Galsai DánielGesztik és remények

Geszti Péternek két baja van. Az egyik, hogy nincs semmi baja. A másik, hogy tudja, neki bizonyos protokoll szerint bajának kell lennie

Galsai Dániel – 2017.05.18. 03:33 –

Ezt a megoldhatatlan lételméleti problémát az egykori rapper, jelenleg sikeres világpolgár-menedzser ezért úgy hidalta át, hogy a Hír Tv-ben közzé tette társadalomelméleti elemzését (amit aztán persze átvett az egész elnyomott balliberális média), ami természetesen nagyjából olyan szilárd, mint a kínai nagy fal, és időtálló, akár a római vallás.

A magyar társadalom vertikális és horizontális szerkezetét alapvetően leleplező levezetésből most idéznék. Részint, mert minden szempontból hiánypótló, részint, mert minden „mucsai bőgatyás” bizonyára nem olvas minőségi hírportálokat, de legfőképp azért, hogy tudjuk, hol a helyünk. Nekünk, a politikailag aktívak közelítőleg kétharmadának, minden felmérés szerint.

Íme, Geszti alternatív valóságának néhány szemelvénye, kéretik különös tekintettel figyelni a megfogalmazás kérlelhetetlen, toleráns liberalizmusára!

„A Fidesz és a szavazótábora között hitközösség van, a valóság hírei sose kerülnek a szemük elé (…) egyrészt, mert direkt nem nézik meg azokat a médiumokat, ahol egyébként más hírek jönnek szembe, másrészt azért, mert az egyik legerősebb tulajdonsága annak az oldanak, az pont a hitbéli összetartozás, amit sok okkal tudnánk magyarázni. (…) Nagyon sokáig tartott, mire meggyúrták ezt a közbeszédstílust. Olyan szavakat stoppolnak le, amelyek megfelelőek arra, hogy az egyszerű emberek megértsék, és ezek használata érthetővé teszi a világot, asszociációs mezőkben helyezi el a dolgokat. A kormányzati kommunikációs gépezet ezt a nacionalizmus, sovinizmus, etnicizmus bájos csomagot használja minden érték leírására, és azt mondja, hogy aki ezzel nem ért egyet, mind a haza ellensége.” És végül, mert ez bizonyos körökben kötelező: „olyan, mint egy ötvenes évekbeli párthíradó.”

Elsőként értsük meg a Geszti-féle paradigma alapját: ő tudja. Ők tudják. Nem pusztán a tényeket, a hazai és külföldi politikai összefüggéseket, de még a lélek titkait, a konzervatív polgárok által olvasott, az interneten megnézett újságokat, hírforrásokat is pontosan ismeri. Péterünk éppen azt a tenyérbe mászó, vérlázító magyar „liberális” elitizmust képviseli, amely húsz év alatt az SZDSZ-t a történelem szemétdombjára vetette: aki nincs velünk az bunkó, az „bőgatyás”, az tájékozatlan, az szektás. Nyilván lehetne tényekkel érvelni, be lehetne bizonyítani, hogy a különféle balliberális internetes felületeken mennyivel több a jobboldali hozzászóló, mint fordítva, de felesleges.

Geszti „hitközösségi” véleménye igazából nem lenne túl érdekes, ha az elmúlt hetekben liberális művész kollégái közül Bródy János, Koncz Zsuzsa és Alföldi Róbert nem hozakodott volna elő hasonló frusztrált és fennkölten álságos tirádákkal. Nem szeretnék farizeusnak tűnni, és lehet, hogy néhányan megköveznek, de akkor is kimondom: szükség lenne egy vitaképes, patrióta liberális értelmiségre. Akár Konczra, Bródyra is, már csak azért is, mert ők a múltunk, mert „ha én zászló volnék”. Akikkel egy kávéházban le lehetne ülni csevegni, és senki nem vágná a tükörbe a borospoharat.

Bevallom, közülük Gesztiben reménykedtem a legjobban. Talán a Nemzeti Vágta miatt, ami valóban több, szebb, mint egy sima biznisz. És 2014-ben elébb nyolcszázezer forintot kapott egy koncertjére az államtól, és 7,2 milliót a Nemzeti Filmalaptól, a filmjének reklámozására. Ne tévedj, ne terelj Péter: szó sincs róla, hogy ezzel le akart fizetni a „rezsim”. Ezt csak a balliberális média vágta a fejedhez azonnal, mondván, hogy kollaboráns lettél. Ki is ássa az árkokat, ki keresi a „belső ellenségeket” , mint az ötvenes években, kedves Péter?

De a belvárosi értelmiség semmibe vesző retorikája még jobban tetten érhető azokban a gondolatokban, amikor Geszti a kommunikációról elmélkedik. Ugyanis ahhoz valóban ért, az a szakmája. Pontosan tudja, hogy a kiemelkedően legmagasabb nézettségű RTL Klub évek óta propagálja a Gesztiék által erőltetett, liberális, globalizált, migránsvédő, „antietnicista” mantrát. Amit ennek az elmebajnak a nagyasszonya, Merkel sem mer propagálni, mert Németországban választások lesznek, és Franciaországban is a felszámolhatatlan sátortáborok jelképezik az álszent liberalizmus csődjét.

Szintetizálva a Geszti-féle nyilatkozatot, a történet alapvetően a reménytelenségről szól. Csak fordítva, mint ahogy ő interpretálja. Ő végigélte, végigasszisztálta a liberális értelmiség leegyszerűsítő üzeneteit. „Tégy a gyűlölet ellen!”, Te is más vagy, te sem vagy más!”. Ki ne értene ezekkel egyet? Mégis üresek voltak, akár egy kifújt tojás. De akkor nem szólt ezek ellen, ahogy a korábbi köztévé Nap Tv-ben kicsúcsosodó szociálliberális propagandája ellen sem, az állandó nácizás ellen sem, Kertész Ákos gyűlöletbeszéde ellen sem. Még azután sem, hogy a sajátjai aljasul megalázták. Most vezekelt, soha el nem követett bűneiért.
Többek között ezért nem lehet kávéház, ezért nincs miért vitatkozni velük. Ahogy Bayer Zsolti közös engesztelő gesztusa után is napok óta arról acsarog ez a kör, hogy „egy nácival nem kell leülni, kávézni”. Még a saját 2 × 2-jükre is azt mondják, hogy negyvennyolc. Alighanem reménytelenek. Egy sokszorosan megbukott hitközösségben élnek, alternatív valóságban, és nem értik, hogy a szavazók elsöprő többsége miért nem érti őket. Márpedig – ezt Pétertől megtanulhattuk – egy hitközösséggel nem lehet vitatkozni.