Vérpatakra fűzött történetcserepek személyes visszaemlékezésekkel

Az 1956. október 25-i Kossuth téri eseményekről szóló tárlat a tudás átadása mellett az emlékezet beindítására is törekszik

Kocsis Katica – 2016.03.31. 00:38 –

Az Országház egykori déli szellőzőaknájában látogatható az 1956. október 25-i sortűz eseményeit felidéző kiállítás és emlékhely: célja, hogy a látogató maga is bekerüljön az események forgatagába, az installációs elemek úgy hatnak, mintha a múlt egy-egy darabkája szakadt volna be a föld alá.

forradalom 20160331A forradalom itteni eseményeit számos archív fotóval is megidézik a föld alatt lévő déli kiállítótérben,...

Komplex látvánnyal éri el az Országház egykori déli szellőzőalagútjában kialakított emlékhely azt, hogy a látogató mintha maga is részese lenne az 1956. október 25-i tragikus Kossuth téri sortűznek. A kiállításon nem a szöveges anyagok dominálnak, a monitorokon korabeli felvételek futnak, archív fotók követik egymást, illetve infografikák tudósítanak az eseményekről.

A kurátor, Légrády Eszter komplex installációt hozott létre, amelyben a történelmi események bemutatása mellett helye van az emlékezésnek is. A padlón végigfutó, mélyvörös sáv, „vérpatak” vezeti a látogatót, két oldalán helyezkednek el a háromszög alapú hasábból álló installációs elemek, amelyek úgy hatnak, mintha a múlt egy-egy darabkája szakadt volna be a föld alá, napjainkba, így kapcsolatot teremtve a két idő között. Ezeken az oszlopokon vonultatják fel a különféle témákat, úgy, hogy a makrotörténettől fokozatosan jutunk el az egészen személyes visszaemlékezésekig.

A bevezető részben az október 23-án történteken kívül a második világháború és az 1956-os forradalom közötti időszak nemzetközi és magyar eseményeit is bemutatják, így a külföldi látogatóknak is segítenek megismerni a történtek hátterét. Látható egy felvétel a londoni Imperial War Museum anyagából is, amelyen az október 25-i békés tüntetők jelennek meg, ahogyan éppen a Kossuth tér felé tartanak, és természetesen itt szerepel egy videó a sortűzről és következményeiről.

Ezen a ponton elérkezünk a kiállítás egyik központi eleméhez: az installációban egy ma is működő tank hangját és mozgását leképező animáció jelzi a hatalom szembefordulását a emberekkel, míg a vitrinekben a tüntetők és a hatalom képviselőinek ruháit tekinthetjük meg, az elesetteket pedig az alsó üvegdobozokba helyezett öltözékek és kiegészítők szimbolizálják.

Tragédiába fordult tüntetés

Az 1956. október 23-i események után két nappal, október 25-én délelőtt oldották fel a kijárási tilalmat, több ezer fő verődött össze és békés tüntetésbe kezdett Budapest több pontján, majd az emberek a Kossuth térre mentek. Nagy részük az Astoria előtti tömegtüntetésről érkezett, három szovjet tank kíséretében, amelyekre a tüntetők baráti szándékukat kimutatva másztak fel. A tüntetők a téren barátkozni igyekeztek a szovjet katonákkal, kétnyelvű röplapokat osztogattak. Aztán a semmiből hirtelen lövések dördültek el, a tűzparancsot állítólag az MDP Központi Vezetőségének Akadémia utcai épületében ülésező Szerov KGB-főnök adta ki, a Kossuth tér megtisztítása céljából. A környező házak tetejéről a magyar kormányőrök, a szovjet harckocsikból az oroszok tüzeltek a menekülő, fegyvertelen tömegre. A vérengzésben sokan vesztették életüket, név szerint jelenleg hetvenegy áldozat ismert.

Innen visszafelé haladva már az események recepciója és emlékezete áll a fókuszban. Egy falra vetített anyagban láthatjuk, ahogyan a nemzetközi sajtó reagált az eseményekre, majd egy videóban férfiak mesélik el, hogy mi történt a téren. Ezután pedig fokozódik a személyesség: egy idős úr emlékezik vissza arra, hogy ő mit élt át a téren, hogy miként veszítette el édesanyját, majd egy másik videón egy szintén idős hölgy történetét ismerjünk meg, aki a lövöldözésben a gyermekét veszítette el.

A tárlat megemlékezik az ország más pontjain történt sortüzekről is, az emlékhely pedig Makovecz Imre és Tömbös László alkotása, az a jelképes síremlék, domborművet tartalmazó fejfa és lyukas zászló, amelyek korábban fent álltak a Kossuth téren, és az átépítés után kerültek ide. A csendes és bensőséges megemlékezések helyszínéül szolgáló tér a falba rögzített kis táblákkal emlékezik az elhunytakra – ezek egy részén a hetvenegy áldozat nevét olvashatjuk, mások üresen állnak, ami utalás arra, hogy feltehetően többen vannak.



Eredeti helyükön alig látható szobrok és díszek a parlament Kőtárában
Az Országház kövei testközelből
Kotarmíg északi párjában a homlokzatokról levett, megtisztított elemek és figurák kaptak helyet (Fotók: Varga Imre)
A Parlament egykori északi szellőzőkútjának csatornájában látogatható a kőtár, ahol az épület eredeti, már lecserélt mészkődíszeit, szobrait vehetjük szemügyre. A lapidáriumban még egy kronologikus tárlat is helyet kapott: időrendben követhetjük végig a Kossuth tér és az Országház építésének történetét.

Steindl Imre építész az Országháznak eredetileg világos színű téglaburkolatot képzelt el, azonban ezt az ötletét később módosította, hiszen a gótikus stílushoz jobban illeszkedett a kőburkolat: ám a kiválasztott puha és félkemény mészkőből készült díszítőelemek nem bizonyultak tartósnak, az időjárás és a nagyvárosi levegő hatására igen hamar pusztulni kezdtek, ezért a homlokzatokat már 1924-től kezdve folyamatosan javítgatni kellett. Ez a munka folytatódott egészen a Parlament 2014-ben befejezett teljes rekonstrukciójáig, amikor a dunai homlokzaton a puha mészkövet keményre cserélték, a Kossuth tér felőli elemeket pedig megtisztították és korrigálták. A tér felújítása során az egykori északi szellőzőkút csatornájában – amelyen át a friss levegő érkezett a termekbe a Kossuth-szoborcsoport megépítéséig – a lecserélt mészkődíszekből és szobrokból alakították ki a kőtárat.

Az ingyenesen látogatható tárlat bejáratánál József nádor szobra fogadja a látogatót, a szobor egyike volt annak a kilencven, királyokat és fejedelmeket ábrázoló alkotásnak, amelyek szinte láthatatlanul belesimultak az épületbe.

A folyosón két oldalt kisebb díszítőelemeket, tornyocskákat, párkányok darabjait, gótikus szörnyecskéket tekinthetünk meg. Így testközelből figyelhetjük a Parlament díszeit, amelyekre egyébként fel sem figyelnénk: egyrészt azért, mert a hatalmas épületet jellemzően a maga komplexitásában nézzük. Másrészt e díszek jellemzően olyan magasan helyezkednek el, és annyira belesimulnak az épületbe, hogy képtelenség részletesen szemügyre venni őket. A tárlat nagy előnye az is, hogy kis táblákon pontosan jelzi, hogy az egyes díszek a dunai homlokzat mely részén helyezkedtek el, így később a rakparton járva, tudatosabban vizsgálva a homlokzatot talán megpillanthatjuk az elemek némelyik utódját.

A kőtárban még egy kronologikus rész is helyet kapott: végigkövethetjük a Kossuth tér és az Országház építésének történetét a kezdetektől napjainkig. Az információk mellett archív felvételt is találunk a tablókon a térség ötven vagy száz évvel ezelőtti mindennapjairól. Érdekesség, hogy a régi képek mellett sajátos kontrasztot alkotva mostani felvételek is helyet kaptak.

Az alagút végén található félköríves térbe, az egykori szellőzőkút mélyére kerültek a különlegesebb díszítőelemek: réz- és aranyozott alkotások mellett kőből készült, eltérő formájú álvízköpők, pirogránit szobrocskák, a pillérek gótikus szörnyei, valamint az úgynevezett „majomkutyák”, a két állatfajt ötvöző szobrok.