Reformra vár a meddő párok kezelése

Húsz éve nem változott a reprodukciós beavatkozások szabályozása, így szinte minden szegmense tisztázatlan a szakember szerint

Jobbágyi Zsófia – 2016.05.31. 01:18 –

Hazánkban az állam öt lombikkezelést finanszíroz, ami Vereczkey Attila meddőségi specialista szerint nagyon gáláns, ám fölösleges vállalás. A Versys Clinics Humán Reproduk­ciós Intézet orvosigazgatója a Kaáli Intézet korábbi tiltakozásaira reagált lapunknak, úgy látja, a klinikáknak nem a kezelések mennyiségét kellene emelniük, hanem azok hatékonyságát növelniük.

Vereczkei Attila 20160531Vereczkei Attila: Meg lehetne duplázni az eredményességet (Fotó: Nagy Balázs)

– Több nyílt levelet is közzétett már a Kaáli Intézet, amelyben szót emelnek egyrészt az ellen, hogy az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) betiltotta a külföldi donorsperma-behozatalt, másrészt keveslik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által jelenleg támogatott lombikbébi-kezelések számát, így összességében a terület finanszírozását. Önnek erről mi a véleménye?

– A Kaáli Intézet álláspontja szerint emelni kellene az OEP-finanszírozott lombikbeavatkozások számát. Nem tartom ezt megfelelő iránynak, mert a minőség helyett a mennyiség emelésére koncentrál a kezdeményezés. Tudni kell, hogy az utóbbi néhány évben a meddőségkezelési eljárások robbanásszerű fejlődés alatt vannak, új technológiák jelentek meg, ennek eredményeképp pedig emelkedik a teherbeesési arány is és nő a kezelések biztonsága. Ennek ellenére a magyarországi IVF (in vitro fertilizáció, vagyis lombikbébi-kezelés – a szerk.) hatékonysága még hagy kívánnivalót maga után.

– Az OEP Magyarországon öt IVF-kezelést finanszíroz. Mit értünk egy beavatkozás alatt?

– A folyamat része, hogy a pácienst kivizsgálják, majd döntést hoznak arról, hogy milyen beavatkozást javasolnak neki, ez lehet a lombikprogram is. Ekkor elindul egy úgynevezett stimulációs kezelés, amelynek hatására intenzívebb lesz a leendő édesanya tüszőérése, vagyis nem egy petesejt termelődik, mint általában, hanem több. Az ideális a tíz-tizenkét petesejt. Amikor ezek megérnek, akkor egy viszonylag egyszerű beavatkozással levesszük a petesejteket tartalmazó tüszőt, majd laboratóriumi körülmények között lezajlik a megtermékenyítésük. Ezt követően az ötödik napon, blasztociszta formájában ültetjük vissza a leendő édesanyába. Két hét múlva már megállapítható, hogy sikerült-e megtapadnia az embriónak, vagyis hogy teherbe esett-e a páciens. Ez számít egy IVF-kezelésnek, ebből fizet öt próbálkozást Magyarországon az OEP.

– Hogyha a külföldi állami finanszírozási rendszerekkel összehasonlítjuk, ez viszonylag magas szám, hiszen van olyan ország, ahol központilag egyetlen kezelést sem biztosítanak.

– A világon szinte egyedülállóan magas. Izraelben van csak kedvezőbb támogatás, ott limit nélkül finanszírozzák a beavatkozásokat. Mindent összevetve kijelenthető, hogy fontos népesedéspolitikai, nemzetstratégiai kérdésről van szó. Vagyis nem mindegy, hogyha az állam elkölt többmilliárd forintot ennek a területnek a finanszírozására, akkor az eredményesség tíz-, harminc-, ötven- vagy hetvenszázalékos. Fontos az is, hogy több olyan módszertani változás zajlott már le, amelyek növelik a teherbe esés esélyét, hatékonyságát. A nálunk kezelt leendő édesanyáknak több mint a fele terhes lesz, az úgynevezett jó prognózisú betegeknél pedig hetven százalék feletti ez az arány. Jó példa a módszer hatékonyságára több amerikai intézet, ahol ugyanez a szám nyolcvan százalék körül van. Tehát ahol a technikai fejlesztésbe invesztáltak, a hatékonyságot növelő módszereket bevezették, ott erősen megnövekedett a sikeres beavatkozások száma.

– Ön tehát azon a véleményen van, hogy az OEP által finanszírozott öt kezelés elég?

– Nemhogy elég, kevesebb is elegendő lenne abban az esetben, ha engednék bevezetni a hatékonyságnövelő módszereket. Korábban ezt már más intézetek is felvetették, vagy­is hogy a megfelelő technikai körülmények mellett kevesebb próbálkozás is elegendő lehet a teherbe eséshez. A javaslatunk tehát nem az, hogy az állam emelje a finanszírozást ugyanilyen hatékonyság mellett, hanem inkább engedjék be az intézetekbe a jobb technoló­giákat, ami megduplázhatná az eredményességet, így az IVF-kezelésekre fordított állami támogatás hatékonyabban lenne elköltve, azaz több baba születne. Ez nemcsak gazdasági szempontból lenne kedvezőbb, hanem a páciensek válláról is sok lelki terhet és gyötrődést levenne. Ide tartozik az a tény is, hogy például a mi klinikánk kérelmét, vagyis hogy az OEP vegye be az itteni kezeléseket is a támogatotti körbe, rendre évek óta visszautasítják. Ez már csak azért is érdekes, mert nekünk ugyanazok az engedélyeink vannak, ugyanazoknak a kritériumoknak kell megfelelnünk, mint a többi klinikának. A logika azt diktálná, hogy évente újraosszák a támogatott ciklusokat az engedéllyel rendelkező intézetek között a kapacitások függvényében.

– A Kaáli Intézet sérelmezte a külföldi donorsperma-behozatal letiltását is, illetve hogy a hímivarsejtmintákat csak belföl­dön a meddőségi klinikák gyűjthetik. A két probléma összefügg, az intézmény szerint a tiltás miatt ezerrel kevesebb beültetést tudnak éves szinten elvégezni, ami háromszázzal kevesebb lehetséges teherbeesést jelent. Mennyire érezi reálisnak a tiltakozást?

– Óriási hiányosság, hogy a magyar IVF-kezelések korrekt jogi szabályozása húsz éve nem történt meg. Olyan rendelkezésekkel, szakmai ajánlásokkal dolgozunk, amelyek két évtizede készültek. Ennek következménye, hogy rossz a finanszírozás is, ahogy már említettem, az öt kezelés biztosítása nagyon elegáns, de a gyenge hatékonyság mellett fölösleges is. Ebben a finanszírozási rendszerben nincs benne az eredményesség. Az Egyesült Államokban például semmilyen szinten nem finanszírozza az állam a lombikkezeléseket, tehát a klinikák érdekeltek abban, hogy a páciensek egy, legfeljebb két beavatkozás után teherbe essenek. Ha a beültetés nem jár sikerrel, akkor a meddő pár vagy felhagy a próbálkozással, vagy intézetet vált. Valószínűleg ez magyarázza a tényt, hogy világviszonylatban az amerikai intézetek érik el a legmagasabb eredményességet az IVF-kezelések során. Visszatérve a jogi szabályozásra, elszomorító a helyzet, nemcsak a hímivarsejt, de a petesejt-adományozás területén is.

– Utóbbiról elég keveset hallani. Pontosan hogyan történik?

– Magyarországon harmincöt éves koruk alatti hölgyek adományozhatnak petesejtet. Vagy anonim formában, vagy ha rokoni kapcsolatban állnak a recipienssel. Az adományozásért a törvényben meghatározott költségtérítést lehet adni. Ellenben az már bűncselekménynek számít, ha az ivarsejtért fizetnének, vagy pénzt adna az intézmény. Az adományozás közjegyző által hitelesített dokumentumok birtokában végezhető el. Nagyon gyengén és hiányosan szabályozott ez a terület is.

– Vannak olyan országok, ahol már önmagában a petesejt-adományozást is tiltják. Mi az oka annak, hogy Magyarországon a terület még a hímivarsejt-adományozásnál is rosszabbul szabályozott, lehetőséget adva így számos esetleges visszaélésre?

– Magyarországon a humán reprodukcióval kapcsolatos véleményalkotás egy erre létrehozott grémium az ETT-HRB, (Egészségügyi Tudományos Tanács) feladata. A társaságban tagok egyházi képviselők, etikusok, jogászok és orvosok is. De humánembriológus nincs köztük, ami érthetetlen. Az ő feladatuk lenne javaslattevés a jogi szabályozás kialakítására. Lehetne külföldi mintákat is átvenni, hiszen az uniós országok óriási hangsúlyt fektetnek a terület jogi környezetének kialakítására és ellenőrzésére, élen a skandináv és angolszász országokkal, ahol nagyon szigorú és precíz a szabályozás de egyben befogadó is, így teret adnak a hatékonyságot növelő módszerek bevezetésére. Ehhez képest a magyar rendszer döbbenetesen elmaradott. Érthetetlen például, hogy volt képes az ETT-HRB a világon egyedüliként a preimplantációs genetikai vizsgálatot kutatásnak minősíteni, miközben annak már rutinalkalmazását javasolják. Ez a módszer jelentősen növeli az IVF-kezelések hatékonyságát azzal, hogy már a beültetés előtt meg tudja állapítani, hogy az embrió életképes-e, vagy hordoz-e súlyos genetikai rendellenességet.

– Milyen pontokon szigorítaná összességében a mostani magyar szabályozást?

– Elsősorban nem a rossz rendszer szigorítása, hanem a megújulás és a tiszta helyzet teremtése lenne mielőbb szükséges. Sürgősen módosítani kell az ivarsejt-adományozás és dajkaanyaság, valamint az új módszerek bevezetésének szabályozását, az intézetek működésének ellenőrzését és a IVF-kezelések finanszírozását. Amennyiben nemzetközi szintű ellátást szeretnénk biztosítani a magyar meddő párok számára, akkor szinte mindenhez hozzá kellene nyúlni. Nem kellene ettől tartani, hiszen ha minél hamarabb elkezdenénk, annál hamarabb a végére jutnánk.