Amikor övön alul ütött az állampárt

Biszku Béla közölte Papp Lacival, hogy be kell fejeznie pályafutását: „Túl sokat keres, ilyen profi státus még a Szovjetunióban sincs”

Sinkovics Ferenc – 2014.09.22. 16:40 –

Papp Laci, becenevén Görbe, a magyar sport mitikus alakja volt. Örök példa azok számára is, akik amúgy sohasem sportoltak. Háromszoros olimpiai bajnok volt, két ízben amatőr, egy ízben pedig profi Európa-bajnoki címet is szerzett, amelyet hatszor védett meg.

Papp Laci 20140922Munka, munka és munka… Papp Laci (jobbra) mérkőzéseinek nagy részét kiütéssel nyerte (Fotó: családi archívum)

Úgy volt, hogy középsúlyban megküzdhet a profi világbajnoki címért is 1965-ben. De közbeszólt a politika. Nem engedték ki. Ezt Biszku Béla közölte vele. A fájó seb sohasem gyógyult be a lelkében. 1961-től lakott a Budapesti XII. kerületben. Ez a városrész ma fogadja őt díszpolgárává. Papp Lacit fia, Papp László képviseli a ceremónián.

Ülünk a tágas nappaliban. A ráépítések nélkül is szép nagy ház ez, gyönyörű kilátással a város fölötti hegyen. László azt mondja, az édesapja ásta ki az egész alapot, egymaga, a bokszolók szeretik az ilyen kihívásokat, a favágást, a tuskók döngetését, és így tovább. Ezek fejlesztik az erőt. Kiderül, hogy Papp Laci a vasútnál is dolgozott, méghozzá hordárként. Szívesen csinálta, a hatalmas csomagok alaposan megdolgoztatták az izmait.

Annyit mindjárt észrevenni, hogy kényes ízléssel rendezték be a lakást, a bútorok jelentős része a hatvanas évek világát idézi, minden szögletet rend, harmónia és kellő arányérzék ural. Több trófeán is megakad a tekintet persze, de csak keveset tettek szemlére a háziak itt a nappaliban, annyit, amennyit még véletlenül sem érez tolakodónak a vendég. László szerint nagyon egyszerű volt itt az élet, még édesapja fénykorában is, sőt igazán még csak akkor! Papp Laci reggeli után futott fönn a hegyen tizenöt-húsz kilométert, ezt minden nap megtette, majd fát vágott a közeli erdőben, aztán hazajött, megebédelt. Főleg a pörkölteket, a jó szaftos, magyaros ételeteket kedvelte. Például a pacalt. Ezután aludt egy-két órát, majd lement a városba, az edzőterembe, és ott gyakorolt. László úgy emlékszik, volt egy kisebb terme lent a sportkórházban is, egy nagyon szép fehér zsákkal.

Aki nem ismeri elég jól a bokszot, azt kérdezi, mitől lett olyan nagy, szinte héroszi alakja a magyar ökölvívásnak Papp László. A fia azt feleli erre, hogy az ütéseinek az erejétől és pontosságától. Nem karból, de még csak nem is vállból ütött, hanem belevitte az egész testsúlyát az ütéseibe. Ezt nem könnyű megtanulni, de a pontosságot sem adják ingyen.

Munka, munka és munka… Papp Laci mérkőzéseinek nagy részét kiütéssel, a másik részét pedig jelentő fölénnyel nyerte meg. Az ellenfelek nem találtak gyógyírt a pontosságára. A kiütéshez pedig ez kell: pontosság.





Foci vagy boksz

Ez a ház 1961-ben épült, pontosabban akkor lett kész, azóta él itt a Papp család. Ez már Papp Laci profi pályafutásának gyümölcse, mérkőzésenként öt-tizenötezer dollárt kapott. Ezekben az években is itthon élt, és itthon edzett Magyarországon, csak a mérkőzésekre utazott ki.

László azt mondja „sokszor fűzték a fejét”, hogy maradjon kint, főként 1956-ban, a hazafelé úton a Melbourne-ben rendezett olimpiáról. Ígértek neki mindent, azt is, hogy utána viszik a családját, szálljon csak ki nyugodtan Rómában a gépből. De nem. Marosán György őszintén csodálkozott is. És Papp Laci trénere, Adler Zsigmond – egykor ő is kiváló ökölvívó volt – mindig csak haza vágyott, talán ez is számított, hiszen szinte összenőtt a két ember, mindent együtt csináltak, egy rövid mosolyszünetet leszámítva. Ez Vitray egyik nem éppen jóindulatú riportfilmjének témája is volt. Adler tegezte Papp Lacit, ő viszont magázta Adlert. Végig. Jó kérdés, miért került Vitray Tamás célkeresztjébe a kettős, de különösen Papp Laci. Egyébként nem életrajzi cikk ez, nem akarjuk pályafutásának minden állomását megmutatni, de van itt néhány érdekesség. Ilyen például a kezdet kezdete. Papp Laci édesapja, Papp Imre sofőr volt a Franklin könyvkiadónál. Hol az Operába mentek a fiával, hol hangversenyre, hol pedig ökölvívó-mérkőzésekre. Így ismerte, és így szerette meg Papp Laci a bokszot, bár a foci is vonzotta, a MOM igazolt játékosa volt. A háború utáni nagy infláció idején egyszer úgy döntött, véglegesen át is tér az ökölvívásról a labdarúgásra.

Élete első bokszedzésére 1942-ben ment le, de csak a háború után kezdett hivatalosan is versenyezni. Úgy 1945 táján, ami azért érdekes, mert röpke három év múlva, az 1948-as londoni olimpián már aranyérmes lett. A szakemberek nem lepődtek meg… A szurkolók a vállukon vitték haza a pályaudvarról a Fóti útra, otthon pedig virágdíszbe öltöztették a ház kapuját a szomszédok a tiszteletére. Helsinkiben, 1952-ben jött a következő aranyérem, majd Melbourne-ben az újabb, 1956-ban.

Melbourne-ben volt a legnehezebb. Lengyel ellenfele, Pietrzykowski nem is olyan sokkal korábban legyőzte Papp Lacit. Mondhatnánk, hogy beteg volt, mert tényleg nem érezte elég erősnek magát, épp hogy csak kilábalt egy tüdőgyulladásból. De hát a lengyel is nagyon jó bokszoló volt, vele került össze Melbourne-ben az elődöntőben. Revans. Igaz, pontozásos, de a lengyel maga emelte magasba Papp Laci kezét a meccs végén a ringben, mint aki tudja, itt nem lehet vita.





Ilyen a szovjeteknél sincs!

A szocialista rendszer szerette a jó sportolókat, ha másként nem ment, hát velük, pontosabban az ő eredményeikkel akarta igazolni életrevalóságát. Papp Laci fontos volt, akárcsak az Aranycsapat, sőt, talán kicsit fontosabb is. Ezért is figyelte őt az állambiztonság. Meg azért, mert Nyugatot járó ember volt. Sosem szidta a rezsimet, de a templomba járáshoz ragaszkodott. Nem politizált. Tudták ezt odafönt is. A helsinki olimpián szerzett arany jutalmaként felvették a pártba, vagyis az MDP-be. Provokálni akarták? Vagy őszintén gondolták volna?! Mert ő nem kérte a felvételét…

Egy igaz, atyai barátja volt, egy orvos. Egyébként haverkodott az Aranycsapat tagjaival, de neves színészekkel és például Simándi József operaénekessel is. Politikusokkal viszont nem. Azt a világot távolinak érezte. Még úgy is, hogy Marosán György intézte el neki 1957-ben, hogy profiként bokszolhasson Nyugaton. De történt valami 1955-ben, amiért több politikus is meg­orrolt Papp Lacira. Egy Bondi Miksa nevű ügynök azt jelentette belügyes főnökeinek, hogy Adler Zsigmond megbízhatatlan, a rendszer ellensége, Papp Lacit is arra akarta rávenni már 1948-ban Londonban, hogy maradjon kint. Mindezek miatt Adlert nem akarták kiengedni az 1955-ös EB-re sem. Papp Laci úgy döntött, ha nem utazhat a Veréb (sokszor így szólította Adlert, máskor meg Madárnak), akkor nem megy ő sem. Az egyik legenda szerint begipszelt kézzel jelent meg az indulásnál, a másik szerint pedig felszállt a vonatra az egyik oldalon, de a másikon mindjárt le is lépett róla. A szóbeszéd szerint Kutas István – aki már akkor is ismert sportvezető volt – elhatározta, hogy tönkreteszik ezért Papp Lacit.

Amíg Marosán György a helyén volt, lényegében zavartalanul folyt Papp Laci profi pályafutása. Huszonkilenc profi mérkőzéséből huszonhetet megnyert, két meccsén döntetlen eredmény született. Úgy volt, hogy 1965-ben öklözhet a profi világbajnoki címért. Több helyszín is szóba került, felvetődött az is, hogy Budapesten, a Népstadionban rendezik a meccset. Végül Amerika mellett döntöttek. De 1964 őszén már odakint figyelmeztették Papp Lacit és Adler Zsigmondot, hogy ne jöjjenek haza, mert nem engedik vissza többé őket Nyugatra. Papp Lacinak decemberben járt le az útlevele, de nem kapott helyette újat. Írt Gáspár Sándornak, aki Kádár közvetlen munkatársa volt, de magának Kádár Jánosnak is, megemlítve a fontos világbajnoki mérkőzést is. De továbbra sem adtak neki útlevelet. Két, másik lekötött meccse is volt már 1965-re, ezek miatt kártérítést kellett fizetnie.

Biszku Béla felügyelte ekkor a pártban a sportot, ő közölte Papp Lacival, hogy be kell fejeznie profi pályafutását. „Túl sokat keres, ilyen profi státus még a Szovjetunióban sincs”, s így tovább…





A legjobb ökölvívó

Az a profi világbajnoki cím nemcsak Papp Laci pályafutásának koronája lehetett volna, de a magyar ökölvívásé is, fénye beragyogta volna az egész hazai sportéletet is. De „Görbe” nem tehetett semmit. Edzett és edzősködött ezután, bár kezdetben az edzősködést sem akarták engedni, mondván, hogy nincs róla papírja. Aztán Adler Zsigmonddal együtt mesteredzői címet kaptak, és Papp Laci egészen 1992-ig volt – egy rövid megszakítással – a magyar ökölvívó válogatott szövetségi kapitánya. László szerint még piszkálták az édesapját időnként, a híres Kása-ügyben (a Bécsben élő autószerelőnél vették a magyar élsport tagjai a kocsijukat) ki is hallgatták a hatóságok. És talán az sem tetszett, hogy a fiát a Piaristákhoz íratta gimnáziumba.

A magyar ökölvívás az ő irányítása alatt érte el legnagyobb sikereit, több nagy csillag pályafutását, például Gedó Györgyét is ő egyengette. Végig a ring „fogságában” élt, még boksziskolát is alapított. Az orvosok 1995-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, 2003-ban halt meg, hetvennyolc éves korában.

Számos kitüntetést kapott, 1989-ben a WBC, vagyis a Box Világtanács minden idők legjobb amatőr és profi középsúlyú ökölvívójának nyilvánította. És most jött el az ideje annak, hogy a budapesti XII. kerület díszpolgárává fogadja. Ma lesz a ceremónia. Kicsit későn, mondja László, de jobb későn, mint soha.