Őry MariannMacron-mánia

Álláspont. Mint tudjuk liberális polgártársainktól, a kétharmad a totalitárius diktatúra előszobája

Őry Mariann – 2017.06.13. 03:32 –

Mértékadó értelmiségiek és jogvédő szervezetek a francia parlament lerombolását és Emmanuel Macron elnök fejét követelik, a címlapokon mosolygó ifjú vezető ugyanis totalitárius diktatúrát épít. E sorok gépelésekor ez még nem történt meg, de mértékadó értelmiségiek hasonló, Magyarországgal kapcsolatos kinyilatkoztatásai alapján kénytelen vagyok azt hinni, hogy bátran leírhatom, mert mire nyomdafestékig jutnak a szavaim, ez elkerülhetetlenül megtörténik.

Pusztán azért várom izgatottan a liberális felhorgadást, mert a Macron mögött álló párt és annak szövetségese a francia nemzetgyűlési választások első fordulójában összesen 32 százalékot szerzett, és ez alapján várhatóan a parlamenti mandátumok 75 százalékát fogja megszerezni, de mindenképpen meglesz a kétharmad.

Mint tudjuk liberális polgártársainktól, a kétharmad a totalitárius diktatúra előszobája. De nem ám Franciaországban! A Magyar Liberális Párt tegnap üdvözölte Macron eredményét, a „nagyon erős felhatalmazást” Macron programjának megvalósítására, az „új esélyt Franciaországnak”. Egyfelől természetesen érthető Fodor Gáborék lelkesedése, hiszen ha Franciaországban kétharmada lesz egy liberális szövetségnek, az már majdnem olyan, mintha magyar eszmetársaiknak nem csak egyetlen mandátuma lenne, közös listán. Az ünneplést némileg beárnyékolhatná, hogy rekordmértékű távolmaradás mellett zajlott le az első forduló, de hát ne akadékoskodjunk egy ilyen demokrata diadal közben.

Miközben Macron sebtiben összerántott pártjával minimum kétharmaddal vezetheti majd Franciaországot, néhány nappal korábban a magát túltaktikázó Theresa May eljátszotta a brit konzervatívok parlamenti többségét. Ezek fényében különösen szórakoztató, hogy május nyolcadikán a brit liberális The Guardian vezércikkben példálózott a francia választási rendszerrel, amelyből tanulhatna a brit. Abban vitathatatlanul igazuk van, hogy a kizárólag egyéni választókerületi győzelmekre épülő rendszer nem igazán mutatja meg a valós pártpreferenciákat. Például 2015-ben a Brexit-párti UKIP 13 százalékos eredményével egyetlen képviselői helyet szerzett. Mindazonáltal vicces most azt olvasni a több mint egy hónapos Guardian-cikkben, hogy „Macron politikáját egy olyan választási rendszer formálja, amely arra készteti, hogy kompromisszumokat kössön. Theresa Mayét egy olyan rendszer, ahol ezt nem kell megtennie.” Gratulálok, ezt majdnem sikerült eltalálni! Az elnökválasztás után a Guardian dicsérte Macront, hogy micsoda felhatalmazást nyert politikájának, óriási győzelme utáni első szavaiból mégsem a diadalittasság sugárzott, hanem a választók megnyugtatása, aggodalmaikra való reakció, és még a szélsőségektől is óva intett. Bezzeg May, írták, másról sem beszél, mint erős vezetésről!

A francia választói érdektelenségnek amúgy több oka is van. Az emberek beleuntak a választásokba, ráadásul az elnökválasztásnak tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, hiszen úgy érezték, ezen múlik minden. Megfelelő parlamenti többség nélkül ugyan béna kacsa lenne az elnök, de tény, hogy a parlamenti kampány már nem volt akkora show, ráadásul a felmérések Macron pártjának óriási győzelméről beszéltek, elkedvetlenítve ezzel mindenki mást.

Ha a demokratikus felhatalmazásról van szó, láthatóan mellékes a valós támogatottság, ha a győztes szimpatikus. Ha nem szimpatikus, mert nem akarja elég forró lelkesedéssel az európai egyesült államokat, akkor szavazhatnak rá akármennyien, csak a diktatúra épül.