Szabó Palócz AttilaMichelle szerint

A bulvártévék celebvilágának alpári, kifacsart értékrendje harsányan szivárog át „felsőbb szintekre”

Szabó Palócz Attila – 2016.10.20. 00:48 –

Nagyot nevettem a hét végén, amikor a legnépszerűbb internetes közösségi portálon így köszönt rám az egyik ismerősöm: „Gyorsan leírom, nehogy elfelejtsem: az ATV legönteltebb kérdező embere az imént kétszer is pornósztárként emlegette Oscar Wilde-ot. Vad gondolat, bizonyára Michelle szerint is” – s habár nem néztem a kérdéses műsort, minden egyből nyilvánvaló volt. A lapsus eredete persze egyértelmű, sőt mióta a bulvártévék a mindenféle valóságshow-ikkal behozták a pornósztárokat a hétköznapokba – mintegy polgárjogot aggatva a foglalkozásukra –, nevüket és életművüket jóval többen ismerik, mint a remek, 19. századi költőét. Ez az aprócska tény és a belőle fakadó lapsus mindent elmond egy-egy társadalom közállapotairól. Meg persze az értékrendjéről is. S ez nem is csak Magyarországra érvényes, hanem globális jelenség.

A bulvártévék celebvilágának alpári, kifacsart értékrendje pedig harsányan szivárog át „felsőbb szintekre” – ahogy a penész is terjed –, nemcsak a hétköznapokat, a közállapotokat fertőzi meg, de helyenként feljut még a nagypolitikába, állami, világhatalmi szintre is. Ezekben a napokban, hetekben ugyanis például épp az amerikai elnökválasztási kampány adja a legkézenfekvőbb példáját mindennek. Vagy ma már helyesebb lenne a többes szám használata: a pél­dáit! Márpedig ha valami nagyhatalom a mai világban, akkor az Amerikai Egyesült Államok nagyon is az.

Most épp nyolcnál tartunk, de mire lapunk megjelenik, akár több is lehet… Egyelőre nyolc nő jelentkezett, aki azt állítja, hogy Donald Trump amerikai republikánus párti elnökjelölt évekkel ezelőtt szexuálisan zaklatta őt. Egy elnökválasztási kampányban persze a megvádolt politikus nem is tehet mást, ma még mindent tagad, aztán majd hamarosan kiderül, hogy mennyire ártanak meg mindezek a vádak a népszerűségének, és hogyan befolyásolják a szavazatok alakulását. De amennyiben igaza van Trumpnak abban, hogy ezeket az ügyeket ellenfele, Hillary Clinton kampánystábja generálja, akkor bizony neki is el kell ismernie, hogy ezen a meccsen cudar jó csapattal álltak fel a másik térfélen.

„Ha Trump érdekei úgy kívánják a megválasztása érdekében, akkor ez az interjú nem készült el” – ez a mondat pedig már a republikánus elnökjelölt egy másik múlt heti botrányával kapcsolatban hangzott el. Ezúttal – kivételesen! – nem nőkről volt szó. A szerb Nedeljnik című napilap adott közre egy Trump-interjút, amelyben a republikánus elnökjelölt állítólag bocsánatot kért Kis-Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázásáért. A gesztus nagyon is időszerű – jobban mondva: végső ideje volna már! –, s különösen jól felhasználható egy Hillary Clintonnal szemben folytatott kampányban, hiszen a légi csapásokat férje, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton hagyta jóvá. Magyarán: ő forszírozta. Nem véletlen talán az sem, hogy ma már szobra áll Pristinában.

A légi csapásoknak pedig tulajdonképpen semmi értelme sem volt, hiszen hadászati szempontból például Újvidék három hídjának a Dunába lövése nehezen magyarázható, s még nehezebben igazolható a koszovói albánok megvédésével. S egyébként is, ha a NATO meg akarta volna dönteni Milosevic diktatúráját, sokkal egyszerűbben megtehette volna.

Gyorsan híre ment Trump bocsánatkérésének, a nagy nyugati lapok mellett a távirati iroda is átvette, ismertette, összefoglalta, tehát az interjú tartalma itthon is ismert. Még aznap este Trump kampánystábja már ki is adta közleményét, miszerint a republikánus elnökjelölt soha semmiféle interjút nem adott egyetlen szerbiai lapnak sem. Ami mondjuk érthető is lenne!

A Nedeljnik hosszas, kínos magyarázkodásra kényszerült, viszont érdekes volt az érvelése, amelyben mindvégig kitartott igaza mellett, amit állítólag bizonyítani is tud. Azt állították a szerkesztők, hogy megbízható forrásból kapták a válaszokat, az interjút pedig az Amerikában élő szerb producer és színész, Vladimir Rajcic szervezte meg nekik. Olyan tévésorozatokban láthatta őt epizódszerepekben a magyar publikum is, mint a Monk – Flúgos nyomozó, az N. C. I. S., a Bűbájos boszorkák, vagy a Született feleségek és a Miami helyszínelők. Szóval semmi komoly, de mindez mégis szépen igazolja, hogy valós személyről van szó, a történet vagy legalábbis ez a része nem kitaláció. Rajcic ráadásul fotókat tett közzé Trump egyik kampányrendezvényéről, amelyek egyikén ő épp azzal a Suzanne Ryder Jaworowskival látható, aki a kampánystáb részéről cáfolta az interjú valódiságát. Állítólag ekkor adta át neki a kérdéseket.

A bajok akkor kezdődtek, amikor az amerikai Newsweek is összefoglalta, ismertette a Nedeljnikben megjelent interjút, ekkor ugyanis a tengerentúli szerkesztők összemosták Trump szavait a srebrenicai vérengzéssel, amellyel párhuzamba állították. Persze, az átlagos amerikai olvasónak, aki nem tudja megkülönböztetni a térképen Budapestet Bukaresttől, mindegy is, hogy ez az esemény négy évvel a bombázások előtt történt, s amikor a NATO-gépek a levegőbe emelkedtek, akkor Boszniában már béke volt. Az átlagos szavazópolgár nem számol ilyen messzire, a csúsztatás hatása azonban egyből mérhetővé válik a közvélemény-kutatási adatokban. Rajcic tehát sebtében kereste azokat, akikkel az interjút leegyeztette, megszervezte, s akiktől a válaszokat állítólag megkapta e-mailben. Nos, elmondása szerint ekkor hangzott el a mondat, miszerint, ha Trump érdekei úgy kívánják, hát letagadja a csillagokat is az égről, nemhogy egy, a megválasztása szempontjából teljességgel marginális szerb lapnak adott interjút.

Az ügynek még nincs vége, de tanulságai máris vannak. Például az, hogy a jövőben Trump kampánystábjában és a Nedeljnik szerkesztőségében is sokkal figyelmesebbnek kell majd lenniük az illetékeseknek. S persze az sem árthat, ha a megfelelő – honi és tengerentúli – tévéstúdiókban sem csak a celebekre meg a pornósztárokra figyelnek, hiszen olykor valóban érdemes megjegyezni egy Oscar Wilde-tal felérő remek költő nevét, bizonyára Michelle szerint is.