Mindszenty József legyőzetve győzött

Engedelmességből vette magára a számkivetés nehéz keresztjét, s aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora

Babucs Zoltán – 2017.03.29. 00:28 –

Százhuszonöt esztendővel ezelőtt, 1892. március 29-én született a Vas vármegyei Csehimindszenten az a Pehm József, akit mi a hitéért, magyarságáért és az elesettekért kiálló, soha meg nem alkuvó Mindszenty József bíboros, hercegprímásként ismerünk. A kommunista koncepciós perben 1949-ben életfogytiglani börtönre ítélt, 1956 után belső, majd külső száműzetésben élő főpásztor 1975-ben hunyt el Bécsben.

Mindszenty 20170329Az utolsó hercegprímás (Forrás: Wikipédia)

A Pehm József néven született, nevét 1941-ben magyarosító Mindszenty egyszerű családból származott, az elemi iskolát szülőfalujában végezte el, a gimnáziumot és a papi szemináriumot pedig Szombathelyen. Pappá szentelésére 1915. június 12-én került sor, és egyházi szolgálatát a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban kezdte meg. A Nagy Háború idején hitoktatóként ténykedett a zalaegerszegi főgimnáziumban, s a Monarchia összeomlását követően felemelte szavát a vörös métely és a szociáldemokraták ellen, aminek eredményeként a tanácskommün alatt internálták. A dicstelen százharminchárom nap elmúltával a zalaegerszegi Mária Magdolna-templom plébánosaként gondozta a hívek lelkét, miközben az egyházi lajtorján feljebb került, így 1924-ben címzetes apáttá, 1937-ben pápai prelátussá, majd 1944. március 4-én veszprémi püspökké nevezte ki XII. Pius pápa.

A nyilas hatalomátvételt követően a főváros és a Dunántúl megkímélése érdekében Mindszenty több püspöktársával együtt memorandumban fejtette ki, hogy a további fegyveres harc kilátástalan és a nemzet pusztulásához vezet. Maga Mindszenty vitte fel a beadványt Budapestre, pár héttel később a nyilasok több paptársával együtt letartóztatták és Sopronkőhidára hurcolták. A szovjet „felszabadúlás” éve életében is fordulópontot jelentett, 1945. szeptember 8-án nevezték ki esztergomi érsekké, majd 1946 feb­ruárjának elején bíborossá.

A kommunista hatalomátvétel időszakában emelte fel szavát a svábok kitelepítése és a katolikus sajtó korlátozása ellen, kiállt a keresztény erkölcsön alapuló társadalomért, vagy­is a kereszténydemokráciáért, ezért a kommunisták és más baloldaliak egyre inkább politikai ellenfelet láttak benne. A szovjet szuronyok árnyékában bátran jelentette ki: „Mi nem akarunk mások lenni, mint magyarok! Még divatból sem engedünk jottányit a magyarságunkból. Nem tűrjük, hogy magyarok Magyarországot ócsárolják. A magyar ne juttassa a magyart lakat alá! A magyar ne árulkodjék a magyarra!” Mindszenty igyekezett lerántani a leplet a kommunista visszásságokról, szóvá tette az ország közállapotának romlását, a politikai rendőrség terrorját, az 1947. évi elcsalt választást és kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen.

Az ÁVH 1948 karácsonyán tartóztatta le, s a megkínzott és pszichotróp szerek hatása alatt álló főpap coactus feci – kényszer hatása alatt – minden ellene felhozott vádat beismert. Így került sor kirakatperére, és 1949 februárjában életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. A hercegprímás életével foglalkozó Csonka Emil az alábbiakban összegezte a koncepciós eljárást: „A háború után ez volt az első eset, a Mindszenty-per, amely (…) megdöbbentette a civilizált világot. (…) Nemcsak a pápa tiltakozott, hanem a kor csaknem minden jelentős államférfia, katolikus és nem-katolikus egyházi személyiség. A Mindszenty-ügy révén Magyarország neve ismertté lett a világ olyan pontjain is, ahol eddig azt sem tudták, hogy Közép-Európában létezik egy ilyen kis ország. A világ-kommunizmus tekintélyének szerte a világon rengeteget ártott a magyar főpap igazságtalan üldözése, kirakatpere és elítélése, a keresztény világot pedig eddig alig látott szolidaritásra sarkallta. A földkerekség legtávolibb pontján is, a földkerekség minden templomában imádkoztak Mindszenty Józsefért.

Tévedtek azok, akik eladdig hitték azt a szovjet és kommunista tézist, hogy minden bajnak Mindszenty az oka s ha Mindszentyt eltávolítják, az egyháznak nincs mitől tartania. Tévedett mindenki, aki ilyen vagy olyan okból komolyan vette akár azt, hogy Mindszenty reakciós, akár azt, hogy nélküle a kommunista rendszer kesztyűs kézzel bánik az egyházzal.

A nemzetközi külpolitikai nyomás és súlyos betegsége következtében végül házi őrizetbe helyezték, s az 1956-os forradalom kitörése után szabadult ki felsőpetényi kényszerlakhelyéről. Rádióbeszédét november 3-án mondta el, melyet Kádárék évtizedeken át a reakció bizonyítékaként emlegettek. „Most történik először a történelem folyamán – hangsúlyozta –, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahogy himnuszunk zengi: Isten áldd meg a magyart… Nyújts feléje védő kart.”

A szovjet intervenció elől az amerikai nagykövetségre menekült, ahol menedékjogot kapott és közel másfél évtizedig tartózkodott. A Vatikán és a Magyar Népköztársaság között 1971. szeptember 28-án kötött egyezmény értelmében hagyhatta el Magyarországot. Kádárék ragaszkodtak ahhoz, hogy Mindszenty kérje kiszabott büntetésének elengedését, amit azonban visszautasított. VI. Pál pápa egyházpolitikai megfontolásból 1974. február 5-én üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, ami ellen az idős hercegprímás tiltakozott. Lemondatása magyar nyomásra történt, cserébe kiengedték a bebörtönzött papokat és egyházi személyeket. Mindszenty a bécsi Pázmáneumba távozott, ahol 1975. május 6-án halt meg. Mariazellben temették el, sírfelirata szerint „Helytállt Istenért, Egyházért és szenvedő népéért. Az elnyomó hatalom kétszer vetette fogságba (…) Engedelmességből vette magára a számkivetés nehéz keresztjét, s aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja.”

Hazai földben szeretett volna nyugodni, hiszen végakarata is így szólt: „Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába.” Ezen utolsó kívánsága 1991. május 4-én teljesült, s bár maga sem gondolta volna, mégis püspöki jelmondata fejezi ki leginkább küzdelmes életét és hitét: Devictus vincit – legyőzetve győz. w



A Mindszenty Társaság ma délelőtt az Országház Vadász termében adja át a Mindszenty-emlékérmeket.