Visszatértek hozzánk a jeladós szalakóták

Hála az elmúlt esztendők határozott védelmi tevékenységének, egyes régiókban emelkedett a fészkelő párok száma, így szerény mértékű állománynövekedést sikerült felmutatni

Pálfy Dániel Ábel – 2017.06.13. 02:50 –

Az egyik legkarakteresebb hazánkban fészkelő költöző madár, a szalakóta védelmében indított projektet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, s a megfigyelések során a vonulási útvonalak megismerésével csökkenthetik a madarakat fenyegető veszélyeket. Tavaly négy szalakótát láttak el jeladóval, s ezekből kettő visszatért költeni Magyarországra.

szalakótaAlakul a családi idill, a hím az udvarlás részeként eteti a tojót (Fotó: Jakab Sándor)
Visszatértek hazánkba a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által 2016 nyarán jeladóval ellátott szalakóták – tudatta közleményben az egyesület. A tudományos néven Coracias garrulus, népiesen pedig kékcsóka Magyarországon is fészkelő vonuló madár. Karakteres kinézete miatt könnyen felismerhető, nagyméretű, varjúszerű madár, élénk kékes színű tollazattal. Ragadozó életmódot folytat, rovarokat, csigákat, ritkábban hüllőket és kétéltűeket zsákmányol. Tojásait harkályok által vájt elhagyott üregekben, partfalakba vájt odúkban költi. Április végén érkezik hazánkba augusztus végén és szeptember elején vonul el Kelet-Közép-Afrikába, ahol a telet tölti. Ideje nagy részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. Az akár tízezer kilométeres út során az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A szalakóta egyedszáma Euró­pában mára jelentősen csökkent, több nyugat-európai országból kipusztult. Megőrzése kifejezetten fontos, ezért az MME – A szalakóta védelme a Kárpát-medencében című projekt keretében – 2016-ban újabb négy szalakótát látott el jeladóval. A projekthez Szerbia, Bulgária, Ciprus és Izrael BirdLife partnerszervezetei csatlakoztak. A vonulási adatok alapján e szervezetek munkatársai feltérképezik a pihenőhelyeket és a szalakótákat fenyegető veszélyforrásokat, amelyek megismerésével a helyi döntéshozók és a közvélemény figyelmének felhívása mellett megtehetik az első lépéseket a madarak vonulási útvonalának védelmére.

A megjelölt madarak közül kettő, „Bukfenc” és „Fehérlófia” útvonalát csak rövid ideig sikerült követni, ennek hátterében az adók meghibásodása vagy a madarak elhullása állhat. A két nemrég hazaérkezett szalakóta, „Artúr” és „Eleven” útját azonban folyamatosan nyomon tudták követni. A madarak szep­tember elején hagyták el hazánkat, és egy hét elteltével már, mintegy négyezer kilométert megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek jeleket. Majd két hónapig, a száraz évszak beköszöntéig ott voltak. November elején folytatták útjukat dél felé.

Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve a déli félteke szavannáin már lassúbb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el, a Kalahári-sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén, ahol egészen március közepéig tartózkodtak. „Artúr” május 21-én, „Eleven” május 30-án érkezett Magyarországra, azóta újra a szokásos költőterületein mozog. Az MME célja a fogyatkozás megállítása és a fészkelőpárok számának, valamint elterjedési területének növelése. Az utóbbi évek védelmi tevékenységének hála, egyes hazai régiókban szerény mértékű állománynövekedést sikerült elérni.