Nagy OttóMedvehagyma

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta

Nagy Ottó – 2017.03.21. 03:15 –

Ez a Rejtő-idézet jutott eszébe a férfinak, aki ledermedt a csillogó-villogó zöldségespultnál. Nem akart semmi különöset, csak egy kis petrezselymet, de a petrezselymet eldugták valahová, így végig kellett tekintenie az egész tükrös és csalóka zöldséges­sort. És akkor feltámadt benne a kíváncsiság, és elkezdett olvasni, és eszébe jutott az orosz hússaláta. Mert a kápia marokkói volt, a brokkoli olasz, a lecsópaprika spanyol, amin különösen felháborodott, mert a primőrszezon sem volt még itt, nemhogy a lecsószezon. A cukkini megint olasz, a gyömbér kínai, de ezen nem lepődött meg annyira, mert az mégsem terem itthon, a paradicsom fele részben olasz, fele részben spanyol volt. A gombán nem volt feltüntetve semmi, de látatlanban is bízott a hazai gombapincékben. Az édesburgonyához, amit még sosem vett és nem is evett, mert nem vitte rá a lélek, egész egyszerűen csak annyit írtak a származási országhoz, hogy: USA. A három nagy betű csak úgy virított a sok zöldség között. Kicsit arrébb már messziről kiszúrta a kínai fokhagymát, mert annak nincs gyökere, se különösebb íze, bűze se, még egy jót böfögni sem lehet tőle, és nem is ragad, mint a magyar, amely minden ilyen tulajdonsággal bír. A hagymákat félve tekintette át, és joggal tette, Ausztriából érkezett nem csak a vörös-, de a lilahagyma, sőt, még a sonkahagyma is.

A hagymáról eszébe jutott, hogy mit mondott neki a gyerek. A gyerek, aki a megnevezéssel ellentétben lány, és olyan, úgy változik szeme színe, mint a Balaton. Szóval a gyerek segít a konyhában sertepertélni, ügyesen pucol krumplit és mindenféle zöldséget, viszonylag kis kártétellel végzi a panírozást, és bátran végignézi, hogy a nem áruházból, hanem erdőről-mezőről, esetleg tyúkudvarokból vagy vizekből származó kisebb-nagyobb állatok földi teljességükből hogyan lényegülnek át konyhakész létállapotba. A gyerek azonban a hagymát nem szereti, mert csípi a szemét. A történések azonban érdeklik, ezért nagyszerű megoldást alkalmaz, vagy vizet tart a szájában, de akkor nem tud beszélni, ami mindenféle főzésnél és egyébként is nagy hátrány. Vagy felteszi az úszószemüvegét, és akkor dumálni is lehet, és a hagyma sem csíp. Legutóbb azonban azt mondta, homlokára tolva az úszószemüveget, hogy ennek a hagymának nincs szaga.

A férfi elcsodálkozott, mert ő sem sírt, nem csípett a hagyma, aminek tényleg nem volt szaga. Íze is alig, nem is lett olyan jó a halászlé.

Erre gondolt a férfi, és a francia krumplit kikerülve, a holland zeller helyett egy kisebb, rondább magyar darabot választott a levesbe. Aztán megtalálta a petrezselymet, amit a medvehagyma mellé csapott, ami köztudottan vérnyomáscsökkentő hatású, és még szezonja is van.