Raszkolnyikov Kalinyingrádban

Igazi orosz film lett Kirill Szerebrennyikov Mártírok című legújabb alkotása

Péntek Orsolya – 2017.01.11. 01:34 –

Marius von Mayenburg kortárs német drámaíró Mártírok című darabján alapul az a film, amelyet Kirill Szerebrennyikov Tanuló címmel forgatott, és amelyet a magyar mozik – mivel a a hazai színházakban jó ideje játsszák már a darabot – a Mayenburg-színdarab címével, „Mártírokként” vetítenek.

Viktoria Iszakova 20170111A vallási őrületről szóló történet egyik főszereplője a biológiatanárt alakító Viktoria Iszakova (Forrás: Magyarhangya )

Szerebrennyikov, aki amúgy a moszkvai Gogol Központ művészeti igazgatója és a kortárs orosz színházi élet ismert alakja, Cannes-ban Francois Chalais-díjat kapott a filmért. Amely németből orosz művé vált a keze alatt. Marius von Mayenburg – emlékszik Szerebrennyikov egy interjújában – azután írta meg a drámát, hogy újraolvasta a Bibliát és kettős jelentésű mondatokat fedezett fel benne, amelyeket a kontextusból kiemelve könnyű kiforgatni, s amelyek által a Szentírás gyilkos fegyverré válhat a fanatikusok kezében.

Veniamin (Petr Szkvorcov) ránézésre átlagos orosz kamasz. Elvált anyjával (Julia Aug) él egyedül egy meg nem nevezett városban – igaz, a rendező elárulta, hogy Kalinyingrádról van szó –, azonban egyre furcsábban viselkedik. Nem hajlandó részt venni az úszásórán, és amikor anyja faggatja, hogy miért nem, az arcába vágja, hogy „vallási meggyőződése” miatt. Mire anyja, aki a szocialista állam idején születhetett, közli: „Neked olyan nincs.” (Itt jegyezzük meg, hogy a feliratozás néhol csak nagyvonalakban követi az orosz szöveget, a film elején pedig sikerült félrefordítani egy mondatot.)

Valahol itt romlik el minden: a vallási őrületben szenvedő fiúnak sem az anyja, sem a tanárai, sem az osztálytársai, sem a vallástanár, egy ortodox pópa nem tud érvényes választ adni. Nem tud alternatívát mutatni – csak tiltani, tagadni. Veniamin pedig egyre lehetetlenebbül viselkedik: a szexuális felvilágosításon meztelenre vetkőzik, bibliai idézeteket kiabál, az evolúcióról szóló biológiaórán kifejti, hogy a tudományos álláspont blöff, miközben „tanítványának” fogadja egyik osztálytársát, akit nyomoréksága miatt kiközösítenek és bántalmaznak a többiek. Szobájából kidobálja a bútorokat, letépi a tapétát, majd a Bibliával a kezében fekszik a besötétített ablakok mögött. Egyedül a biológiatanárnő (Viktoria Iszakova) próbál vele szembeszállni, mindhiába. Az igazgatónő – a darabban férfi igazgató szerepel, de az orosz rendező női szereplőt választott, mondván, az orosz gimná­ziumokra ez inkább jellemző –, a többi tanár, sőt az ortodox pópa sem képes semmit mondani a fiatalembernek a nagy közhelyeken kívül. Jellemző, hogy a pap, akit a templomok hiá­bavalóságáról szóló kiragadott bibliai passzusokkal ostoroz Veniamin, egy sokszorosított brosúrát kínálgat neki lelki vigasz gyanánt, majd arról győzködi, hogy legyen ő is pap, míg az igazgatónő igazat ad neki abban, hogy „szemérmetlen” öltözetűek a lányok úszásórán, és elrendeli az úszódresszt és a fürdősapkát mint kötelező öltözetet. Amikor pedig a biológiatanárnő azzal szembesíti, hogy a Biblia szerint a denevér madár, holott tudjuk, hogy nem az, az igazgatónő azzal vág vissza, hogy van szárnya, tehát majdnem madár.

Veniamin a Bibliával a kezében naponta megnyer egy csatát a felnőttek ellen, akik közül egyetlenegy sem tud válaszolni egyetlen idézetére sem. Mert maguk sem tudják, miért élnek így, és mert egyikük sem ismeri a Bibliát. Egyikük sem él tudatosan. Sodródnak a szocialista örökségben a vallás és bármiféle erkölcsi fundamentum nélküli szokások közt, és életükben minden esetleges. Pillanatok alatt omlanak porrá a fanatikus gyerek hadjárata során. Hiszen maguk is gyerekek. Tele babonával, félelemmel, félreértett vallási érzelmekkel. Isznak, hisztériáznak, a világról és az emberről való tudásuk pedig nem sokban különbözik Veniaminétól. Csak az ő kezükben még Biblia sincs, legfeljebb a tanterv.

Petr Szkvorcov mimika nélküli, őrült játéka – egy fekete pólóban és egy fekete farmerben játssza végig a filmet – a Raszkolnyikov-féle megszállottság tökéletes megjelenítése, amely fájdalmasan, esszenciálisan orosz, és amelyből Karamazov Iván, Tolsztoj, de akár gyilkos is születhet a keresztúton. A keresztútnak azon a pontján, ahol az, aki azt állítja, hogy (ortodox) keresztény, eldönti, hogy ítél vagy nem a kereszt nevében. Veniamin ítélni kezd. Először a felvilágosult, a többieknél határozottabb biológiatanárnő ellen fordul. „Tanítványát” ráveszi, hogy rontsa el a tanárnő robogójának fékjét, így az talán halálos balesetet szenved. Amikor pedig kiderül, hogy a másik fiú erre nem volt hajlandó, és mindössze azért barátkozik Veniaminnal, mert homoszexuális, Veniamin megöli. Hátulról vágja fejbe a tengerparton egy kővel. Raszkolnyikov végez így az öregasszonnyal.

A végkifejlet azonban – ebben a formában – sok. Túlzó. A gyilkos fiú az iskolába visszatérve ugyanis nemhogy meggyőzi a tantestületet igazáról, de eléri azt is, hogy a valahol a szocialista etika és a bigott ortodoxia, valamint az alkoholizmus háromszö­gében elveszett igazgatónő felfüggessze a biológiatanárnőt. (Akit nem mellékesen megvádol azzal, hogy azért ellenséges vele, mert zsidó, a tantestület tagjai pedig ezért is állnak hallgatólagosan a fiú mellé, mondván, a kolléganő valóban „túlérzékeny”.) Amikor Veniamin megvádolja a tanárnőt, hogy az szexuálisan molesztálta – ezért függesztik fel –, az amúgy teljesen ártatlan nő reakciója annyi, hogy cipőjét a földhöz szögeli a tornateremben, majd visszaáll bele, miközben azt kiabálja, hogy nem megy sehová, mert ő a helyén van. Itt vész el a film. Életszerűtlenné válik. Giccsé. Propagandává.

Egészen odáig hihető és hiteles volt az idiotizmus és a fanatizmus áldozatával egyszerre szembeszálló és őt védeni akaró nő alakítása. Egészen odáig sűrű, valódi dráma zajlott. Abban a pillanatban viszont megjelenik a legócskább hollywoodi filmes klisék bűze az amúgy gyönyörűen fényképezett orosz filmben. A legeslegvégén. Kár. Egy dosztojevszkiji filmhez dosztojevszkiji befejezés járt volna.


Mártírok
Orosz film, rendező: Kirill Szerebrennyikov
7