy tudna megmenekülni, ha lányukat, Annuskát hozzáadnák egy zsidó nagybirtokoshoz, Pogány Imréhez (Bodoky Márk), aki így az események kulcsszereplőjévé válik, és mindenkit arra késztet, hogy mentalitásától függően állást foglaljon.

A színészek játéka egyenletes és remek, nehéz kiemelni bárkit a több mint húszfős csapatból. Nádasdy Erika rendkívüli erővel teremti meg a családot összetartó feleség és anya karakterét, Czakó Julianna finom nőiességgel ábrázolja a fiatalságot képviselő kacér lányt, Annát, Gáspár Tibor pedig hitelesen játssza a válságba került, mégis jelentős szerepű családfőt. A lendületes és jó ritmusú, filmszerűen pörgő előadásban személyes drámák, humoros kiszólások, nagy mulatozások és kisstílű szerelmi légyottok rajzolják ki az örök magyar mentalitást.