Kacsoh DánielFerenc fél

Álláspont. Dúl a vihar, a parlamenti és egyéb pozíciók száma véges, muszáj helyezkedni, alkudozni, politikusok egzisztenciája múlhat ezen, hajjaj, nagy a tét!

Kacsoh Dániel – 2017.03.21. 03:33 –

Ez bizony betalált!

Ki hitte volna, hogy a kormányváltástól, ahogy közeledne annak lehetősége, egyre csak távolodó balos ellenzék két nevezetesebb formációja a gazdagok megsarcolásáról szóló, demagóg MSZP-s kampányon kap majd össze ily vehemensen. Az történt ugyanis, hogy a forrongó térfél nagy ballasztja, polgári nevén Gyurcsány Ferenc, kissé megsértődött, hogy esetleg egykori párttársai – különösen is a jó „Botka Laci” – az ő igen vastag pénztárcájában turkálnának, holmi baloldali megfontolásból. Rögvest be is mondta az elképesztő adatot, kérni se kellett, mintha csak erre várt volna, így kiderült, az őszödi igazmondó négyszázhatvanmillió forintot adózott egy év alatt. Bizony, bizony, neki ennyije van, ő itt a leggazdagabb, büszke is rá. Sőt, a „Laci” ennyit egész életében nem fog keresni. Értjük, Gyurcsánynál van a teljesítmény, Botka meg kulloghat utána. Csak a hátát látja, azt is jó messziről.

Akkor rögzítsük: a hagyományosan az elesettek esélyteremtését, a dolgozói rétegek képviseletét – kéretlenül is – vállaló baloldal egyik hazai megmondóembere szinte beleböfögi az elvileg vele együtt választást nyerni készülő szocialisták arcába, és persze a nagy nyilvánosságéba is: milliárdos vagyok! Nosza, Nyakó István, az MSZP szócsöve hamar tisztázta, szerintük Gyurcsánynak is fizetnie kell, ha gazdag, amúgy pedig „minőségi világnézeti vita” zajlik a kérdésben, és a szocik arra jutottak, a bukott kormányfőnek nem is a Fidesz, hanem már az MSZP lett a riválisa. Odaszúrta azt is, a DK elnöke az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa, és nyilván ezért sem szeretnék visszahozni a 2010 előtti világot, aminek Gyurcsány, ugyebár, az „egyik megtestesítője”.

Ha eltekintünk attól a korántsem aprócska ténytől, hogy mind Botka, mind Nyakó a nevezett korszak „másik megtestesítője”, hogy mindkettő megszavazta az akkori, tetemes megszorításokat, a végsőkig kiállt Gyurcsány, majd utódja, Bajnai Gordon mellett, továbbá hogy az Alkotmánybíróság szerint nem lehet megsarcolni a becsületes munkával is felhalmozott vagyont, nos, akkor mindezeken túl, igen pikáns kép rajzolódik ki előttünk.

Emlékezetes, nem is olyan régen Gyurcsány még árulással, a háta mögötti gyalázatos szövetkezéssel vádolta meg elméleti partnereit, Botkáék mellett az alig látható kispártokat, és lehetett sejteni, ebből a dacból bizony nem lesz egyhamar „demokratikus” összeborulás. De hogy az újabb konfliktus a zűrös privatizációs időkben, jó posztkommunista kapcsolatok révén megalapozott gyurcsányi vagyon esetleges megsarcolása miatt robban ki, arra nem mertünk volna fogadni. Ez végül is komikus, de ha úgy vesszük, itt bizony a magyar politika színvonaláról, erkölcsiségéről is szó van – a baloldal esetében bármennyire is inkább a tudományos-fantasztikus kategóriába tartoznak ezek a szavak –, akkor sokkal inkább tragikus.
Mondhatjuk erre, legalább ellesznek egymással, nincs baj, a kormányváltó csodafegyver helyett megint egy visszafelé fordított csövű puskát vettek elő, mégis lesújtó, hogy az ellenzék továbbra is csak efféle, szellemileg aligha megerőltető teljesítményre képes. Rossz nézni, na.

Elméletileg ebből az is következhetne, hogyha a régi „nagyok” bénáznak, majd jönnek az újak, akik hitelességükkel és profizmusukkal lenyűgözik a potenciális bizonytalanokat. Csakhogy erről sincs szó. A múlt héten „csak” két újabb párt alakult, Gémesi György gödöllői polgármester és ismeretlen köre, valamint az oktatás miatt tüntetőket eláruló Pukli István is most látta elérkezettnek az időt, hogy vitorlát bontson, miközben az olimpiai álmot széttörő, úgy néz ki, ennél nagyobb szellemi teljesítményre egyelőre nem is képes Momentum meg mintha már alig létezne. Pedig ők is nemrég bővítették a pártként ügyködő ellenzéki formációk egyre népesebb és átláthatatlanabb körét.

Itt állunk tehát, európai összehasonlításban is kiemelkedő arányú béremelések, beinduló építőipar és rég nem látott növekedésre számító gazdaság, no meg a jövőnket alapvetően meghatározó európai viták és harcok közepette, és a magyar ellenzék, beleértve az immár Simicska-barát, exradikális Jobbikot is, önmagával van elfoglalva, miközben a másikkal veszekszik. Dúl a vihar, a parlamenti és egyéb pozíciók száma véges, muszáj helyezkedni, alkudozni, politikusok egzisztenciája múlhat ezen, hajjaj, nagy a tét!

Mivel azonban ebből MSZP-kormány aligha lesz, Gyurcsány legalább megnyugodhat: vagyonadót nem kell fizetnie. Fizetett már helyette és miatta sajnos az egész ország.