Dippold PálFrancis

Fukuyama (Francis) Ferenc japán felmenőkkel rendelkező amerikai tudós. Meg író. Ám legfőképp filozófus

Dippold Pál – 2017.01.04. 02:52 –

A filozófusok a lét értelmén gondolkodnak. Ebbéli munkálkodásuk eredménye az a rengeteg nyakatekert fogalmazás, amelyet csak nagyon kevesen olvasnak, ám annál többen idéznek. Például: a lét határozza meg a tudatot, a legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb diktatúra, a nagy hal megeszi a kicsit, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot, meg ilyeneket.

Fukuyama Ferenc bemondta, hogy mindenki mehet haza, vége a történelemnek. Azaz, mi most nem a történelemben élünk, hanem utána vagyunk. Valahol, valamikor, valahogy, de nem ott, ahol vagyunk. Bizonyára nem abban a magas szellemi térben, ahol F. Ferenc a lét értelméről szóló hülyeségeit kiagyalja. A történelem vége című könyvében aztán megvilágosít minket: azt írja, a kommunista rezsimek összeomlását követően a történelmi haladás ideológiák közötti harcként véget ért, a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik.

Kedves Ferenc, alaposan mellélőtt.

Történelmi időket élünk.

Ezt a japán-amerikai léttudós ijedten világgá is kiabálta tavaly az év végén a Financial Times-ban.

Donald Trump győzelme nemcsak az amerikai politika, hanem az egész világrend számára vízválasztó – írta.

Szerinte a populista nacionalizmus új korába lépünk, melyben az 1950-es évek óta épülő liberális rendre támadt rá a dühös és feltüzelt többség. Fukuyama Ferenc értelmezésében ugyanez történt Nagy-Britanniában a Brexit-népszavazással, és ezt látjuk Franciaországban is, ahol a munkásosztály tagjai, akiknek szülei és nagyszülei a kommunistákra és szocialistákra szavaztak, most Marine Le Pen Nemzeti Frontjára voksolnak. Vlagyimir Putyin népszerűtlen a magasan képzett moszkvai és szentpétervári választók között, de óriási a támogatottsága Oroszország többi részén. Recep Tayyip Erdogan támogatói a török konzervatív alsó-középosztályba valók, Orbán Viktor pedig mindenütt népszerű Magyarországon, kivéve Budapestet, állítja a magyar fővárosi értelmiségi körökben igen népszerű világlétértelmező.

Fukuyama liberális rend alatt, amitől igencsak eltávolodóban vagyunk, a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás rendszerét érti. Azt az elképzelhetetlen szerkezetet, amelyben a szellemi és anyagi javak, de főleg az emberek, a munkaerő szabadon áramolhat. Tessék elképzelni egy áramló embert. Nagyszerű kép. A nem filozófusok ezt egyféleképpen láthatják: a hamvasztásos embereltüntetés előtérbe helyezését. A halottat elégetik, füstje meg hiperliberálisan áramlik szét szerte a világba. Szakadjunk el ettől a képtől, mert a végén még régi égetések nosztalgiájának bélyegét sütik ránk. Abból a tényből, hogy nem díjazzuk Fukuyama Ferenc nézeteit, nem következik az, hogy nácik lennénk. Amúgy kedves budapesti liberális barátaink éppen ezt szeretnék elérni. Hogy szakadjon el a cérna, és küldjünk el minden idióta világátrendezőt ahova való, az anyjába. Akkor lehetne sipákolni, jajongani, reszketni, diktatúrázni és diktátorozni. Ámbár ez most sincs betiltva, ezért a mi derék Fukuyama-rajongóink gyakorolják is rendesen, s annyi a hivatásos reszkető, hogy akár egyetemi katedrát is kaphatnának, vagy a rettegést felvehetnék a szakmák jegyzékébe. Szabadon művelik, hangosan és kihívóan ugrálnak a bakanccsal megtaposott magyar sajtó- és véleményszabadság véres teste fölött. Vagy alatta?

Ettől persze még mi, világnyomorítással vádolt senkik is létezünk, szorgalmasan jegyzetelünk, lessük Fukuyama minden sóhaját. Amúgy meg unalmunkban köpködünk, és lessük, hogy mikor jön már végre a magyar rettegőkre jobb világ.

A lét értelme egyébként csupán ennyi: lenni.