Erdő Péter: A család visszaadja a reményt

Az ember alaplétét érintő kérdés a gyermeknemzés – mondta Köves Slomó

Jobbágyi Zsófia – 2017.05.27. 01:35 –

Kevés az elköteleződéshez a jó kormányzati politika és az anyagi támogatás, olyan szövetségesek kellenek, akik eljutnak szívig és lélekig – mondta Balog Zoltán, a humántárca vezetője a Családok budapesti világtalálkozóján. A különböző egyházak vezetői köszöntötték a résztvevőket, illetve Brian Brown, a Családok Világkongresszusának elnöke, aki szerint mindenki tanulhat Magyarországtól.

Erdő Péter 20170527Ki kell állni a házasság intézménye mellett – mondta Erdő Péter (Fotó: Nagy Balázs)

A családból merítjük az emberi együttélés értékeit és modelljét, az ember ott sajátítja el a másikra figyelés, a segítő és másokért áldozatot vállaló szeretet képességét – mondta tegnap köszöntőjében Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek a Családok budapesti világtalálkozójának második napján. A bíboros Szent II. János Pál Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdítását idézte, vagyis, hogy a család „visszaadja a reményt az embernek, megadja a személy önértékébe vetett hitet”. Közölte, ennek okán nagyon határozottan kell állítani, hogy a házasság és a család intézménye Isten akaratából való.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke videoüzenetében köszöntötte a résztvevőket, majd arra hívta fel a figyelmüket, hogy „Isten azzal is bizonyította, hogy mennyire fontosnak tartja a családot, hogy amikor Jézus Krisztusban emberré lett, családba született”. Hozzátette, Jézus arra tanított, hogy „imáinkban gyermeki bizalommal atyánknak szólíthatjuk a világmindenség urát”, és még a kereszten is volt ereje gondoskodni az édesanyjáról.

A gyermeknemzés nem demográfiai, hanem az ember alaplétét, egzisztenciáját érintő kérdés – erről Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija beszélt. Úgy folytatta, akinek nincs gyermeke, az nem tapasztalja meg az Isten képmására teremtés ajándékát. Szerinte Isten minden létezőt sokaságban teremtett, kivéve az embert, akit eredetileg egyként és a saját képmására, hogy társa legyen a teremtésben.

A családok jelentőségét hangoztatta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, mivel meglátása szerint bennünk van Magyarország, Európa és az egész teremtett világ jövője. Ki kell mondani az igazságot – folytatta –, nem szabad engedni, hogy elnyomják azok hangját, akik a családi értékeket akarják erősíteni. A többséget azonban nem mindig könnyű meggyőzni, „de ha elég sokszor beszélünk az igazságról, az akár népszerűvé is válhat”. A tárcavezető szerint nem elég csak gondolkodni, cselekedni is kell, mindenkinek elsősorban a saját hazájában. Az elköteleződéshez azonban kevés a jó kormányzati politika – hangoztatta – és az anyagi támogatás, olyan szövetségesek kellenek, akik eljutnak a szívig és a lélekig.

Brian Brown, a Családok Világkongresszusának elnöke arról beszélt, hogy a család a magja mindennek, az igazság, amely köré szerveződnek a különböző kultúrák és vallások. Szerinte mostanság nem könnyű kiállni a szülőkért és a gyermekekért, de a magyar kormány elkötelezte magát amellett, hogy a családokat állítja politikájának középpontjába, ezért mindenki tanulhat Magyarországtól.

Dmitrij Szmirnov orosz ortodox esperes szerint az ördög Ádám és Éva első napjától kezdve azért küzd, hogy bebizonyítsa, az ember méltatlan Isten szeretetére. „E harcban az emberiség utolsó mentsvára a család” – mondta, hozzátéve: a család elleni támadás, a nagy számú válás és abortusz az emberiség önmaga elleni támadása.

A rendezvényen Balog Zoltánt a kongresszus Familia et Veritas díjával tüntették ki a családok és az élet méltóságának védelemében végzett önfeláldozó szolgálatáért.


A jó családpolitika kiszámítható, s ez hazánkban egyre inkább érvényesül

5 perces interjú: Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke

– Hogyan értékeli a kormány új, csütörtökön bejelentett, családokat támogató intézkedéseit?

– Abszolút pozitívan. A családvédelmi program elemei – például a diákhitel több lépésben történő elengedése – azért nagyon fontosak, mert a fiatalok sok teherrel szembesülnek az önálló élet kezdetén, s ez most levesz egyet a vállukról, így a jövő a családalapításé, a gyermekvállalásé lehet. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy az eddigi támogatások közül egyik összeg sem csökken, sőt, némelyiket még növelik is. A kormány lépéseinek üzenete: fontos, hogy megszülessenek a kívánt gyerekek, s az ehhez szükséges kiszámíthatóság, stabilitás és biztonság pedig egyre inkább érvényesül a családpolitikában.

– Látható, hogy az első gyermek vállalása egyre későbbre tolódik a fiatalok életében. Lehet-e ezen változtatni? Segít-e ebben a családtámogatási rendszer?

– A jelenség oka, hogy a fiatalok korábban azzal szembesültek, hogy a családok sok anyagi problémával küzdenek – például a devizahitellel –, és olyan szemlélet alakult ki bennük, miszerint a családalapítás előtt meg akarják teremteni a biztonságos egzisztenciát. Úgy gondolkodnak, legyen végzettségem, legyen állásom, pénztartalékom, autóm, és utána talán belefér egy gyerek. Közben pedig telnek az évek. Most viszont azt látják, hogy a családok sok támogatásban részesülnek, és a több gyerek vállalása már nem jelent szegénységi kockázatot. Remélhetőleg ők nagyobb bizalommal és bátorsággal tekintenek a jövőjükre. Fontos kommunikálni, hogy jó dolog fiatalon gyermeket vállalni, mert ilyenkor több ereje is van hozzá az embernek. Számukra nagy segítséget jelenthet a családok otthonteremtési kedvezménye, illetve a kormány munkahelyteremtési programja, amely segít elhelyezkedni a fiataloknak.

– Részt vesz a NOE a családpolitika alakításában?

– Igen. Tavaly nyár óta stratégiai partnerségi megállapodásunk van a humántárcával, így mi is tettünk javaslatokat a családok támogatásával kapcsolatban. Ilyen volt például a kollégiumi férőhelyek igénylését egyszerűsítő intézkedés, amely hamarosan meg is valósul. További javaslataink is vannak a minisztérium előtt, ahol értékelik majd, melyiket van értelme bevezetni, akár rövidebb, akár hosszabb távon. Ezenkívül van jogsegélyszolgálatunk, és az oda érkező jelzéseket folyamatosan továbbítjuk a kormányhoz.

– A tervek között szerepel egy népesedési és családpolitikai témákkal foglalkozó intézet kialakítása is. Részt vesznek majd az ottani munkában?

– Egyelőre nem érkezett felkérés, de tudunk az intézet tervéről, és nagyon fontosnak tartjuk ezt a lépést. Rengeteg információval rendelkezünk a családokról, s ezek birtokában könnyebb tervezni a jövőt.

– Az anyagi támogatás mellett fontos lenne a fiatalok szemléletének formálása, a családalapítás és a gyermekvállalás vonzóbbá tétele. Ki tud ezért tenni?

– Ez közös feladatunk és felelősségünk. A kormány kommunikációjában folyamatosan promotálja a családot, de legalább ugyanannyira fontos a média szerepe is. Az értékközvetítésben nagy felelősségük van a nagycsaládoknak is, hogy családhoz méltó élettel, jó személyes példát mutassanak a fiataloknak. (PDA)


Európai minták
Kitüntetés a legtöbbet szülőknek

Franciaország: – Európában példaértékű a francia családmodell, hiszen az ország – Finnországgal karöltve – vezető helyet foglal el a születések számát tekintve 2,1-es termékenységi rátával, amely a legtöbb európai országnak egyelőre csak vágyálom. Az ország kiemelkedik abban is, hogy ott a legmagasabb a nők foglalkoztatási aránya. Családpolitikájuk lényege, hogy nem a nők és anyák szükségleteiből indul ki, hanem a gyermekekéből, s ennek mentén szervezi juttatásait, kedvezményeit is. A házimunkának, a gyermeknevelésnek társadalmi értéke van, amit az állam honorál. Oly módon például, hogy van jövedelemtől független családi pótlék, van a születéskor juttatott támogatás és szülői „díj”. Emellett tanácsadáson segítenek a családoknak abban, hogy mit válasszanak: az anya maradjon otthon a gyermekével, vagy inkább fogadjon dadát és térjen vissza a munkaerőpiacra. A családok anyagilag vállalni tudják, ha az édesanya több évre otthon marad, tehát a nők számára valóban adott a szabadság, hogy a gyermeknevelést választják, vagy visszatérnek dolgozni. A családi pótlék rendszerét Franciaországban 2004-ben módosították, e szerint honorálják azt is, ha az anya részmunkaidőben vállal munkát. Fontos tény az is, hogy a franciák határozott állami támogatási rendszerrel a háromgyerekes családmodellt társadalmi példaképpé tették. Természetesen ezt a társadalmi szemlélet is elősegítette, ami a gyereket értékként tartja számon. Az államfő ezt azzal a demonstratív aktussal is aláhúzza, hogy évente kitünteti a legtöbbet szülő édesanyákat az Elysée-palotában.

Németország: A németek különösen kedvező szociális juttatási rendszerükről ismertek, családpolitikájuk azonban korábban elsősorban magára a családra és a fizetetlen női munkaerőre épült, vagyis arra, hogy a kisgyermek ellátása magától értetődően a szülő feladata, aki így kiesik a munkaerőpiacról. Szakértők szerint ennek köszönhető – annak ellenére, hogy a gyermekek elhelyezésével kapcsolatos szolgáltatásokat, tehát például a bölcsődei, óvodai férőhelyek kialakítását tartományi szinten szabályozzák – az anyák alacsony munkavállalási aránya és a születésszám csökkenése, különösen a diplomás nők körében. Ezt felismerve, 2010 környékén Németországban gyökeres reformok indultak, amelynek fő elemei a szülők közös felelősségvállalásának ösztönzése, illetve az apák bevonása a gyermeknevelésbe, a szülői szabadság lerövidítése és munkaviszonyhoz kötése, lépések az óvodák és iskolák egész napossá tételének irányába, illetve bölcsődei és óvodai férőhelybővítés. A német családtámogatási rendszerben éppen ezért a fizetett anyasági szabadság alapvető változáson ment keresztül majdnem tíz évvel ezelőtt: a korábbi, három évig járó szülői fizetett szabadságot felváltotta a munkaviszonyhoz kötött, a korábbi kereset hatvanhét százalékát nyújtó, úgynevezett „szülői támogatás”, amely azonban rövidebb ideig, tizenkét hónapig jár. Bevezették az apáknak járó két hónapos „bónuszt” is, ami annak a szülőnek jár, aki nem veszi igénybe a fizetett szabadságot. Annak ellenére azonban, hogy a juttatási rendszer gyökeres változásokon ment keresztül, a németországi termékenységi ráta csupán 1,5 körül mozog.

Nagy-Britannia: A dolgozó édesanyák aránya Nagy-Britanniában az OECD-átlag körül van, ami annak is köszönhető, hogy a nők negyven százaléka részmunkaidőben dolgozik. A rövid anyasági szabadság és a még mindig viszonylag kevéssé kiépített, illetve többnyire csak délelőtti gyermekgondozás, a közép- és felsőbb osztálybéli szülőket a fizetett magánellátás felé tereli, a szegényebb anyákat azonban az állami gondoskodás hiánya kizárhatja a munkavállalásból. A fizetett (sokszor külföldi) bébiszitterek és az olykor a munka és az unokák ellátása között ingázó nagyszülők, leginkább a nagymamák jelentik a családok jelentős részének a munkavállalás és a gyermekvállalás összehangolásának fő eszközét. Az OECD felhívja a figyelmet arra, hogy az egyedülálló szülőknek többnyire anyáknak csak mintegy fele foglalkoztatott Nagy-Britanniában, ami jóval az átlag alatt van, és ami az ellátórendszer hiányosságaiból, és ezen belül is főként a tanításon kívüli gyermekellátás elégtelen voltából fakad. Emellett azonban a családi pótlék jellegű ellátások két legfontosabb formája a gyermekgondozási támogatás és a gyermekek után járó adójóváírás, ezenkívül számos egyéb, az adórendszeren, valamint a helyi önkormányzatokon keresztül igényelhető jóváírás, támogatás és segélyfajta létezik, amely mind jövedelemtesztelt, és – mivel a lakosság tájékoztatása kiválóan működik – széles körben elterjedt.