Fondorlatos vádak érik a szolgálatot

A világ legkönnyebb újságírói terepe olyan szervezetet támadni, amely éppen a diszkréció miatt nem tud ez ellen védekezni

Lázin Miklós András – 2016.03.30. 04:07 –

Könnyű terep a titkosszolgálatok bírálata, hiszen az érintettek nem tudnak ellene védekezni – egy mondatban legkönnyebben így foglalható össze egy, lapunknak nyilatkozó katona véleménye a szakmát ért minapi támadásról. Név nélkül megszólaló forrásunk utalt arra is, hogy a hazai sajtóban egyre gyakrabban támadják a magyar szolgálatokat.

Súlyos állításokat fogalmazott meg az Index.hu múlt csütörtöki, Ész nélkül nehéz harcolni a terroristák ellen címmel megjelent anyaga a magyar titkosszolgálatokról – mondta az írással kapcsolatban egy katonai forrásunk. A honvédségi titkosszolgálatnál dolgozó tiszt bevezetőként aláhúzta, a világ legkönnyebb újságírói terepe bármilyen titkosszolgálat kifigurázása, hiszen az érintett szervezet pontosan a tevékenység bizalmas jellege okán nem vagy csak rendkívül korlátozottan képes felelni, reagálni az őt ért vádakra. Tisztában vagyok azzal, hogy a honlap írása alapvetően nem a Magyar Honvédség efféle alakulatáról, hanem a Terrorelhárítási Központ (TEK) és a polgáriak tevékenységéről szól, ám nehéz elmenni az olyan állítások mellett, mint hogy mi – úgymond – kollektíve ölbe tett kézzel nézzük az oroszok által végrehajtott aktív intézkedéseket – fogalmazott. Az ilyen „mondatok” láttán a szakemberben felvetődik a kérdés, vajon ki és milyen szándékkal informálta az újságírót – húzta alá.

Emlékeztetett, ahogy a nemzetek sem jók vagy rosszak, úgy a magyar szolgálatok sem homogének, hanem emberek alkotta közösségek.

E társaságban akad jó és jobb, gyengébb és kezdő, de olyan nincs, hogy e kör minden tagja bambán nézi, amit az ellenség a saját földjén művel.

A magyar katonai hírszerzők és elhárítók – állítson bárki bármit – „ott vannak a szeren”, de ezt nemigen lehet nyilvánosan igazolni, legfeljebb elhinni lehet – fogalmazott.

A hírportál szerint a nyugati titkosszolgálatok a keleti befolyásolás terén Magyarországot ma már az egyik leggyengébb láncszemnek tartják, és ennek a külföldi sajtóban rendszeresen hangot is adnak. Hazánk mellett Ausztriát és Csehországot ostorozzák emiatt – ez egy igaz állítás – , kérdés, hogy kinek a pénzéből és kinek az érdekében folyik ez az „ostorozás” – vetette fel forrásunk. Aláhúzta, érdemes megnézni az adott orgánumokat, amelyek megjelentették, illetve az újságok tulajdonosi körét, politikai orientációját. A teljes tisztánlátás helyben, azaz az adott médiumnak otthont adó államban sem lenne egyszerű, nem hogy tőlünk nézve, arról nem is szólva, hogy az értéktelennek semmiképpen nem nevezhető információk az átlag magyar honpolgár szemében nem sokat érnek akkor sem, ha valaki tételesen kifejtené nekik – fogalmazott.
Az arab tavasz nevű felfordulás líbiai történései idején a magyar nagykövetség maradt szinte az egyetlen európai intézmény, amelyik nem távozott a fővárosból – a józan ész számára ez világosan mutatja, hogy az ott dolgozók nem csak a csekély számú honfitársunk biztonságára ügyeltek, hanem annál valamivel bonyolultabb feladatot láttak el – utalt a közelmúlt egyik eseményére forrásunk.

A katona emlékeztetett, a portál kiemelten tárgyalja a rivalizálást is, amely kétségtelenül károkat okoz – ám ez nem kizárólag hazai jelenség, elegendő csak a párizsi terrortámadások előtti állapotokra, helyesebben fogalmazva a francia titkosszolgálati káoszra utalni. E munkában az információ valóban nagyon fontos, de legalább annyira elengedhetetlen a beérkezett anyag szigorú ellenőrzése, ami óhatatlanul időt – olykor egészen sokat – vesz igénybe. Ezen túl arra is gondolni kell, hogy a forrást nem tehetjük ki veszélynek – lévén, mi itthonról nem ismerjük, hogy az információt fogadó oldalon pontosan kik kezén fut végig a kényes adatokat őrző dosszié. Árulók nem csak a mesékben és a James Bond-filmekben vannak, innentől kezdve pedig bárki szabadon azt gondol, amit szeretne – húzta alá. A cikkre utalva a tiszt kifejtette, amit egy civil rivalizálásnak gondol, az gyakran valójában csak a józan paraszti ész megnyilvánulása.

Informátorunk készséggel elismerte, személyi ellentétek és a képzettségek különbözőségei nehezítik a közös munkát – ám ezt nem tartotta annyira problematikusnak, mint a szerző. Úgy vélte, a TEK vezetője, Hajdu János valóban nem egy felderítő alkat, de butaság lenne feledni, hogy nem egymaga képviseli az egész szervezetet, hanem több száz beosztottja van. Szerinte akad ott jó pár kolléga, akit bármelyik nyugati szolgálat kész örömmel elvinne magához dolgozni – s ez nem csupán véletlenségből alakult így, hanem pont Hajdunak köszönhető.

Forrásunk megjegyezte, elbocsátottak bosszújának lehetősségét sem szabad kihagyni, amikor az ember az ilyen vagy ehhez hasonló cikkeket olvassa. Az emberi sértettség nem játékszer, nagyon komoly erőt képvisel – s éppen azok tudják a legjobban, hogy szinte szó szerint képtelenek vagyunk a támadások ellen védekezni, akik hajdan itt dolgoztak velünk – mondta.

Zárásként újfent hozzátette, egészen egyszerűen nem igaz, hogy a magyar titkosszolgálatok ölbe tett kézzel szemlélik az eseményeket, az oroszok térhódítását, pusztán arról van szó, hogy ebben a szakmában sem a sikerekről, sem a kudarcokról nem lehet beszélni – vagy ha mégis kell, akkor ott már tényleg komoly baj van.

 

Fondorlatos vádak érik a szolgálatotA világ legkönnyebb újságírói terepe olyan szervezetet támadni, amely éppen a...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. március 29.