A magyarság sorskérdéseit kutatta

Egyik legnagyobb tudósunk, Szekfű Gyula az Eötvös Collegiumból indult el

Vitéz Anita – 2017.05.23. 03:01 –

A magyar lelki alkat megértésének igénye vezette a ma 134 éve született Szekfű Gyula tudományos munkásságát.

Szekfu_GyulaSzekfű Gyula (fotó: Wikipedia)
Száz éve jelent meg német megrendelésre a bécsi Házi-, Udvari- és Állami Levéltár történetírójának összefoglalása A magyar állam életrajzáról. Szerzőjét, a ma 134 esztendeje született Szekfű Gyulát még ugyanebben az évben felkérték a folytatás, az 1848 utáni magyar történet megírására, ő azonban elzárkózott ettől. Mint a Három nemzedék és ami utána következik című munkájában megindokolta: 1917-ben nem volt időszerű a hanyatlásként értékelt 19. század végét tárgyalni, „midőn a létért harcoló nemzetnek elsősorban belső egységre és nyugalomra volt szüksége”. A világháború elvesztése és a friss trianoni trauma azonban 1920-ra megfordította véleményét, és a vesztes világháború okait kutatva végül megszületett a Három nemzedék.

A század egyik legkiemelkedőbb történetírójának tudományos pályája az Eötvös Collegiumban kezdődött 1900-ban. Évfolyamtársai között volt Kodály Zoltán, Szabó Dezső, és Gerevich Tibor, szakvezető tanára pedig a francia egyetemeken úttörő szemléletet elsajátító és utóbb azt továbbadó Mika Sándor lett. A kiváló tanáregyéniség hatása aligha mérhető jobban, mint Szekfű első komolyabb önálló munkájának dedikálásában: a Száműzött Rákóczi (1913) az 1912-ben eltávozott Mika emlékének szólt. E sok politikai és tudományos vitát kiváltó műben fordult Szekfű érdeklődése először a „magyar lelki alkat” megragadása felé.

Hazatérve Bécsből Szekfű 1925-től budapesti egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1941-től rendes tagja lett. Történetírás mellett a két világháború között a Magyar Szemle szerkesztője és publicisztikák szerzője volt. Legnagyobb munkája az 1927 és 1934 között, Hóman Bálinttal közösen elkészített és máig mérföldkőnek tekinthető Magyar történet: a szintézis újítása, hogy a szellemtörténeti megközelítést előtérbe helyezve a „magyarság” fogalmát is pontosítani kívánja. E kérdés jegyében született meg 1939-re Szekfű szerkesztésében és több szerző közreműködésével a Mi a magyar? című tanulmánykötet, hogy „objektív módszerrel és eszközökkel megközelítse, megismerje a magyarság lényegét”.

Szekfű ellentmondásos megítélését tudományos megközelítésmódja mellett politikai szerepvállalása okozta: 1945-től moszkvai követként, 1953-tól országgyűlési képviselőként ténykedett. 1955-ben bekövetkezett halála ugyanakkor nem jelentette nevének feledésbe merülését: születése után 134 évvel is az egyik legtöbbet idézett magyar történetíró.