Ludwig EmilFenn a Svábhegyen

Nincs jövője az életnek, nemzetnek, ha nem születik elegendő, a létünk fennmaradásához elegendő számú, az idős szülőkről majd gondoskodó gyermek

Ludwig Emil – 2017.02.17. 02:01 –

Már kora délelőtt megteltek a parkolóhelyek a Gyermekvasút Normafa állomásánál, hamar elfoglalták a többi szabad területet is a családok. Gyalog indultunk el az Eötvös úti víztorony felől, az egyetlen, kicsi, de patinás, retró hangulatú kocsma esett utunkba; ülőpárnával, pléddel ellátott karosszékre telepedtünk le a napsütés örömére.

A Normafánál, ahol 1840-ben Schodelné Klein Rozália énekelte Bellini Norma című operájának nagyáriáját, hosszú sor áll a lángost, rétest, kürtőskalácsot kínáló büféknél. Azért nevezték el a Svábhegyet annak, ami, mert a szomszédos Budakeszivel volt határos. Mária Terézia királynő uralkodása alatt érkeztek svábföldi családok a török időkben elnéptelenedett helyre. Erdei felkúsztak hegy tetejéig, most is láthatók az öles magasságú kőoszlopok a sétaút mentén, amelyek 1879 óta jelzik Budapest székesfőváros határát.

Nem sokkal messzebb, a város irányába lejtő nagy területű, gondosan rendezett és ápolt tisztásán már nem a régmúlt, hanem az örök megújulás az úr. Sok száz-, talán akár ezerszámra nyüzsögnek a kis- és nagy gyerekek, fiatal felnőttek. Önfeledten játszanak, labdát rúgnak és dobálnak, kergetőznek, a nagyobb srácok tornáznak, nyújtózkodnak az újfajta tornaszereken, felmásznak mindenhová, és lesiklanak a hosszú, csigás drótkötélen. Különféle fajtájú és temperamentumú városi ebek, családi kutyusok és egyéb hivatású négylábúak játszanak a gazdikkal. A szülők és nagyszülők, barátok és rokon vendégek elégedetten kísérik szemmel a gyerkőcök munkáját, ügyesedését. Büszkeség látszik azoknak a fiatal anyáknak az arcán, akik kisbabáikat sétáltatják. Végre sok-sok csecsemőt, apró gyermeket lehetett látni az első szép vasárnapon a Normafa és Libegő közötti sétautakon. Mintha változna az új, felnőtt nemzedék hozzáállása a gyermekvállaláshoz. Mondhatnak erre bármit, csak élcelődjenek, gúnyolódjanak ezen az ostoba és meddő liberálnyikok! Nincs jövője az életnek, nemzetnek, ha nem születik elegendő, a létünk fennmaradásához elegendő számú, az idős szülőkről majd gondoskodó gyermek. A sok gyermek látványa legalább olyan simogató volt a léleknek, mint a tavaszt idéző napsütés a bőrnek.