Négy fiatorony Micskén

Rejtőzködő Magyarország 804.

Ludwig Emil – 2017.06.17. 01:08 –

Mezőtelegdtől (Tileagd) észak felé, a Réz-hegység szép, erdős tájain keresztül, jó minőségű úton érkeztünk meg a szertelen, emiatt is magas gátak közé szorított Berettyó lapályára. Nagyváradtól mintegy negyven kilométerre, a folyó bal partján megláttuk a magas dombháton fekvő Micske (románul: Misca) falut; majd közelebb érve festői, négy fiatornyos templomát.

Micske 20170616 Szent Miklós titulusú volt a templom a reformáció előtt (a szerző felvétele)

A középkori eredetű község múltja a 13. század elejéig nyúlik vissza. A Sebes-Körös és a Berettyó völgyét a 10. és 11. század fordulóján vették birtokba a honfoglaló magyarok. Szent István király szervezte meg a bihari várispánságot, amelynek központja a jelenlegi magyar államhatáron túli bihari földvár volt. Később tizenkét község vert gyökeret az öntésföldben a Rézalja hátáig. Köztük van a Széplaktól és Bályoktól induló víz folyását kísérő út mentén Margitta, Érábrány, Fegyvernek, Siter, Adorján, Szentjobb és Szalárd, valamint Micske.

A település neve betűváltással alakult Micskévé az eredeti Mycusa, később Mykse, Miske, Mika személynév által. Plébániaként működő egyháza Szent Miklós titulusú volt a 13. század végétől a reformáció kezdetéig. A néhai püspök patrocíniuma szorosan összefüggött a közeli váradi püspökség közlekedési pontjával mint az úton járók és kereskedők védelmezője, ahogy máshol is az akkori országban.

A Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint 1255 és 1300-ben szerepelt írásban Mikche; Győrffy György Árpádkori történeti földrajzában 1214 és 1334 között hét ízben említi Mykche és több változatos nevű település nevét, Várad közelében.

A helység egy réttel, felerészben Folkus fia Kadarral, felerészben Boleszló váci püspök unokaöccsével, Othmarral együtt lett megosztva. Kadar részét megvásárolta Boleszló, és átadta ajándékul a leleszi premontrei prépostságnak 1214-ben. Mikcse földjének negyedrész birtokát a palotájával (!) együtt vette meg Boleszló a fivérétől, Elwin püspöktől. Az iratok szerint a falu 1291–1294 között húsz kepe tizedet fizetett terményben, a papja egy uncia aranyat a püspökségnek. Az 1332–37 közötti pápai tized beszedésekor évenként 6 garas dézsmát (decimát) fizetett Mikche.

Összefügg a helység nevével, hogy a dunántúli gyökerű Geregye nemzetségbeli Barabás mester cserébe adta itteni rokonának egyik részét Écs fia Pálnak; amíg a vasi birtokosok másik ága Élesden rendezkedett be. Amikor pedig 1277-ben Pál fia Miklós vajda szembefordult IV. (Kun) László királlyal, kárát szenvedte, de Micskét végül a győztesek birtokához juttatta a királyi kegy. Zsigmond király 1389-ben János szörényi bánnak adományozta a falut és birtokait, 1406-ban Lackfi Jakab erdélyi vajda kapta meg. Későbbi földesurai között guthi Or­szágh Mihály és Perényi Imre nádorok találhatók.

Később, 1452-ben és 1466-ban mezővárosként említik oklevélben, hol Miske, hol Micske néven, a kiváltságot az országos tisztséget betöltő birtokosai járták ki Mátyás király udvarában. Az 1552. évi összeírás szerint harminchat telekből állt, majd nem sokra rá elérte e vidéket is a reformáció, s a község földesura – a jobbágyokkal együtt – áttért az új hitre. A török hódoltság végét követően, 1715-ben ismét csak mezővárosi rangra emelték, huszonnégy családdal, öt év múltával már huszonnyolc családfőt számláltak össze a helységben.

A falu középkori temploma – ma református egyház – uralja a Felszeg magaslatát, 14. századi eredetű, gótikus stílusú és szerkezetű épület. Nyugati oldalán erős torony emelkedik, a negyedik emelete fölött négy fiatornyos gúlasisakkal. A 10,5 méter hosszú, 7,5 méter széles hajóhoz egy falszélességgel szűkebb, fél hatszögzáródású szentély csatlakozik. A teljes belső hosszúság – a torony nélkül – 17 méter. Összesen tizenhárom haránt- és saroktámpillér támasztja kívülről a közel egy méter széles falakat, amelyek szerepe véget ért hajóboltozat sík mennyezetre cserélésével, az 1638. évi földrengés után. A szentélyboltozat megőrzött ívei barokk stílusúak.

A község és temploma ismertetésének részbeni forrása Dukrét Géza Erdélyi műemlékek című, 1996-os kötete.