Szép hazug levelek nyomában

Boncza Berta naplója először olvasható könyvként

Petrovics Gabriella – 2017.03.31. 00:39 –

Több mint hatszáz levél maradt meg Csinszkától, azaz Boncza Bertától, Ady Endre feleségétől, s ezekből az elvágyódás, a magány és a halálvágy sugárzik. Naplója pedig most először jelent meg egységes kötetbe foglalva, számos, eddig kevéssé ismert részletet feltárva életéből.

Boncza Berta 20170331Csinszka írásaiból elvágyódás tükröződik (Forrás: Fortepan.hu)

Boncza Berta, vagyis Csinszka egy jómódú, gazdag család gyermekeként született, a csucsai kastélyban igazi úrilányként nőtt fel. Édesapja, Boncza Miklós a jóval fiatalabb unokahúgát vette feleségül, aki belehalt a szülésbe. Bertát így nagymamája nevelte Kolozsváron. Diákéveit aztán az otthontól távol, leánynevelő intézetekben töltötte, Budapesten és Svájcban, így tizennyolc éves koráig távol élt a családtól.

Ebben az időszakban főként a barátnőivel és a családjával levelezett, viszont az utóbbiak nem maradtak fenn. Az írásokról szerda este Zeke Zsuzsanna irodalomtörténész, a levelek kutatója tartott előadást a Pesti Bölcsész Akadémia szervezésében. Mint rámutatott, a barátnőinek küldött írásokat az elvágyódás, a magány, édesanyja hiánya és a halálvágy jellemzi: „szép hazug leveleket” ír a boldogságról és a gyermekkorról, amit sohasem ismert.

A svájci internátusból küldött írások közül több maradt fenn, az intézményben nagy volt a szigor, Berta „kaszárnyaéletnek” nevezte az ott töltött éveket. Tabéry Gézával, udvarlójával, későbbi jegyesével 1908 nyarán ismerkedett meg Csucsán. Kezdetben egyfajta báty–húg kapcsolat volt köztük, majd Berta fokozatosan beleszeretett a fiatalemberbe. Levelezésükből kiderül, hogy már a közös jövőt tervezték, amikor a férfit a lány végül elutasította.

Kapcsolata Adyval 1911-ben kezdődött, amikor verspróbálkozásokat küldött a költőnek. Néhány hónappal később érkezett válasz Adytól, innentől kezdve másfél éven át csak leveleztek. Csinszka benne is a testvért látta, majd többször félistenként vallott magasztos leveleiben Adyról – végül 1915. március 27-én házasodtak össze.

Ady Lajos, a költő öccse szerint mindig rengeteg hölgy volt a bátyja körül, s Berta azért tudta érdeklődését levelekkel másfél évig fenntartani, mert a többiekhez képest egészen más hangot ütött meg.

Nemrég jelent meg a Szépmíves Könyvek Kiadónál Csinszka naplója, Vallomás a csodáról címmel – ez az a vers, amelyben Ady alakját idézi meg. A romantikus, önironikus naplót Nyáry Krisztián kezdeményezésére, több töredékes folyóiratközlés után most először rendezték egy kötetbe.

A napló vallomás és kitárulkozás jegyességekről, szerelmekről, szakításokról, házasságokról. Kiútkeresés egy nevelőintézet szobájából vagy fia­talon már a végzet asszonya? A memoár nem hiánytalan, hiszen az Adyval kötött házasság történetét már nem tudta megírni, csupán a költő halála után írt három döbbenetes erejű vallomás készült el 1919 és 1922 között. A huszonkét fejezetre osztott dokumentum Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány különleges gépiratfotó, levél és egyéb írás kíséretében jelent meg. Ezek fényt deríthetnek eddig nem – vagy kevésbé – ismert rejtélyre: mi lett az Érmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették. Valóban agyvérzésben halt meg Csinszka, vagy más áll a háttérben? Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen verseskötetbe 1931-ben?

„Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. Én ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé” – olvashatjuk Csinszka vallomását.