Magyar érdekérvényesítés Európában

Új nemzedék. Faragó Csaba: A politika helyi szinten kezdődik, el kell végezni a terepmunkát, komoly munkabírásra van szükség

Őry Mariann – 2017.04.27. 01:27 –

A határon túli magyarok érdekeiért és a keresztény értékek képvisele­téért is dolgozik az Európai Néppárt ifjúsági szervezete, a YEPP leköszönő magyar alelnöke. Faragó Csabát a helyi pártépítésben szerzett tapasztalatai­ról és a nemzetközi tevékenységéről is kérdeztük.

faragó csaba 20170427Faragó Csaba (Fotó: Katona László)

– Milyen út vezetett a Fideszhez?

– Az 1998-as választási győzelem után kerültem kapcsolatba a párttal, az egyik gimnáziumi tanárom képviselőjelöltjük volt Miskolcon, neki segítettünk néhányan. Nagyon hagyományos kampánytevékenységgel kezdtük, plakátoztunk, szórólapoztunk, jártunk házakhoz. Sajnos nem nyertünk, de jó eredményt értünk el, pedig az Avas egy hagyományos szocialista bázisú lakótelep.

– Megváltozott a helyi munka a 2002-es választási vereséggel?

– Igen, de inkább 2006 után volt jelentős változás. Ekkor mutatkozott meg az egyértelmű politikai akarat a profi, központi pártszervezésre. Érezhető javulás volt ez, egyre magabiztosabbak lettünk. 2010-ben nem sokon múlt, de sikerült nyerni az utolsó balos fellegvárakban is mind megyei, mind nagyvárosi szinten. Azóta sajnos néhány helyen „visszaállt a rend”, Ózdot például megnyerte 2014-ben a Jobbik.

– Milyen stratégiára volt szükség az olyan körzetekben, ahol nem a polgári oldalnak „lejtett a pálya”?

– Felidéznék ehhez egy friss német példát. Az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Uniónak, a CDU-nak segítve, illetve választási megfigyelőként a YEPP-ből többen is részt vettünk a Saar-vidéki tartományi választáson. A választás előtti napokban sem jósoltak magabiztos győzelmet a CDU-nak, még a párton belül sem, mégis nagyon szép eredményt értek el. A kampányfőnökük szerint – aki amúgy szintén YEPP-es kollégánk – ehhez a kulcs abban volt, hogy a konzervatív aktivisták nem fáradtak el egy-két kampányban eltöltött hét után, hanem végigdolgoztak hat-nyolc hetet, míg a baloldalra ez sosem volt jellemző, inkább a médiában voltak felülreprezentálva. Ők akkor voltak sikeresek, amikor karizmatikus jelöltük volt, gondoljunk csak Gerhard Schröderre például, vagy most Martin Schulzra, akinek reális esélye van a kancellárságra. Legutóbb azt láttuk, hogy amikor Angela Merkel gyűlést tartott egy kisvárosban, négy-ötezer ember jött el, szinte még a háztetőkön is voltak. Egy nappal később Schulz elment a tartományi főváros, Saarbrücken központjába, és általában ötven aktivista és húsz-harminc érdeklődő vette körbe. Visszatérve hozzánk: míg a szocialisták általában csak választási gyűléseket tartottak, mi közösséget akartunk formálni. Tudtuk, hogy ez nem rövid távú, hanem öt-tíz éves vállalkozás. Igaza volt Orbán Viktornak és a Fidesz vezetésének, hiszen valóban, 2010–14-re ért be a munkánk.

– A helyi pártfeladatoktól hogyan jutott a nemzetközi munkáig?

– A politika mindig helyi szinten kezdődik, nagyon kevés politikust ismerek, aki egyből „parlamenti munkával” kezdte volna. El kell végezni otthon a terepmunkát! Jómagam mindig megtaláltam a legközelebbi kapcsolódási pontot, függetlenül attól, hogy éppen merre tanultam vagy dolgoztam. Aztán eljött az ideje, hogy észrevették és értékelték ezt a munkát, akkor jöhetett szóba, hogy milyen területen szeretnék a szervezeten belül dolgozni. Számomra egyértelmű volt, hogy ez a gazdaság és a külpolitika. Úgy alakult, hogy a gazdasággal inkább ellenzékben foglalkoztam, velünk is konzultált a párt vezetése. 2009-től alelnöke, aztán elnöke lett a YEPP-nek Dömötör Csaba, én pedig sikerrel pályáztam a csapatába. Ezekért a pozíciókért pénz nem járt, önkéntesen végeztük, de sok energiát fektettünk bele. Spanyolországban is jártam egyetemre, három nyelven beszélek – ezek elengedhetetlenek a nemzetközi munkához, de önmagában a nyelvtudás nem elég. Ha az ember ilyen területen akar dolgozni, akaraterőre és türelemre is szükség van, komoly munkabírásra, hogy többtucatnyi tagszervezettel egyeztessen.

– Hogyan befolyásolja a YEPP az Európai Néppárt munkáját?

– A YEPP egy ernyőszervezet, negyvenegy országból vannak tagszervezetei, mintegy másfél millió tagja van az európai országokban és a mediterrán térségben vagy éppen a Kaukázusban, például Libanonban, Grúziában is. A tagszervezetek több mint nyolcvan százaléka az anyapártba is automatikusan delegál elnökségi tagot, ez jelzi, hogy mennyit nyom a latba a véleményünk. A néppárt vezetése is folyamatosan a YEPP-re támaszkodik, ha ifjúsági kérdésekről van szó.

– Borítékolható, hogy egyet­értenek?

– Korántsem mindig van így. A múlt őszi bécsi tanácsülésünkön pél­dául megvitattuk Manfred Weber néppárti EP-frakcióvezető kezdeményezését arról, hogy minden tizennyolcadik életévét betöltött európai fiatal kapjon ingyen Interrail vasúti bérletet. A YEPP-ben elvégeztük a pontos számításokat, és arra jutottunk, hogy nem támogatjuk a kezdeményezést. Van ilyen, amikor nem konzultálnak velünk előre, és kisebb mértékű populista döntést hoznak, ilyenkor felszólalunk, hogy inkább például a fiatalok munkanélkülisége ellen kellene tenni, hiszen évek óta bombázzuk őket javaslatokkal. A munkaerő mobilitásának fejlesztése és a roamingdíjak eltörlése szintén YEPP-es javaslatok. Évek óta dolgozunk értük, de az uniós döntéshozatal lassú, így sokára érnek be az ilyen kezdeményezések.

– Hogyan csapódnak le az aktuális magyar belpolitikai témák, például a CEU ügye az ifjúsági szervezetben?

– A CEU-val kapcsolatban már kaptam érdeklődő hívásokat, igyekszem objektívan tájékoztatni, ezzel általában célt szoktunk érni. A szervezeten belüli magyar lobbi erejét jelzi, hogy mindeddig nem jött ki állásfoglalás ezzel kapcsolatban. Nemzetközi színtéren egyébként máshogy kell politizálni, mint itthon, mindig kompromisszumra törekszünk. Egyébként nem féltem a CEU-t. Persze voltak bizonyos versenyelőnyök, amelyek megszűnése számukra fájdalmas, és a média sem a legjobban kommunikálta az ügyet, de politikailag könnyen megoldhatónak tartom. Bízom benne, hogy a CEU továbbra is sikeresen, piaci alapon fenn tudja majd magát tartani. Van egy kissé liberális vonulata a néppártnak – néhány kisebb holland, belga, svéd szervezet –, akik folyamatosan a hibát keresik bennünk, de konkrét kifogásokat ők sem tudtak megfogalmazni, csak tájékoztatást kértek.

– Ők kisebbségben vannak, nem?

– Igen, de ez nem volt mindig így. Amikor odakerültem, jóval gyengébb érdekképviselete volt Magyarországnak és más kelet-közép-európai szervezeteknek is. Látszott, hogy a délieket már megemésztették a nyugatiak, amióta a nyolcvanas években odakerültek – a YEPP-et 1997-ben alapították, de volt két elődszervezete is –, ám amikor bejött a mi régiónk, nem tudták kezelni, és minden döntésben kialakult egy déli, északi, nyugati tömb. Mostanra átbillent a mérleg, új szövetségek alakultak ki. Németország Közép-Európával dominálja a YEPP-et, a liberális északiak perifériára vannak szorítva, és a déliek súlya is csökkent. Nekünk ez mindenféleképpen jó, hiszen amikor a déliek voltak felülreprezentálva, a nap végén mindig az volt a kérdés: mennyit adtok, és mire. Ez nem volt fenntartható, a svéd és német adófizetői források sem végtelenek. Az északiaknál ideológiai viták voltak praktikus együttműködés helyett, de ez már lekerült a napirendről. A hónap végén lesz újra YEPP-kongresszus, nem lesz északi tagja az elnökségnek, talán csak az amúgy valóban konzervatív finnektől. A keletiek felül lesznek reprezentálva, még ukrán elnökségi tagnak is van esélye.

– Hangsúlyt fektetnek az ukránokkal való együttműködésre?

– Ez megfelel a néppárt irányultságának, de magam is évek óta együtt dolgozom velük. Tavaly engem hívtak szónoknak Julija Tyimosenko pártja, a Batykivscsina kijevi tisztújító kongresszusán. Ez azért is fontos, mert amikor az ukránok úgy érzik, hogy támogatjuk a politikai céljaikat, akkor általában a magyar kisebbség érdekeit is sikerül tárgyalóasztalra hozni. Sokat el tudunk érni például egy YEPP-es parlamenti képviselőn keresztül, aki maga huszti ukrán, és szereti a magyarokat. Ez is példa arra, hogyan lehet egy európai politikai szervezetben magyar érdekeket érvényesíteni.

– Erőteljes a magyar jelenlét?

– A YEPP előző elnöksége alatt felvettük a MIÉRT-et Erdélyből, az én első ciklusom alatt az IKSZ-et, most pedig a vajdasági VMSZ jön megfigyelőnek. Négy magyar szervezet van bent, az eredeti egy helyett. Most, amikor a skandináv liberálisokkal vitázunk, egyenlőek az erőviszonyok. Az elmúlt ciklusban a Fidelitas első volt a beadott határozatok terén, hiszen minden tanácsülésen volt olyan beadványunk, amit elfogadtak.

– Milyen a viszonyuk a néppártban meghatározó németekkel?

– A CDU-nak és bajor testvérpártjának, a Keresztényszociális Uniónak, a CSU-nak közös szervezete van Junge Union néven. A két párt között fontos véleménykülönbségek vannak, ezért általában váltva képviseltetik magukat a YEPP-ben a bajorok és a berli­niek. Most a CSU jön, ez pedig nekünk jó hír, hiszen ugyan a CDU is megértő a velünk, de esetenként csak a színfalak mögött, tartva a liberális médiától. A bajorok viszont kamerák előtt is mindig merik vállalni, hogy sok mindenben egyetértünk. Nagyon jó kapcsolatokat sikerült kialakítanunk a Junge Union berlini és tartományi képviselőivel is.

– A bajorokkal együtt sikeresen érvényesítik a keresztény álláspontot?

– Régi sérelem néppárti körökben, hogy az Európai Unió alapszerződése nem utal a keresztény gyökereinkre. Ennél azonban nagyobb baj, hogy amikor odakerültem, arról ment a vita, hogy felszólítsuk-e az olasz iskolákat, vegyék le a feszületet. Szerencsére ezt sikerült leszavazni, de nem volt egyértelmű. Célomul tűztem ki, hogy megerősítsük az álláspontunkat. Ennek aktualitást ad a szíriai polgárháború, már nem elég szavakkal támogatni a közel-keleti keresztényeket. Magam is jártam Libanonban, találkoztam a pátriárkával, és elértük, hogy két libanoni partnerszervezetet is felvegyenek a néppártba megfigyelőként. Így ők is ott vannak az asztalnál, amikor például a hárommillió valódi menekült ügyéről van szó. Az alapszerződés tehát fontos kérdés, de a gyakorlati munka még fontosabb.

– Hogyan folytatja?

– Nyolc év aktív jelenlét – amelyből az utolsó két évben alelnökként volt szerencsém szolgálni – után leköszönök, és Magyar Ágnes Zsófiának, a Fidelitas brüsszeli irodavezetőjének személyében remélhetőleg újra lesz magyar alelnöke a YEPP-nek. Jómagam a 2018-as és 2019-es választásokra szeretnék koncentrálni.