Kiss LászlóMajtényi a király

Néhány hiperaktív civil megmondóember és volt politikus kitalálta, petíciót indít, hogy a baloldal Majtényit jelölje államfőnek

Kiss László – 2017.01.07. 00:55 –

Valahogy komolytalan ez az egész. Pedig meglehet, Majtényi László volt adatvédelmi biztos, az ORTT egykori elnöke, az Eötvös Károly Intézet elnöke lenne a földkerekség legangyalibb elnöke, előre köszönne az állampolgároknak, melegedőt és népkonyhát rendezne be a Sándor-palotában, de mégis. Mégis minden olyan, mint amikor Pindák tűzoltó bejelentkezett MLSZ-elnöknek, vagy pedig amikor egy másik ember azzal írta be nevét örökre – én már elfelejtettem – a székesfőváros történetébe, hogy leöntette magát egy vödör vízzel, mert főpolgármester szeretett volna lenni. Pedig Pindák tűzoltó már látott meccset, ismeri a hálócsapdát meg a széleken való nyitást, de mégis. A vízöntő meg már látott fővárost, Hősök terét meg villamost, de egyikőjüknek sem állt össze szerves egésszé gazdag tapasztalata.

Hát most ez a majtényizás is valami hasonló. Néhány hiperaktív civil megmondóember és volt politikus kitalálta, petíciót indít, hogy a baloldal Majtényit jelölje államfőnek, mire az elméleti jelölt rögvest közölte, hogy feltételekkel ugyan, de ő bizony vállalná. Mivel úgy gondolja, hogy jelölésével megnyílik egy lehetőség, egy további esély, egy csatorna arra, hogy a közös dolgainkról és egy kívánandó jobb Magyarországról beszélhessünk. Ráadásul „ma az alkotmányhoz hű csoportok végtelenül gyengék, az ország lehet még ennél sokkal rosszabb helyzetben, de akár a politikai ellenzék, akár az alkotmány iránt fogékony megszervezett magyar társadalom ennél rosszabb állapotba aligha kerülhetne”.

Meglehet, mindez így igaz, hogy a jelölt jelölt látja, csak aztán feltételei felsorolásakor némely ponton sajnálatosan szembekerül önmagával. De hát a baloldalon az ilyesminek komoly hagyományai vannak. Mert kijelentette: „Olyan alkotmányra van szükség, amelyre a társadalom egésze úgy tekint, mint a saját értékeinek megfogalmazására, és olyanra, amely békét teremthet”. És ez gyönyörű, akár Deák Ferenc is írhatta volna, ám az vele a baj, mármint az alkotmánnyal, ha már tényleg gagyi tákolmány, akkor miért kell felpanaszolni azt, ha a hozzá hű csoportok végtelenül gyengék.

És ugyanez a Majtényi – ez is fontos, hogy ugyanez, mert még némi keveredés is mutatkozik a baloldalon a majtényiság kibenlétéről – tavaly, az alkotmánybírák jelölésekor nem éppen alkotmányos viselkedésre buzdította demokrata elvtársait. Az ATV-ben arra biztatta őket, ne vegyenek részt a jelölésben, mert ha mégis, akkor elfogadhatatlan rendszert legitimálnak. És nem vettek részt.

Nos, ez a Majtényi most feltételül szabja, hogy az „alkotmányos hagyományainkhoz visszatérve, helyre kell állítani a köztársaságot, amelyben független intézmények biztosítják a közhatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait és alapvető jogainkat”. És ez szintén nagy formátumú elgondolás, csak kérdés: mikor volt itt köztársaság. A tanácshatalom idején? Rákosi pajtásnál, Kádár alatt? Vagy később, amikor a Gergényi-huszárok fél Budapestet összeverték, szigorúan a demokráciaféltés jegyében? Ráadásul még a demokrácia egyik legfőbb őrében, Gréczy Zsoltban is kételyek merültek fel, s azt fogalmazta meg a derék DK-szóvivő, hogy furcsa egyszerre illegitimnek tekinteni és deklarálni, hogy illegitim az orbáni alaptörvény, egyszerre azt kijelenteni, hogy amit ma köztársasági elnöki funkciónak nevezünk, az nem létezik, hiszen Áder Jánost nem tekintjük legitim köztársasági elnöknek, viszont az ellenzéki együttműködés fontos, Majtényi László pedig jó jelölt lehet.

Végül a – dicsérjen meg téged Piszkos Fred-szindróma jegyében – független parlamenti képviselő, az ezereszű bohócforradalmár, Kónya Péter is állást foglalt, és a Szolidaritás a Köztársaságért Párt elnöksége nevében közleményt adott ki, s támogatásáról biztosította a civilek jelöltjét, „Dr. Majtényi Györgyöt, akadémiai doktort, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnökét”.

Na most itt tartunk, s úgy látszik, demokráciavágyó legjobbjaink már a papát sem tudják megkülönböztetni a gyerektől. Mert Majtényi van több is – ki tudja, mennyi hazánkban az egy főre eső Majtényik száma –, s csak annyiban egyformák, hogy valamennyi példás demokráciaféltő. Bár meglehet, valamennyi szívesen feláldozná magát a hazáért, és vállalná a nehéz köztársasági elnöki hivatalt. Csak figyeljünk nagyon oda, hogy a nagy nyüzsgésben nehogy mást öntsünk nyakon, vagy éppen egy tűzoltó legyen az elnökünk.

Bár ki tudja, egy derék tűzoltó még jól jöhet ezekben a nehéz, karácsonyfatüzes időkben. Igaz, egy nagy vödör jeges víz is.