Milyen lesz a századik évforduló?

Kopácsi Sándor: A magyar nép birodalmat megrendítő tettét és a „csodát” fogják ünnepelni, világméretű megemlékezést tartanak

Kő András – 2016.10.28. 03:36 –

Tizennyolc évvel ezelőtt, 1998 októberében a közélet néhány jeles képviselőjéhez fordultam, és az tudakoltam, vajon a forradalom századik évfordulóján, 2056-ban hogyan fogják megünnepelni Magyarországon 1956-ot.

Tompa-utcaFerenc körút, Tompa utca sarok. „A személyek és csoportok szerepe a helyére kerül” (Fotó: Fortepan)Azóta sajnos mindegyik megkérdezett elhunyt. Akkori mondandójuk azonban felkiáltóan cseng a hatvanadik évfordulón is.


makovecz2Makovecz Imre építész:

– Orbán Balázs néhány évvel az 1848–49-es szabadságharc után járta Erdélyt, felkereste a hősöket és az árulókat is. Leírta, akkor éppen mit csináltak, leírta az érdemeket és a bűnöket. Az emlékezet még tiszta volt. Klösz György sorra fotózta az öreg hadfiakat, rajtuk a kitüntetés. Egyenes derékkal, szembenézve látjuk őket a fényképeken. Ha 1956 hőseit és árulóit bárki fölkereshette volna 1960 körül, megnevezhette volna a hősöket és az árulókat, talán ma nem ismernénk a „damaszkuszi út” undorító kifejezést, és talán remény lenne arra, hogy a százéves évfordulón lenne mire emlékezni. Így azonban karhatalmisták és meggyötört papok fognak kezet, vállrándító mosollyal új megszálló hatalmak kegyeit lehet keresni, fenntartható fejlődésről és virtuális valóságról lehet szónokolni fenntarthatatlan környezetben. Azt remélem, hogy ennek az embertelen, pénzéhes hatalmi tébolynak katasztrófák nélkül bealkonyul, s talán egy eddig ismeretlen kegyelem folytán az emlékezet is kitisztul. De hogy emlékeznek-e 1956-ra 2056-ban, nem tudom.


Obersovszky-Gyula2Obersovszky Gyula költő:

– Hogy milyen rangja lesz 2056-ban 1956-nak? Aminőt most is érdemelne. Ha egyáltalán lesznek, akik méltassák. A világ nemcsak gazdasági értelemben rohan csőd felé, de történelmi értelemben is katasztrófa felé száguld. Míg békéről szaval, tetteiben a háborút hordozza, készíti, a fékezhetetlen természetnek, atavizmusainak alárendelve. Nagy paradoxona ez a kettősség, s hogy képtelen leszerelni jó és önzetlen, illetve rossz és önző önmagát. Ha 2056-ban lesz még jövője, visszanéz a múltjába, és meglátja azt a csodát, amelyet a maga helyén képtelen volt felismerni, részben önzései, félelmei és ostobasága okán. Felismeri, és aranybetűket keres, hogy beleírja történelmébe.


Kopacsi-Sandor2Kopácsi Sándor, 1956-ban Budapest rendőrfőkapitánya:

– A résztvevők akkor már nem élnek, így az utókor már elfogulatlanul, a történelmi távlatnak megfelelően fogja értékelni 1956-ot. Nem lesznek egymást kirekesztő, degradáló, netán gyűlölködő hangok. A személyek és csoportok szerepe a helyére kerül. A forradalom csapatmunka volt. Egymás tettei nélkül csak lágeren belüli lázadásnak minősült volna, nem pedig egy olyan, birodalmat megrendítő tettnek, amely történelmi változások nyitánya lett. A magyar nép tettét és a „csodát” fogják ünnepelni, és nem csak hazánkban, mert ez az évforduló az Európai Közösség nagy ünnepe is lesz, sőt világméretű megemlékezés. A százéves évforduló véleményem szerint már egy csillagórát befutott időszak, amelynek a fénye úgy ragyog majd, ahogy Faludy György megfogalmazta: „1956, te csillag”.


Hatar-Gyozo2Határ Győző író, költő:

– Ha a római Péter-templom kupolájának csegelyeit addigra nem takarják be turgákkal és Korán-idézetekkel rajtuk, ha mint engedelmes felvevőpiaca a kínai–japán iparnak még valamelyest megőrizzük józan eszünket és nem felejtettük el, hogy azok volnánk, akik voltunk, magyarok és európaiak, akkor, de csakis akkor lesznek még, akik meghirdetik az interneten az Évfordulót. Ne feledjük, újkori történelmünkből való kibutulásunknak mekkora lökést adott, hogy két nemzedéken át ’56 emléke osztentatíve [tüntetően] hiányzott. Vegyük hozzá továbbá, hogy fél évszázad alatt, aprópénzre váltva, határvillongások, helyi háborúk, megtorlatlan népirtások, etnikai tisztogatások formájában a negyedik világháborút is „végigcsináljuk” (ahogy a harmadikat is leroptuk, aprópénzre váltva) úgy, hogy csak győzzük emlékezőkénkkel. Lesz mit előkaparnunk.


nemeskurty-istvan2Nemeskürty István író, történész:

– Ha lesz még magyar nemzet, amit őszintén remélek, nagyobb lelkesedéssel fogják ünnepelni 1956-ot, mint ma…


Hegedus-B.-András2Hegedűs B. András, az ’56-os Intézet volt ügyvezető igazgatója:

– Nem nagyon hiszem, hogy a világot évtizedekre előre lehet látni. Ki tudta volna ötvennyolc évvel ezelőtt megmondani, milyen lesz Magyarország (vagy a világ) az ezredforduló végén? Ennek ellenére remélem, hogy a magyar forradalom századik évfordulóján lesz ünnep ezen a tájon. 1956-ról nem fognak utódaink megfeledkezni, hiszen addigra elcsendesednek az élők vitái. A jövendő magyarsága és a világ népei egyforma tisztelettel és kegyelettel fognak emlékezni Nagy Imrére és Mindszentyre, Maléterre és Pongrátzra, a Petőfi körös értelmiségiekre és a pesti srácokra.


szokolay2Szokolay Sándor zeneszerző:

– Az emberek életükből az emlékezést akkor engedik el könnyű vagy könnyebb szívvel, ha saját felelősségük, rossz lelkiismeretük, netán elszámolhatatlan bűntudatuk nem telepszik rájuk nehezékként. A privát élet örömei-bajai, eredményei-keserűségei hamarabb oldódnak múlttá, sőt régmúlttá, mint a történelem sorsfordító eseményei! A történelmi igazságtalanságok utórezgései még évtizedek múltával is „túl közelinek” tűnnek! 1956. október 23-a a nemzet elnyomásának prése alatt összegyülemlett jogos keserűségek elementáris kifakadása volt! A világ közben tétlenül nézte a nemzeti forradalom kegyetlen kíméletlenségű eltiprását. Maga az ’56-os év már sorscsapásokkal kezdődött – ahogy a költő mondta: „árvízzel, földrengéssel, kezdődött két intéssel…” Október 23-a tanulságai által sem tudott és mert, közel fél évszázad alatt, a nemzet könnyíteni lelkén! Ennek az ezredvégi kornak nincs bátorsága, sem tartása ahhoz, hogy önként megvallja tévedéseit és bűneit? Pedig az egy katartikus javulás kezdete lehetne. Egy évszázad elég lehet ehhez? Az 1848-as nemzeti forradalmát tisztán látta és láttatta az 1948-as Magyarország? Add hát, Uram, hogy 2056-ra minden történelmi hamisítástól megszabaduljunk!


szabo-arpad2Szabó Árpád akadémikus:

– Amiképpen a korábbi magyar történelem legnagyobb csodája a tragikus erőt adó 1848–49 volt, úgy lesz meggyőződésem szerint nemcsak a magyar, hanem az egész világtörténelem legnagyobb büszkesége a magyar 1956. Oka pedig ennek egyszerűen az egész emberiség örök szégyene, gyalázata, a 20. század két világháborúja. Ha a világ politikusai nem lettek volna rövidlátó őrültek, ez a két háború nem következik be. A többi 20. századi szörnyűségről nem kell beszélnünk. A magyar ’56 pedig elindította azt a folyamatot, hogy az emberiség megszabaduljon a legocsmányabb, embertelen hazugságtól.