Kacsoh DánielElfelejtősdi

Álláspont. Milyen országot akarunk? Bármilyet, csak ne ilyet!

Kacsoh Dániel – 2017.06.14. 04:09 –

Értsd: ne Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. Nagyjából így lehet összefoglalni az ellenzéki pártok lehető legszélesebb spektrumának úgymond közös nevezőjét. Legalábbis ez olvasható ki az igen elkeseredett opponensek hétfői kirohanásaiból, amelyeket a kormányfő napirend előtti felszólalása után adtak elő. És akkor ott vannak még azok, akik társadalmi támogatottság híján frakció nélkül maradtak, s így a parlamenti házirend nyomán nem jutottak szóhoz, illetve azok a köztereken gyakorta nagy hangon a „nép nevében” óbégatók, akiknek annyi szavazójuk sincs, hogy a Ház falai közé jussanak.

Szintén közös többszörös, hogy az ellenzék alig leplezetten a választópolgárok hiányos emlékezetére apellál. Más magyarázat nincs arra, hogy a 2010-ig Gyurcsányt, majd Bajnait mindenben támogató szocialisták ma azzal kampányolnak, hogy le akarnak számolni az „elmúltnyolcévvel”. Én azonban még tisztán emlékszem arra, hogy az MSZP frakciója általában egy emberként szavazott meg bármilyen, olykor az SZDSZ által elővezetett javaslatot, mint például a vizitdíj vagy a tandíj. Amikor pedig a most tele szájjal „botkázó” DK-s Molnár Csaba kancelláriaminiszterként szólamlott fel az Országgyűlésben valamely fideszes felvetésre reagálva, ugyancsak bizton számíthatott a teljes balliberális parlamenti konglomerátum jóváhagyó szavazatára. Furcsa kivételt jelent egyébként ebben a memóriajátékban maga a Gyurcsány-párt, amely nem átall szinte az egész magyar társadalom által megvetett, 2010 előtti kormányzással büszkélkedni, sőt, a tavalyi, tizedik évfordulón külön népszerűsítő kampányt is szentelt az őszödi „igazságbeszédnek”. Amelybe a komplett baloldal lényegében belebukott.

De a legnagyobb fordulatot természetesen a Jobbik adta elő. A napról napra váratlanabb húzásokra képes alakulat újabban egykori emblematikus személyisége, bizonyos Zagyva György Gyula antiszemita kirohanásai miatt kénytelen magyarázkodni. Pontosabban még erre sem veszik a fáradságot, egyszerűen annyit mondanak, nincs közük hozzá, majd jöhet egy kiadós „orbánozás”.

Mi más? A Simicska-féle Hír Tv-ben éppen a „rogánozó” Juhász Péter után Vona azt magyarázza Kálmán Olgának, amit korábban a parlamentben is elhadart, hogy Orbán Viktornak rögeszméi vannak, ezért nem tud irányítani. Bezzeg a Jobbik: bármi történik ebben az országban, arról a regnáló kormányfő tehet, így akár Gálvölgyi Jánossal és Stohl Buci Andrással is összefognak, csak hogy leváltsák. Rögeszmés? Nem kicsit.

Mindenesetre ez a cukiskodó néppárt nem adja fel, továbbra sem tűz ki kisebb célt, mint a választási győzelem. Jó, jó, ez volt az ígéret 2010-ben és 2014-ben is, bár Vona már nem emlegeti, hogy megfogadta: amennyiben harmadszorra sem sikerül, úgy távozik az élről. Gondolhatja, ezt ugyanúgy elfelejtették a potenciális támogatók, ahogy a balos véleményformálók a szalonnáci kirohanásokat.

Pedig nem is olyan régen és nem kevés ideig még azon szörnyülködött Washingtontól Brüsszelen át egészen Budapestig annyi sok bölcs demokrata, hogy a Fidesz összejátszik a Jobbikkal, s hogy közöttük valójában szoros az együttműködés, mernek „összekacsintani”, ami maga a harmincas évek. Most a balos pártok lassan már szinte hetente akcióznak Vonáékkal közösen, beadványokkal fordulnak együtt például az Alkotmánybírósághoz, és mégis néma csend honol. Hamar véget ért az aggódás és a rettegés kora.

Kérdés, a választópolgárok valóban olyan gyorsan felejtenek-e, mint azt hiszik róluk. Korántsem biztos.