Kísérlet egy műfaj meghonosítására

Kortárs ifjúsági antológia: Tematikus kötet, amelyben a kritikusok szerint kevés az irodalmi kapcsolat

Forgách Kinga – 2016.10.28. 00:55 –

Míg külföldön egyre népszerűbb a kortárs ifjúsági irodalom, addig Magyarországon még csak szárnyait bontogatja a műfaj. Nincsenek igazán kialakult elbeszélői hagyományok, és nem körvonalazódtak még a tematikus keretek sem. A nemrég megjelent Jelen! című ifjúsági novelláskötet kapcsán ezekről a problémákról beszélgettek a Petőfi Irodalmi Múzeum Y generáció című sorozatának legutóbbi alkalmán.

Vajon mitől lesz egy irodalmi alkotás ifjúsági: fiatalok írják, fiatalok olvassák, vagy fiatalokról szól? Az Y generáció című beszélgetéssorozatot már ötödik éve rendezik meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a diákoknak, egyetemistáknak, tanároknak és szülőknek tartott esteken kortárs írók napjainkban megjelent köteteit vitatják meg a résztvevők. Az idei évad első alkalmán, szerda este a Jelen! című antológia kapcsán az ifjúsági irodalomról Fenyő D. György irodalomtörténész, Mészáros Márton író és Szekeres Nikolett kritikus beszélgetett.

A kortárs ifjúsági novelláskötet az idén jelent meg a Móra kiadónál. A gyűjtemény egyik része ismert írók novelláiból, másik része egy pályázatra érkezett – többnyire – pályakezdő szerzők írásaiból áll. A Dávid Ádám és Gáborják Ádám által szerkesztett kötet összesen tizenhét alkotást tartalmaz. Az antológia fő célja az volt, hogy a hazánkban eddig még kevésbé ismert, úgynevezett young adult irodalomnak adjon teret.

A műfajteremtőnek szánt kötet kapcsán a jelen lévő irodalmárok elsősorban kétségeiket és nem elismerésüket fejezték ki. „Egy picit kritikus vagyok ezzel a dologgal” – mondta Mészáros Márton, aki szerint ritkán születnek olyan antológiák, amelyekben a kézzelfogható, tematikus szempontokon túl valami más is összeköti a szövegeket. Az író úgy vélte, hogy ebben a novelláskötetben sem sikerült megtalálni az irodalmi és szövegalkotásbeli kapcsot a művek között. „Önkényesnek érzem az antológia formáját. Az irodalom nemcsak témák köré szerveződik, kötetszerkesztési elvként ez irodalmiatlan” – vélekedett. Szekeres Nikolett elsősorban azt hiányolta, hogy a könyv nem járult hozzá magyar young adult irodalom műfaji vagy tematikus sajátosságainak kialakulásához. A kritikus szerint ugyanis a külföldi kortárs ifjúsági irodalommal szemben lemaradásunk van. Fenyő D. György is bizonytalanságokat látott a kötet szerkesztésében, azonban azt is hozzátette: az olvasóknak lehet igényük tematikus kötetekre is. Egyébként úgy gondolja, hogy az írásokat elsősorban az köti össze, hogy fiatalokról szólnak, nem pedig az, hogy a szerzők fiatalok, hiszen számos középkorú író novellája is bekerült. Szekeres Nikolett hozzátette, hogy ma általában azokat a műveket sorolják az ifjúsági kategóriába, amelyek kamaszoknak szólnak.

Mészáros Márton szerint is zavaró volt, hogy az antológia szerzői nem egykorúak. „A két generáció között volt egy rendszerváltás” – hangsúlyozta. Maga a kísérlet, hogy a fejlődési regények mintájára hasonló novellákat akartak létrehozni, hasznos volt, de a kötet nem lett egységes – tette hozzá. Szekeres Nikolett azt emelte ki, hogy a fentebbi problémák ellenére születtek nagyon jó szövegek.

A novellák kapcsán a beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a legtöbb szöveg jelen idejű elbeszélést alkalmazott, így nagyon közeli és személyes perspektívából tudták bemutatni a történetüket. Úgy vélték, hogy a fiataloknak ez a fajta stílusa eltávolodik az elbeszélői hagyományoktól, és inkább a forgatókönyvek, filmek beszédmódját követik. Abban is megállapodtak, hogy a nagy hősök helyett a legtöbb novellában jelentéktelen figurák kaptak főszerepet, és hogy az egyes szám első személyű írás volt többségben, amely a kortárs prózában is uralkodó hangnem.