Csejte úrnője

Rejtőzködő Magyarország 800.

Ludwig Emil – 2017.05.20. 00:39 –

Vágújhelytől déli irányban negyedórányira, egy iramodással érkezünk Csejtére (C’achtice). A folyó jobb parti lapályán fekvő, négyezer lakosú járási székhely már Nyitra vármegye része. Az élénk kisváros népe évszázadokon át megélt a környék terményeiből és az árucseréből, 1392-ben városi rangot kapott Zsigmond királytól, évente hat országos piactartás jogával.

Csejte 20170520Az erődtemplom a város közepén (a szerző felvétele)

Most is megy a szekér Csejtén, lakói és a beköltözők létszámban is gyarapodnak, a Báthori Erzsébet épületes bűnügyéről készült filmek, könyvek, képregények és újságcikkek által fölgerjesztett „vérturizmusnak” és a helybeli szolgáltatásoknak köszönhetően. Hasonló a helyzet itt is, mint a Dél-Erdélyben feltámasztott Drakula-kultusznál, ahol a parttalan nyerészkedés hovatovább bóvlivá zülleszti a világörökségi rangú Segesvár óvárosát. De Csejtén jóval kulturáltabb az egész éven át tartó fesztivál, mint a románoké. A 21. századi globális embertöbbséget mágnesként vonzzák az ilyesféle lelki és zsigeri örömök; mi maradunk a tárgyszerű helytörténetnél és a história tényeinél.

A település neve először 1263-ban, majd 1276-ban és 1299-ben szerepelt oklevelekben „Chechte” formában, később – 1505-ben – már Csejthének írták a helységet. Neve a szomszédos „cseh” népnévből ered. Csejte a királyi nyitrai uradalomhoz tartozott a 12-13. században, a fellegvára megépültével annak része lett. A Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér comes (gróf) építtette a várat az 1263 és 1276 közötti években a településtől nyugatra magasodó hegyormon. Az 1280-as évektől Csák Máté ötvennél is több kővárának egyike volt; a tartományúr 1321. évi halálával visszaszállt a koronára. Később, adományként, Stibor vajdáé lett, az általa rablott birtokokat a Guthy-Országh família örökölte.

Országh Kristóf, a nemzetség utolsó sarja, Csejtén halt meg 1567-ben, földi maradványa a város plébániatemplomában nyugszik. Örököse, a főrangú Nádasdy Tamás cserébe kapta Kanizsa váráért Kanizsai Dorottyától. Az országbíró, majd nádor fia, Nádasdy Ferenc báró (1555–1603), a híres törökverő „fekete bég” felesége, majd özvegye volt az a Báthori Erzsébet grófnő (1560–1614), akit a 20–21. századi média révén a fél világ megismerhetett. Így emlékezik meg róla Vág-völgyi úti kalauzunk, Mednyánszky báró, 1825-ben írt könyvében:

„Báthory Erzsébet kegyetlen volt és szigorú, híján minden nemű nőiességnek, szolgálólányait a legapróbb hibáért is gyötrő büntetésekkel sújtotta. Órákon át gyönyörködött a megkínzott teremtmények szenvedésében. (…) Egy napon a hiú nőszemély tükre előtt ült, és egy csekély mulasztás miatti mérgében oly erővel ütötte arcul szolgálóját, hogy a lányt elöntötte a vér. Egy csöpp a zsarnok asszony arcára fröccsent, Erzsébet letörölte, és úgy ítélte meg, hogy bőre még fehérebbé, finomabbá, ragyogóbbá vált, mint annak előtte. Megtalálta a régóta oly nagyon keresett varázsszerét a megfiatalításának: a szűz leányok véréből készített fürdő eltünteti az öregedés romboló nyomait. (…) Néhány év alatt Erzsébet – két vénasszony és udvari törpéje, Fickó segítségével – háromszáz lányt áldozott fel, akik sorra eltűntek. (…) Egy fiatal legény, akinek szerelmese szintén érthetetlenül eltűnt, addig-addig kutatott, míg meg nem találta a lány tetemét. Pozsonyba sietett, és a nádor Thurzó György nyilvános törvénynapján (1611) bepanaszolta Báthory Erzsébetet. A nádor személyesen vezette a vizsgálatot, váratlanul rajtaütött a bűnös asszonyon, és egy éppen akkor megölt leány tetemére bukkant. Akadtak további bizonyítékok is, az elfajzott némber élete fogytáig rab lett (a fellegvár egy befalazott pinceszobájában, ahol csak ennivalót és vizet adtak be neki – L. E.), mígnem (1614-ben) kivonta őt a földi igazságszolgáltatás köréből a halál.” E borzalom (amelyet újabb történészi kutatások kétséges legendának, illetve koncepciós pernek minősítenek – a szerk.) ismeretében meglátogattuk a településtől helyenként meredek gyalogúton elérhető, mészkősziklára épült várat.

Nem túl látványos és barátságos a kopár magaslatot uraló építmény, a teljes körben szemünk elé kerülő táj képe azonban megéri a fáradságot. A három részre tagolódó erődítmény belső udvara fölé hatalmas, 14. századi lakótorony magasodik, kápolnával; amúgy a többi rész sivár. Varjú Elemér két világháború között készült kitűnő várkönyvében olvasható, hogy Mátyás király hadvezére, Magyar Balázs a cseh Svehla rablóvezért és 250 martalócát 1466 februárjában a vár előtt felakasztatta; 1707-ben II. Rákóczi Ferenc kuruc hada egynapi ostrommal bevette a várat. Ezekről nem szólnak a helyi idegenforgalmi tájékoztatók.

Lent a városban egy 1686-ban épült, késő reneszánsz stílusú kastély határolja a főteret. Fölébe magasodik a kőfallal kerített, dombon álló, ugyancsak 17. századi, eredetileg gótikus plébániatemplom. Négyemeletes nyugati harangtornya barokk; délre tőle, a bástyafalon belül 15. század eleji gótikus kápolna látható.