Elhunyt Somló Tamás

Szabó Palócz Attila – 2016.07.20. 00:26 –

Hatvannyolc éves korában, kedden elhunyt Somló Tamás zenész, énekes, dalszerző, a Locomotiv GT együttes tagja.

Somló Tamás 20160720 (Fotó: MTI - Mohai Balázs)

„Hívok egy régi álmot, / Várom, ki benne áll, álomarcú lány, / Értem, ha szólal bennem, / Érzem, ha megérint, álomarcú lány, / Mindig gondolj rám!” – dúdolhatjuk most az emlékére az Adamis Anna szövegére írt, a hetvenes években egyfajta nemzedéki himnusszá vált Álomarcú lány című dalát. Hiszen az álmok szereplői csak ritkán engedelmeskednek a hívásunknak…

Somló Tamás 1947. november 17-én született Budapesten. Zenetagozatra járt, majd az Állami Artistaképzőbe iratkozott, ahol cirkuszi zenebohócként végzett. Zenei karrierjét az Atlas együttesben kezdte, majd az Omega, a Kex és a Non Stop tagja lett, míg végül 1973-ban a Locomotiv GT-be került. Sokoldalú zenei képzettségének köszönhetően nemcsak énekelt, basszusgitáron és szaxofonon is játszott, s dalokat írt. Köztük olyan emlékezeteseket, mint az Álomarcú lány, a Valamit mindig valamiért, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még, amelyek nagyban megalapozták a zenekar sikerét. Somló ötvenhat évesen szerzett diplomát az ELTE jogi karán, s mint mondta, szakmai ártalomnak tekinthető, hogy elsősorban a szerzői jogi kérdések érdekelték. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével 2004-ben tüntették ki.

„Figyeld, amit mondok, nehogy félreértsd, / én nem akarom, hogy a nevemet a rosszak közé vésd, / én nem akarok semmit, csak mindent, ami van” – idézhetjük most a Sztevanovity Dusán szövegére írt Annyi mindent nem szerettem még című szám sorait, kicsit talán a legendás LGT-koncertek (Nyugati pályaudvar, 1992; Sziget Fesztivál 2007) hangulatát is megidézve, hiszen a „még” nem szeretett dolgaink tárháza olyan, mint egy végtelenített bakancslista. Kimeríthetetlen. A legvégéről azonban, egyfajta zenei codaként, visszatekint ránk egy álomarcú lány. Akinek a gondolatait fürkészve talán magunkra is ismerünk.

Legyen békés számodra ez az álom, Somló Tamás!