Kő AndrásSzótárak

Egy árulkodó könyvecskét vettem egy Múzeum körúti antikváriumban, nyolcszázötven forintért. A könyv címe: Idegen szavak marxista magyarázatokkal

Kő András – 2017.03.18. 01:03 –

Írója: Sándor Kálmán (1903–1962) Kossuth-díjas író, újságíró. A szerző 1948. március 15-i keltezéssel jegyezte művét. Sándor Kálmán nevével először akkor találkoztam, amikor a Rákosihoz írott leveleket rendeztük sajtó alá. Akkor egyebek mellett így írt: „Nevem és munkám talán nem ismeretlen Rákosi elvtárs előtt… a Szégyenfa, a Tolvajok kertje, az Idegen szavak marxista magyarázatokkal stb. szerzője [vagyok].” Az író lakásproblémája miatt fordult a pártvezérhez, aki meg is oldotta a gondját.

De vissza a szótárhoz. Ha valaki nem tudná, mikor íratott az opus, a szavak összeválogatása árulkodik a kommunista hatalomátvétel után a korról, az ország szovjetizálásáról, a teljes diktatúráról. Kis túlzással orosz–magyar szógyűjteménynek is nevezhetnénk, ugyanis nagyon sok benne a fonetikusan írott szovjet-orosz világhoz fűződő fogalom. A kommunista író „nyelvcsapása” a kötettel nyilvánvaló, mintha azt mondaná: kedves olvasók, illik tisztában lennetek azzal, hogy szovjetvilág lesz Magyarországon – Fehérváry István híres könyve címéből kiindulva.

De lássunk néhány példát. „Borscsina = robotmunka a régi Orosz­országban. Bezprizornij = felügyelet nélküli, kóbor gyerek. Knyáz = orosz főnemesi cím. Kolokol = oroszul harang. Alexandr Herzen [1812–1870, orosz materialista gondolkodó] folyóiratának címe.” Ezek a címszavak az 1984-es Idegen szavak és kifejezések szótárából is hiányoznak – így a „Dnyeprogesz = óriási szovjet vízi erőmű a Dnyeper partján”, vagy a „Pravda = »Igazság«, a bolsevik párt központi közlönye Moszkvában, megjelenik 1912 óta” –, amelyeket fontosnak tartott megemlíteni Sándor Kálmán. Egyébként a Pravda 1991-ben szűnt meg, eredeti formájában Borisz Jelcin dekrétuma alapján, amikor feloszlott a Szovjetunió Kommunista Pártja.

Más. A metró címszó az idegenszavak valamennyi szótárában megtalálható, de az 1948-as kötetben ez áll: „A párizsi és a moszkvai földalatti villamosvasút.” Sándornak ez a kettő a szimpatikus. A párizsit 1900-ban, a moszkvait 1935-ben nyitották meg. Hogy a kontinensen az első a budapesti volt 1896-ban, és hogy a moszkvait a bostoni, a chicagói, a berlini, a Buenos Aires-i, a New York-i, a koppenhágai földalatti is megelőzte, az mellékes.

A gentleman Sándor szótárában = „jó nevelésű, finoman viselkedő »úriember«, a burzsoá társadalmi emberideál Angliában.” Az 1984-es kötetben: „1. mintaszerűen, kifogástalanul viselkedő, a társadalmi szabályokat megtartó ember, 2. udvarias, előzékeny, finom ember, úriember.” Változnak az idők… Freudizmus anno 1948: „…Lélektana »ahelyett, hogy oksági és materialista lenne, vallásos és idealisztikus« [Christopher] (Caudwell).” [1907–1937, brit marxista író és költő]

Végezetül a B-lista Sándornál = „azoknak az alkalmazottaknak a névjegyzéke, akiket létszámcsökkentés miatt elbocsátanak”. A fogalom az 1984-es szótárban egyáltalán nem szerepel. Arról nem ír Sándor, hogy bélistára azok kerültek, akiket az előző rendszerben elkövetett, bűnöket kutató bizottságok nem igazoltak, illetve akiket igazoltak, de megfedtek; és végül azok is, akik Nyugatról tértek vissza az országba. A B-listás első hullám 1946-ban kezdődött. Két hónap leforgása alatt ötvenezer embert bocsátottak el a közigazgatásból, és másfél ezer civil szervezetet oszlattak fel. Az 1948. június 18-i összesítés szerint a B-listára 80 041 ember került fel.

Sándor Kálmán is elénekelhette volna, amit akkortájt Zádor Mária énekelt a rádióban. „Gyerünk a gátra, szavazz a pártra, / egy jobb világra, szavazz velünk. / Kezedben hordod jövőd, a sorsod, / nem lesz több gondod, szavazz velünk. / A kommunista alkotni fog, / így lesz az élet holnapra jobb…”