Frommer Rudolf köztisztviselőből lett a magyar lövészet atyja

A feltalálót 1903-ban nevezték ki a Fegyver- és Gépgyár igazgatójának, ekkor kezdődött a pisztolyok magyarországi tömeggyártása

Dippold Pál – 2017.03.21. 02:42 –

Igen sok olyan alakja van 19-20. századi történelmünknek, akinek élete kalandosnak mondható, bár egy pillanatra sem lépett ki a látszólag unalmas polgári életmód keretei közül. Közéjük tartozik Frommer Rudolf is, akinek élettörténetét megismervén, a korabeli Magyarország számtalan lehetőséget kínáló tudományos, technikai és kulturális életét is szemléltethetjük

frommer-RudolfFrommer Rudolf (Forrás: Wikipédia)
Frommer Rudolf 1868-ban született Pesten. Látszólag unalmas pályára lépett, miután elemi és középiskolai tanulmányai után elvégezte a kereskedelmi akadémiát, és a tőzsdén kezdett dolgozni. Élte a hivatalnokok mindennapi életét, ám sokoldalú tehetsége egyre inkább nyilvánvalóvá vált: megtanult angolul, franciául és németül, a pénzügyi szakmán belül igen rövid időn belül nagy tekintélyre tett szert, gyakran publikált hazai és külföldi lapokban közgazdasági írásokat, sőt szépirodalmi műveket is megjelentetett. Miként az sem volt váratlan, hogy 1896-ban összeállította az első magyar–német és német–magyar tőzsdei szótárt. Egyenes út vezette őt a Magyar Általános Hitelbankhoz, ahol folytatta bankhivatalnoki tevékenységét. A Hitelbank nemzetközileg is elismert, nagy tekintélyű vezetője, Kornfeld Zsigmond aztán Frommer hóna alá nyúlt, amin azért nem kell nagyon meglepődni, mert Frommer Rudolt 1897-ben megházasodott, s Kornfeld lányt vett feleségül. Feltehetően Kornfeld Zsigmond ajánlására került Frommer Rudolf 1896-ban a Fegyver és Gépgyár Rt.-hez.

Ő javasolta, hogy az ekkor nagy mennyiségben gyártani kezdett Mannlicher-puskák gyártásának anyagi biztonságát a Hitelbank garantálja. Frommer új munkahelyén 1898-ban már cégjegyzőként tevékenykedett. Nem ült azonban az üzleti tervek fölé görnyedve irodájában, bár semmiféle műszaki végzettsége nem volt, nekiállt a fegyvertervezésnek. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy ő lesz a magyar kézilőfegyver-tervezés és -gyártás egyik legjelentősebb alakja. Frommer Rudolf nevéhez 129, huszonkét országban 862 bejelentéssel védett szabadalom fűződik. A magyar hadsereg 1912-től a második világháború végéig szinte kizárólag az általa kifejlesztett hadi pisztolyt használta.

Az első, 1901-ben szabadalmaztatott öntöltő Frommer-pisztoly, a 01 M. adta az alapját sok későbbi típusnak, így például a  10 M.-nek. Még az sem jelentett zökkenőt fegyverfejlesztési tevékenységében, hogy 1903-ban kinevezték a Fegyver és Gépgyár Rt. igazgatójává. Ellenkezőleg. Ismerve a fegyverek világpiacán uralkodó viszonyokat, komoly átalakításokkal, a maroklőfegyver-, vadászpuska- és géppuskagyártás elindításával egyre több külföldi kuncsaft fordult meg a gyárban, amelynek 1909-ben alakult meg a pisztolygyártó részlege. Ekkor kezdődött a Roth 07 M. típussal a pisztolyok magyarországi tömeggyártása.

Frommer Rudolfot Ferenc József császár és király 1914-ben, fegyverneki előnévvel, nemesi rangra emelte. Rendkívül kis létszámú csoport, a magyar zsidó nemesség tagjává vált így a neves feltaláló. A Habsburgok ugyan már a 19. század második felében lezajló emancipáció előtt is adományoztak nemességet, ám főleg osztrák zsidóknak. Az emancipáció után a magyar zsidók közül is többen megkapták a magyar nemességet, kulturális, közgazdasági vagy politikai téren szerzett érdemeik elismeréséül. A nemesi rangú magyar zsidó családok száma háromszáz körül volt.

Ekkortól Frommer a FÉG vezérigazgatójaként dolgozott, majd 1918-ban a császártól udvari tanácsosi címet kapott. Porkoláb Péter olvasmányos és részletes tanulmánya kitűnően bemutatja, hogy miért nevezték az 1896 és 1918 közötti időszakot a FÉG aranykorának. Innen származnak az impozáns adatok, a gyár nyeresége szédületes mértékben nőtt: 1910-ben 271 267, 1916-ban 2 742 500 korona volt.

Frommer Rudolf nem volt éppen, ahogy mondani szokták, haladó szellemű, baloldali illető, hiszen a Tanácsköztársaság idején leváltották a proletárdiktatúra emberei, ám 1920-ban már ismét a gyár élén állt. Így kerülhetett sor a tanácskommün bukását követően a  Frommer Stop 19 M. pisztolyként való rendszeresítésére a Nemzeti Hadseregben. A mérnöki kamara Frommer Rudolfot a magyar fegyvergyártásban kifejtett munkásságáért gépészmérnöki címmel tisztelte meg (ezt a tényt még nem sikerült teljes bizonyossággal, dokumentumokkal igazolni). Frommer 1926-ban magas állami kitüntetést, a Magyar Érdemkereszt II. osztályát kapta a magyar kormánytól, rá két évre a felsőház örökös tagjává nevezték ki az Országgyűlésben. A feltaláló, aki 1935 végén ment nyugdíjba, 1936 szeptemberében halt meg Budapesten.


Híres Frommer-pisztolyok földön-égen
frommer-fegyverA márka legkisebb típusa, a Liliput. Kicsi, de halálos (Fotó: Dippold Pál)
Frommer 10 M. A határőrségnél, a csendőrségnél, a budapesti, kolozsvári, pozsonyi, debreceni, kecskeméti, zsolnai és nagykanizsai rendőrségnél rendszeresítették. Ebből a fegyverből tizenegyezer darabot gyártottak.

Frommer Stop 19 M. Hosszú csőhátrasiklásos, forgó zárfejes reteszelésű, külső kakasos pisztoly. Tárkapacitása hét lőszer. A Stop különböző változataiból csaknem száznegyvenezer darabot vett meg a hadsereg.

Frommer Baby Tárában öt lőszernek jutott hely. Csőhelyretoló és zárhelyretoló rugójában tér el a Frommer Stoptól. Az apróságból negyvenezer darab készült.

Frommer Liliput A kor legkorszerűbb zsebpisztolya 1921-ben jelent meg .

Frommer 37 M. A nagy fegyvertervező utolsó művét Frommer Rudolf halála után, 1937-ben rendszeresítették a Magyar Királyi Honvédségnél. Ez volt a második világháború alatt a magyar hadsereg általánosan használt maroklőfegyvere, s 1941-ig negyedmillió darabot gyártottak. A Heereswaffenamt (HWA), a német hadsereg fegyverfejlesztési és beszerzési részlege, a Luftwaffe számára 1942-43-ban száztízezer darabot rendelt, amelyből a FÉG kilencvenezret le is szállított.

A csendőrség lőfegyverei A Magyar Királyi Csendőrség első pisztolyai zsákmányolt fegyverek voltak. Ám 1887-ben elárverezték ezeket és helyettük osztrák gyalogsági (Gasser-féle), 1895-től pedig lovassági revolvereket használtak, majd 1912-ben áttértek a félautomata pisztolyra, a Frommer Rudolf tervezte 10 M. típusra, később, egészen 1945-ig, a Frommer 29 M. volt rendszerben. A 19. század végén a lovas csendőrök tizenkét revolvertölténnyel kezdték szolgálatukat, tartalékadagjuk hat darab volt. A félautomata Frommerekhez ennél lényegesen több lőszer járt. Különösen fontos volt a csendőrségnél a jó minőségű és megbízható maroklőfegyverek szerepe, hiszen minden csendőr kizárólag a szigorú lajstromban szereplő szolgálati fegyvereit használhatta. Ha máshoz nyúlt, az szabályzatuk szerint automatikusan kizárta a fegyverhasználat jogszerűségét.


„Alövészet szép, azonnal mérhető az eredmény, egyszerű, a céltáblán el kell találni a tízest” – megtalálták a fegyvermester sírját
5 perces interjú: Albert Judit, a Frommer fegyverbolt vezetője
Albert-Judit
– Miért éppen Frommer Rudolf nevét viseli a cégük?

– Vállalkozásunk 1997-ben indult, akkor még nem ez volt a nevünk, 2001-ben vettük fel. Már a kezdetektől itt voltam, bár igazából semmiféle fegyverekhez köthető képzettségem nem volt. Könyvelőként dolgoztam korábban. Azóta azonban a folyamatos tanulással, már ami a fegyverismeretet illeti, remélem, sikerült kellő mélységű tudásra szert tennem, aminek természetesen része a magyar fegyvertörténelem is.

– Hogyan kerül egy hölgy a fegyverekhez?

– Véletlenül. Aztán, ahogy megismertem névadónk, Frommer Rudolf életét, egyre nagyobb tisztelettel viseltettem iránta és az általa megalkotott szerkezetek iránt. Azt tudjuk, hogy ő pénzügyi képzettsége ellenére nagy műszaki tudással is rendelkezett. A magyar fegyveripar atyjának is nevezhetjük. Ő volt az első, aki Magyarországon fejlesztett és gyártott olyan fegyvert, amelyet az egész világ elismert. A Frommer-fegyverek – sajnos, ma Magyarországon önálló fegyvergyártás nincs – nem csak anyagi, hanem bizonyos értelemben óriási szellemi értéket is képviselnek.

– Ismer más, Frommerhez köthető intézményt Magyarországon?

– Nem, úgy tudom, nincs más ilyen, csak mi. Ám az egyik kedves vevőnk, mondhatnánk, barátunk, éppen tavaly jött a hírrel, hogy megtalálta Frommer Rudolf sírját, sajnos igen elhanyagolt állapotban. Mindannyiunkban megfogalmazódott a szándék, hogy ezt a síremléket rendbe hozzuk, hogy méltó legyen a magyar ipartörténet egyik nagy alakjához.

– Az önök üzletének, a Frommer fegyverboltnak szerencsét és sikereket hozott a neve?

– Igen. Mára eljutottunk oda, hogy szinte az egész országból idejárnak vásárolni. Persze ez rengeteg időnkbe és munkánkba került. Nagy az árukészletünk, leginkább a sportlövők és az önvédelmi fegyvert tartók jelentik a vevőkörünk nagy részét. De kiszolgáljuk a vadászokat is, fegyverekkel főleg, a vadászati kiegészítőkből most készülünk a választékot bővíteni.

– Gondolom, vásárlóik nagy részének fogalma sincs arról, hogy ki is volt Frommer Rudolf.

– Nagyon téved. Akiket érdekelnek a fegyverek, azok tudják. Aki pedig eljut odáig, mondjuk sportlövőként, hogy fegyvert vásároljon nálunk, rengeteg információt összeszed, ami például a pisztolyokkal kapcsolatos. Az nem létezik, hogy előbb-utóbb ne találkozna Frommer Rudolf nevével.

– Arról is beszélnek, hogy miért éppen a lövészetet választották?

– Hogyne. Azt mondják, amit én is, mert a lövészet szép, azonnal mérhető az eredmény, egyszerű, a céltáblán el kell találni a tízest. A lőtereken jó levegőn vannak, jó társaságban. Érdekes, hogy egyre több idősebb ember kezd el lövészkedni.

– Milyen jövője lehet a sport-lövészetnek?

– Remélem, hogy nagy jövő előtt állunk. A kormány is igyekszik ezt a sportágat erősíteni. Eljutott hozzánk is a hír, hogy kétszáz új lőteret akarnak építeni az országban. Lehet, hogy ez soknak tűnik, de a sportág fejlődésének és akár nemzetközi sikereinknek is ez az alapja. Ma a lőtereink önfenntartók, nem kapnak semmiféle támogatást, ennek ellenére kitűnő, világszínvonalon teljesítő sportlövőink vannak: Joó Éva, Sidi Péter, ők például kiválóan tudnák irányítani a magyar sportlövő-utánpótlás nevelését. Ezek a leendő lőterek, túl a sporttevékenységen, egyfajta közösségteremtő, közösségformáló helyekként működhetnének. Biztosan kevesebb gyerek kallódna az utcákon, ha más, izgalmas és érdekes tevékenységekre is – a sportlövészet márpedig ilyen – adódna lehetősége.