Domonkos LászlóTörténeti hordalék

Bevallom: nem olvasom túl gyakran az Indexet, de ha olykor előfordul ilyesmi, szinte garantáltan – még mindig – érhetnek meglepetések

Domonkos László – 2017.04.20. 02:45 –

Íme a bizonyíték: a Vetítő című, még a régi, a „másmilyen” Hír TV-ből valami csoda folytán megmaradt dokumentumfilm-sorozatban láttam nemrégiben az 1848–49-es erdélyi román magyarirtásokat drámai erővel feldolgozó – méltatlanul visszhangtalan maradt – Elpusztítani mindent – Az ismeretlen polgárháború című filmet, Bicskei Éva alkotását. Most lám, ímhol a visszhang: az Index elkövetője nem akármikor, ünnepi alkalommal, húsvét vasárnapján örvendeztet meg bennünket a következő értékelő megállapításokkal: a film „nagyrészt beszélő fejekkel elmondatja a történteket a tragédiák helyszínein, időnként korabeli ábrázolások, rosszabb esetben animált lángnyelvek kíséretében (…) nem akar több lenni, mint »védőbeszéd a magyar áldozatok mellett« (ez Móczán Péter producer kifejezése a bemutatóról)”. Azután: „A magyar közönség azt kapja, amit amúgy is hallani szeret: a történelmi igazság nálunk van, a románok ellenben csak hamis legendákat gyártanak a gyilkosaikról – egyszerű világ: nálunk az el nem ismert áldozat, náluk a tudománytalan és erkölcstelen nemzeti mitológia.” És távolról sem utolsósorban: „mint a rendező mondta, szerinte »nekünk a saját álláspontunkat és a saját történetünket kell elmondanunk«. Hogy valóban ez kell-e legyen az adekvát célja egy mai dokumentumfilmnek, minimum vitatható. Jó alkalom lehetett volna ez arra is, hogy bemutassa, átélhetővé tegye a párhuzamos nemzeti történeteket és sérelmeket, és segítsen némileg megértetni, miért gondolja magát mindkét nép (mármint azoknak az ilyen történeti izékkel foglalkozó kis töredéke) egyaránt áldozatnak; (…) Meg hogy mire használják manapság a XIX. századi tragédiákat.”

Mivel a témával anno magam is foglalkoztam – feledhetetlen a nagyenyedi genocídium 160. évfordulóján, 2009 januárjában a nevezetes kollégiumban (a magyarországi sajtó részvételével is!) tartott, drámai erejű és hatású könyvbemutató –, talán megengedhetem magamnak, hogy kimondjam: a magyarellenes hordalék elnevezést bőségesen kiérdemlő – bár olykor rafináltan, finomkodva fogalmazni próbáló – szerző (nevével ne szennyezzük be a Magyar Hírlap hasábjait) elmeszüleménye ritka jellegzetes példája annak a széltében-hosszában váltig tapasztalható jelenségnek, amely némileg burkolt formában, gyatra filmkritika-kísérlet gyanánt bár, de ezzel együtt bőségesen kimeríti a nemzetgyalázás egykoron keményen büntetett bűncselekményének kritériumait. Az ártatlan magyar áldozatok – gyerekek, nők, öregek – melletti „védőbeszéd” kárhoztatandó; a magyar közönség szörnyű elmaradottsága, hogy lám, arról is szeret hallani, ami fáj neki és felháborítja; és ugyan micsoda dolog a saját álláspontunkat és saját történetünket ismertetni, ahelyett, hogy régi jó kommunista „szeressük egymást gyerekek” álságos sanda mészárosságával összemosnánk a gyilkost és az áldozatot, és elfogadnánk, hogy – román relációban különösen – a tolvaj kiált rablót. Az a kis töredék pedig, amely „az ilyen történeti izékkel” foglalkozik, csak húzza be fülét-farkát, és keresse „a párhuzamokat” ott, ahol ilyesmiknek nyomuk sincs, és ne próbálja mindenféle csúnya – értsd: politikailag nem korrekt – célra felhasználni a múlt századi tragédiákat.

Szánalmas-e vagy felháborító ez az Index-féle történeti izé: tulajdonképpen mindegy. (Egyébként: mind a kettő.) A lényeg nem ez. Hanem hogy még mindig itt tartunk. Hogy még mindig az áltárgyilagosságba rejtett magyarellenesség, az eszménytelen cinizmus, a nemzeti sorskérdések, a népünk, a históriánk iránti szeretet és együttérzés helyett az érzéketlen romlottság undorító és hihetetlenül kártékony belvárosi levegője lengi körül egy – meglehet, nem hibátlan, de vitán felül becsületes, tiszta szándékú és igen-igen hasznos – dokumentumfilm értékelését.

A nemzetgyalázást, ha jól tudom, a jogban a köznyugalom elleni bűncselekménynek minősítik. „A közösség megsértése” tárgykörben.

Sok területen ideje a cselekvésnek, barátaim.