Szajlai CsabaTörténelmi deficit

Idén a gazdasági teljesítmény arányában a tavalyinál magasabb lesz a deficit

Szajlai Csaba – 2017.01.07. 00:56 –

Rekordok éve volt a tavalyi: miközben a 2016-os novemberi költségvetés plusszal zárt, vagyis többletes volt, addig az óév utolsó hónapját soha nem látott hiánnyal zárta a kormány. Érdemes visszatekinteni rá: az elmúlt évben hónapról hónapra dőltek a deficitmélypontok és a szufficitrekordok. Olyannyira, hogy még november végén is több tízmilliárdot meghaladó többletet mutatott a statisztika. De mindenki őrizze meg a nyugalmát: a pénzszóró gomb megnyomása ellenére is az európai uniós kulcsszint alatt maradt a gazdasági teljesítmény arányában az államháztartás deficitje.

Elfogadom, hogy aki közgazdasági témákkal napi szinten nem foglalkozik, unja már a költségvetési deficit ajnározásáról szóló írásokat. Ráadásul a tavalyi, 850 milliárd forintot megközelítő éves deficit polgártársaink számára nem tűnhet annyira „kicsinek” – pedig az. Pontosabban: nem nagy, a tolerálható szint alatt van. És kevesebb, mint az előzetes várakozás. Ha pedig a gazdaságpolitikai céloknak megfelelően történt a múlt év decemberében a költségvetési gyeplő kiengedése, „termőre is fordulhat” a deficit. Elfogadom azon közgazdászi vélekedéseket, hogy ilyen bőséges esztendőben – 2016 egészében többlet-adóbevételek keletkeztek az adócsökkentések ellenére, s komoly uniós pénzpumpa nélkül is tudott a magyar gazdaság növekedni – akár a nulla százalék körüli büdzsére is koncentrálhatott volna a kormány, csakhogy azokat a bizonyos motorokat pörgetni is kell. A kétszázalékos éves GDP-gyarapodási ütem pont ezt erősíti.

A hiány tehát azért nagyon fontos mutató, mert Magyarország pénzügyi teljesítményét (s a politikait is) ez alapján ítélik meg szerte a világban. Amennyiben kicsi a lyuk a költségvetésben, az könnyebben finanszírozható, mint a nagy. A „kicsi” szám persze relatív: az Európai Unióban a bruttó hazai termék, vagyis a GDP arányában ennek mértéke a három százalék. Ez az a szint, amely bonyodalmak nélkül finanszírozható a pénzpiacokról, és ez az a szint, amely mellett az aktuális kormányok is kivitelezhetik gazdaságpolitikai céljaikat. Ha visszaemlékeznek a 2006-os esztendőre, az éves gazdasági teljesítmény arányában számított deficit csak azért nem érte el a gigantikus tíz (!) százalékot, mert a Gyurcsány-kormány a választások után „betolt” egy megszorító csomagot. Talán rég volt, de felejthetetlen: Magyarország volt az EU egyetlen olyan tagállama, amely ellen kilenc évig folyt a túlzottdeficit-eljárás. Hazánk 2004-től 2013-ig szerepelt a közösségi költségvetési szégyenlistán, mert három százalék fölötti deficitet produkált folyamatosan.

Lehet, hogy lerágott csont, de kikerülhetetlen tényező a magyar gazdaság szempontjából az úgynevezett külgazdasági kitettség: exportunk döntő része az EU nyugati részébe áramlik, állampapírjainkat – kvázi a magyar állam hiteleit – pedig ugyancsak nyugatról finanszírozzák. Befektetőink jelentős része is a Lajtán túlról érkezik. Mindannyian arra kíváncsiak döntéseik meghozatalakor – hitelt nyújtanak vagy beruháznak –, hogy rendben vannak-e az állam pénzügyei. Nem elég, hogy nem szakadunk be, s nem dől ránk az ég – mint ez majdnem bekövetkezett 2008 őszén –, hanem stabilitást kell mutatnunk. Gazdasági növekedést és pénzügyi egyensúlyt.

Most olyan stádiumban van a magyar gazdaság, amikor is összejött ez a „kegyelmi” állapot. De tényleg kegyelmi ez az állapot? S minden a szerencsének köszönhető? Egyfelől tény, hogy a világgazdasági folyamatok alakulása jól jött, másfelől azonban mind a fiskális (ezért a kormány felel), mind pedig a monetáris politika (ezért pedig a jegybank) tarajos vizein látványos navigálásokra volt szükség.

Most ott tartunk, hogy rekord- alacsony, egy százalék alatti a jegybanki alapkamat, gyakorlatilag eltűnt az infláció, csökken az adósságráta, tartósan alacsony a költségvetési hiány, és évek óta képes a magyar gazdaság a bővülésre. Utóbbira még úgy is, hogy tavaly, a közösségi költségvetési ciklusok váltakozása miatt, alig érkeztek uniós pénzek, valamint az ipar is „hullámzott”.

Mindezek tükrében feltehető a kérdés, hogy vajon meglepetésszerű-e a decemberben elkövetett költségvetési „fényűzés”. Aligha: a kormány a múlt év végéhez közeledve már jelezte, hogy az utolsó hónapban nagyobb deficit várható. A bérmegállapodás hatásait taglaló prognózisban a Nemzetgazdasági Minisztérium már ezermilliárdot megközelítő, az eredetileg tervezettnél is nagyobb hiányt várt december végére. Ennek részben oka az uniós kifizetések felpörgetése, valamint a rendkívüli kiadások finanszírozása volt.

Idén a gazdasági teljesítmény arányában a tavalyinál magasabb lesz a deficit. De nem számottevően. A hiánygazdaság nem tér vissza.