Drámai az állománycsökkenés

Magyar–svájci közös projekt a fecskekutatásban

VB – 2017.02.28. 02:50 –

Egy magyar–svájci kutatócsoport a világon elsőként szerzett pontosabb információkat két hazai fecskefaj vonulási viselkedéséről és telelőhelyeiről.

MolnárfecskeMolnárfecskék – az állomány fele huszonhét év alatt eltűnt (Forrás: Wikipedia)
Jelentős sikert tudhat magáénak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Svájci Madártani Intézet munkatársainak közös kutatócsoportja. A kutatók Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora vezetésével a világon elsőként alkalmaztak sikeresen kis tömegű, alig fél grammos geolokátort két hazai fecskefaj esetében a vonulási és telelési terület megismerésére. Az így megjelölt öt molnárfecske és négy partifecske által szolgáltatott adatokból kiderült, hogy a madarak a tavaszi vonulás során napi hatszáz–ezer kilométert repülnek. Ennél is fontosabb, hogy a tudomány történetében először szerezhettünk adatokat a Kárpát-medence molnárfecskéinek Közép- és Dél-Afrikában található telelőterületeiről.

Természetvédelmi szempontból különösen azok az információk nélkülözhetetlenek, amelyek a madarak azon afrikai és európai pihenőhelyeit mutatják meg, ahol rövid idő alatt kell a madaraknak pótolniuk a kimerítő repülés tápanyagveszteségét. Nem véletlen, hogy e fajok esetében igen alacsony az éves túlélési arány. A Tiszán végzett kutatás alapján a partifecskék esetében egy átlagos vonulási-telelési időszak során a fészkelő egyedek hatvan százaléka elpusztul, és hasonló értékek jellemzőek a molnárfecskéknél is. A geolokátorok azt is feltárták, hogy a molnárfecskék teleléskor üregeket, odvakat használnak éjszakázásra.

A hosszú távon, a Szaharától délre vonuló madárfajok közel kétharmada drámai csökkenést mutat Európában és Magyarországon. Ide tartoznak a fecskék is – a Tisza hatszáz kilométeres hazai szakaszán a partifecske-állomány az 1990-es harmincezerről tízezerre, a molnárfecskéinké pedig országosan felére apadt 2015-re.