Ulicza TamásLendületben Európa

Álláspont. Macron válaszai ugyanazok, mint az eddigi eredménytelen kísérletek, csak magasabb fokozatra kapcsolva

Ulicza Tamás – 2017.05.09. 03:19 –

Amikor annak idején Gyurcsány Ferenc kormánya a Lendületben az ország címet adta programjának, a magyar népi humor rögtön ki is termelte a megfelelő vicces folytatást hozzá: lefelé a lejtőn. A megválasztott francia elnök, Emmanuel Macron En Marche! (Lendületben!) pártja is hasonló gondolatokat ébreszthet bennünk: a lendület nem tudjuk, kit és hova visz, de nem úgy tűnik, mintha valamiféle magasságba vinné Európát vagy Franciaországot.

Macron válaszai ugyanazok, mint az eddigi eredménytelen kísérletek, csak magasabb fokozatra kapcsolva: szerinte a rosszul működő európai együttműködést a nagyobb integráció javítaná, a multikulturalizmus és a nyitottság okozta problémákat pedig nyitottsággal kezelné.

A politikai elit és a baloldali sajtó Franciaország és a kontinens megmenekülését ünnepli egy régóta a szakadék felé robogó vonaton, amit Európai Uniónak hívnak. Macron megválasztása megnyugtatta őket: nincs itt semmi baj, minden rendben. A Brexit sem késztette őket gondolkodásra, most pedig igazoltnak tekintik nyugalmukat. De a problémák továbbra is fennállnak, és lehet, hogy Macron a megválasztása által keltett hamis biztonságérzettel nagyobb kárt okoz az uniónak és Franciaországnak, mint amit Le Pen valaha tudott volna. Arról nem is beszélve, hogy Macronnal a „kétsebességes Európa” hívei komoly támogatót nyertek maguknak. Ennek esetleges bevezetése pedig növelné a másodrendűség érzetét a „második sebességbe” beosztott országok lakosságában, bármit is jelentsen majd pontosan a kategóriába tartozni. Az pedig abszurdum, hogy úgy akarta növelni az unió egységét, hogy még meg sem választották francia elnöknek, de már megfenyegette Lengyelországot és minket is. Mi pedig igazán tudjuk, hogy a franciáknak amúgy is nagy tapasztalatuk van a közép-európai viszonyok rendezésében.

Le Pen ugyanakkor szinte biztosan nem vezette volna ki Franciaországot az Európai Unióból, ehhez egyszerűen túl nagy a franciák körében az európai integráció támogatottsága, viszont elnökként tett volna róla, hogy ne lehessen a fennálló problémákat a szőnyeg alá söpörni. Macronnal az európai vezetők kényelmesen figyelmen kívül hagyhatják a gondokat, néha „mély aggodalmukat” kifejezve, néha szankciókat belengetve a hanyatlásba nem birkaként menetelő tagállamoknak. Ki tudja, talán az unió így is megmenekül majd, ha szép lassan sikerül a megfelelő irányba fordítani a kormányrudat, de könnyen lehet, hogy menthetetlenül a szakadékba zuhan.

Franciaország számára sem ad okot ünneplésre Macron megválasztása. Nem is ez, hanem Le Pen veresége volt, ami kiváltotta a franciák egy részének örömét. A legtöbben annyira nem Macronra, hanem a Nemzeti Front és Le Pen ellen szavaztak, hogy a második fordulóban szinte mindegy volt, ki a másik jelölt. És éppen ez mutatja világosan, hogy Macronnak alig van támogatottsága. Hagyományos, felépített pártszervezet nem áll mögötte, és könnyen lehet, hogy a júniusi választások után felálló nemzetgyűlésben még koalíciós partnerekkel is csak kis többséget tud majd elérni, de az is elképzelhető, hogy kisebbségből kell kormányoznia. Macron hatalma nem áll biztos alapokon, és hiába támogatja Angela Merkel német kancellár és több európai vezető, ez Franciaországban lehet, hogy kevés lesz. Azok pedig, akik beálltak mögé a második fordulóban, vagy koalícióra lépnek vele az új nemzetgyűlésben, be fogják nyújtani a számlát.

Egyelőre úgy tűnik, Macronnak Franciaország számára nincs igazi politikai víziója, csak Európában tud gondolkodni. „Se nem jobb, se nem bal” jelszava és jobbról és balról is vett ígéretei nem párosulnak határozott fellépéssel a valódi problémák kapcsán: a migrációs válság kezelésére, a párhuzamos társadalmak felszámolására és a terrorizmus visszaszorítására nincs válasza. Mivel gazdasági területről érkezett, a munkanélküliség problémáját talán helyén kezeli, de a megoldási javaslatai egy bankár gondolkodását tükrözik: elsősorban a gazdaságot akarja élénkíteni, és nem emberi oldalról közelít a kérdéshez, ami nem nyerte el mindenki tetszését. Nem véletlen, hogy a munkanélküliség által sújtott fiatalok körében nagyobb volt Le Pen támogatottsága, ami a jövőre nézve kedvező előjel a jobboldali politikus számára.

Macron biztosan próbál majd kifelé erős lenni, és bizonyítani minél előbb, hogy Európa egyik vezetője, és szinte biztosan Angela Merkel felé közeledik majd, de a francia belpolitika nagyban befolyásolja majd a mozgásterét, és könnyen le is foglalhatja, ha sok csatározásra kényszerül az országon belül. Több európai lap állítja, hogy Macron átlátja az unió gondjait, és törekedni fog a reformjára, de ez lehet, hogy csak a remény kifejeződése, ugyanis a jelenlegi francia és brüsszeli politikai elit számára lehet, hogy ő az utolsó megmaradt zseton a rulettasztalnál, az „utolsó esély”, mielőtt kénytelenek lesznek nyitni a ma még a „populista” jelzővel lekicsinyeltek megoldási javaslatai felé. Ha Macron nem hoz gyökeres változtatásokat, és nem újítja meg Franciaországot, annak drasztikus következményei lesznek, nagyot nyerhet, ha sikeres lesz, és nagyot veszíthet, ha nem. Nemcsak ő, hanem Franciaország és valamennyire Európa is, így Magyarország számára sem mindegy, milyen elnök lesz, a valódi problémákat helyezi előtérbe, vagy miközben a francia vidék belesüllyed a munkanélküliségbe, Párizsban pedig tombol a terror, ő Lengyelországot és hazánkat bírálja majd Brüsszelben.