Az impresszionizmus mestere

Száz éve halt meg Ferenczy Károly, a nagybányai művésztelep vezéralakja

Forgách Kinga – 2017.03.18. 00:48 –

Száz éve, 1917. március 18-án halt meg Ferenczy Károly festőművész, a nagybányai művésztelep és festőiskola egyik alapítója. A magyarországi impresszionizmus egyik legnagyobb mestere, a huszadik századi magyar festészet meghatározó, nagy hatású alakja volt.

Ferenczy Károly 20170318Önarckép (Forrás: Wikipedia)

Ferenczy Károly Bécsben született 1862-ben egy bánsági német család sarjaként, Freund Károly néven. Édesanyját korán elveszítette, magyar érzelmű apja 1886-ban változtatta nevüket Ferenczyre. Károly Budapesten tanult jogot, majd a magyaróvári gazdasági akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett, és a család délvidéki birtokán gazdálkodott. Festészettel unokatestvére, Fialka Olga festőművész hatására kezdett foglalkozni. Együtt utaztak 1884-ben Rómába, és a kibontakozó szerelem a következő évben házassághoz vezetett, megszületett első gyermekük, Valér. Később ikreik is születtek, Noé­mi és Béni a magyar művészet kiemelkedő alakjai lettek.

Ferenczy 1885-ben Münchenben és Nápolyban tanult festészetet, de rendszeres képzésben csak Párizsban, a Julian Akadémián részesült. Példaképének a plein air első mesterét, a naturalista Jules Bastien-Lepage-t tartotta. Hazatérve 1889-ben Szentendrén telepedett le, a közönség a Műcsarnok téli kiállításán ismerhette meg munkásságát.

Családjával 1893-ban Münchenbe költözött, hogy továbbképezze magát. Ott ismerkedett meg Hollósy Simonnal és szabadiskolájának tagjai­val, körükben fogalmazódott meg a nagybányai festőiskola megalapításának gondolata. Céljuk az új, korszerű magyar festészet megteremtése volt. A művészcsoport vezetője Hollósy lett, a kibontakozó mozgalom másik vezéralakjává Ferenczy vált.

A művésznek budapesti gyűjteményes kiállítása hozta meg a teljes elismerést 1903-ban. Az önmagával folyton elégedetlen festő 1905-ben a Festő és modell című festményével elnyerte a VI. Velencei Biennále nagy aranyérmét. A budapesti Mintarajziskola tanárává 1906-ban nevezték ki. A fővárosban változott műveinek tematikája: csendéleteket, birkózókat, artistákat, atlétákat, női aktokat és pszichológiailag kitűnően felépített arcképeket festett (Béni arcképe, Hármas arckép, Női akt, Ernst Sándorné). A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagjaként 1908-ban Szinyei Merse Pállal és Rippl-Rónai Józseffel karöltve szervezte a MIÉNK első kiállítását, amelyen tíz képével szerepelt. A müncheni Glaspalast XI. nemzetközi kiállításán Anya gyermekével című festményével elnyerte a kiállítás nagy aranyérmét. A Műcsarnok tárlatán 1915-ben Pietà-képével megkapta a négyezer koronás nagydíjat – derül ki a távirati iroda portréjából.

Utolsó képét (Parkrészlet Lipik­fürdőn, 1916) már nagybetegen vázolta fel, egy évvel később, 1917. március 18-án hunyt el. Fő művei a Magyar Nemzeti Galériába kerültek, a szentendrei Ferenczy Múzeum a művészcsalád alkotásait mutatja be.