Jézus követése ma is valódi reményt adhat az emberiségnek

„Ha Krisztus feltámadásának tényét a mesék világába száműzzük, nem sokat jelent nekünk a húsvét, így nem is lehet alakító erő”

Kacsoh Dániel – 2016.03.26. 01:53 –

Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, Jézus Krisztust, megváltó halálát és feltámadását, alázat és nyitottság kell. Ha sikerül ezt személyes hitté tenni, úgy ez akár az egész közösségre, sőt, az országra is hatással lehet– erről is beszélt a lapunknak adott, húsvéti interjúban Lambert Zoltán atya, az igen aktív közösségi élettel bíró városmajori Jézus Szíve templom plébánosa.

Lambert-ZoltánLambert Zoltán: Akinek van szándéka és igénye, hogy keresse a létező világ értelmét, eredetét, ma is rácsodálkozhat a Teremtő létére, hatalmára (Fotó: Hegedüs Róbert)
– A történelmet megváltoztató esemény volt Krisztus feltámadása. Hogyan jelenhet meg ez a csoda ma a mi életünkben?

– A változás alapja mindenképp a hit, vagyis annak a ténynek az elfogadása, hogy a Megváltó valóban köztünk élt kétezer évvel ezelőtt, történelmi személyként. Csodáival azt is igazolta, hogy nemcsak ember, hanem valóságos Isten is, és éppen ezért feszítették keresztre, majd támadt fel harmadnapra a halálból. Ha ezt az eseményt a mesék világába száműzzük, nem sokat jelent számunkra a húsvét ünnepe, és így nem is lehet alakító erő. A hit, Krisztus követése azonban reményt és erőt adhat az embernek a mindennapi életben is. Persze ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, Jézus Krisztust, megváltó halálát és feltámadását, alázat és nyitottság kell. Ha sikerül ezt személyes hitté tenni, úgy ez akár az egész közösségre is hatással lehet: a feltámadás fénye pislákoló mécsesként, vagyis a hívő embereken, személyeken keresztül világíthatja be a mai világot.

– Mennyire erős ez a fény?

– Láthatjuk, sajnos Európa egyre inkább elfordul a keresztény tanítástól, megtagadja a gyökereit, és bizony kérdéses, ez hová fog vezetni. Ezért különösen is fontos az egyéni hitvallás, az őszinte, bátor tanúságtételre kell helyezni a hangsúlyt. Az egykori vértanúk példája ma is hatással lehetne a társadalomra. Elgondolkodtató, hogy az ő nevük jórészt fennmaradt, míg azokra, akik üldözték, meghurcolták őket, már alig emlékszünk, de ünneplésükről szó sincs ma.

– A városmajori templom közössége mindenesetre híresen aktív, amíg vártunk a beszélgetésre, percenként csörgött a telefon a sekrestyében. De sajnos nem feltétlenül ez a jellemző. Hogyan lehetne jobban az egyházhoz vonzani az embereket?

– Ebben a munkában, vagyis az új evangelizációban segítségünkre lehetnek a hírközlés modern eszközei. Már Szent II. János Pál pápa is szorgalmazta az új lendületet, illetve az új módszerek alkalmazását. A mostani Szentatya, Ferenc pápa is sürgeti a megújulást ezen a téren, példát mutatva közvetlenségével, bátor kommunikációjával. Sokakhoz el lehet így juttatni az evangélium üzenetét. Ezzel együtt, ahogy említettem, megkerülhetetlen a személyes tanúságtétel a mindennapi életben, hiszen ha valakin látszik, hogy a hit erőt jelent a számára, sőt, minden nehézség és megpróbáltatás dacára boldoggá is tesz, mert értelmet ad az életnek, az valódi buzdítás lehet a kereső ember számára is. Soha nem lehet tudni, hogy egy hitből fakadó segítség, akár egy jó szó, kit hogyan indít el a jó irányba, a hívő élet irányába.

– Több mint ötven éve szolgál papként. Mi az, ami ma leginkább eltántorítja az embereket Istentől?

– A nagyszerű lehetőségen túl borzasztó veszélyeket is rejt magában a dömpingszerű információáramlás, a világháló, a modern tömegtájékoztatás. Minden elérhető, ám ezáltal a média túlzottan lefoglal és meg is fertőz sokakat, mivel eltérít a több odafigyelést, áldozatot jelentő feladatoktól, így például az Isten keresésétől. Minden – úgymond – azonnal és elég erőteljesen hat, s ez elkábítja az embert, ha nincs ereje ellenállni ennek a csábításnak. Érdekes hasonlat jutott a minap az eszembe. Ha belegondolunk, Mátyás király annak idején, bár komoly hatalma volt, és persze pompában élt, mégis, egy átlagos mai embernél is kisebb kényelemben élt bizonyos szempontból. Legfeljebb gyertyafényben olvashatta esténként a Corvinákat, amelyekből nem is volt túl sok, ha pedig utaznia kellett mondjuk például Kolozsvárra, az is hetekig tartott, míg eljutott oda. Ma mindkét szempontból egyszerűbb az élet. Egy kattintással ragyogó fényben lehetünk, a könyvtárak is sokkal nagyobbak, mint a reneszánsz idején, hatalmas távolságokat járhatunk be néhány óra alatt, mégis, úgy gondolom, hogy lelkileg szegényebbek vagyunk. Az igazán fontos kérdésekről még sincs idő elmélkedni, sokan nem döbbennek rá az igazi értékekre. Korunk embere szinte már mindenről nyomasztóan sokat tud, akkor is, ha valami éppen a világ túlsó felén történik. Így azt is hihetjük, rosszabb lett a világ. Holott nem lett az, csak minden szörnyűségről és tragédiáról azonnal értesülünk.

– Meg lehet még ilyen körülmények között – úgymond – látni Isten arcát a környezetünkben?

– Akinek van szándéka és igénye, hogy keresse a létező világ értelmét, eredetét, ma is rácsodálkozhat a Teremtő létére, hatalmára. Ha csak a csillagászat léptékeit vagy éppen az atomok mikroszkopikus világát nézzük, az élet titkait, ezt a csodálatos szervezettséget vizsgáljuk, elemezzük, rá kell döbbenünk, mennyire gazdag a természet, mert végtelenül hatalmas az Alkotója. Nem véletlen, hogy az igazán komolyan gondolkodó tudósok mind erre jutottak, és a maguk módján valamennyien hívők voltak. Igen, ha keressük, meg lehet látni Isten arcát.

– Milyen lelkiállapotban van Magyarország?

– Nagy rálátásom nincsen, de azt tapasztalatom, hogy az emberek egyre inkább rohannak, tiszteletlenek egymással, sőt, az utcán akár már félni is kell, hogy vajon ki az, aki éppen szembe jön velem. Több a piszok, kevesebb a rend. Mintha eltűnne a szép iránti és a rendezettség és tisztaság iránti érzékenység. Elmaradozik a becsület és a tisztesség, helyébe pedig tiszteletlenség, bizalmatlanság és a durva beszéd lép. Különösen a fiatalok esetében megdöbbentő ez a sajnálatos változás A szórakozás, a bulizás elképesztő méreteket ölt, legalábbis erről hallani. Persze van, aki ma is a kereszténynek nevezett értékrend szerint él és ezekre az értékekre törekszik. Az általános erkölcsi színvonal azonban mintha egyre inkább süllyedőben lenne a társadalom egészében, sajnos hazánkban is. Fájdalmas ez. Ebből következik, hogy egyre inkább a maga pecsenyéjét sütögeti mindenki, a másik ember kevéssé számít. Röviden: önfeláldozás és áldozatvállalás helyett az önzés uralkodik, ezt diktálja a világ. Persze a remény nem tűnt el az életünkből, és természetesen igaz az is, hogy a jó mindig csöndesebb, nem annyira harsogó. Van okunk bizakodni.

– Kiheverte, hogy tavaly ősszel politikusok és önjelölt jogvédők is azzal vádolták, kizárja a hajléktalanokat a templomból?

– Engem ez a támadás már akkor sem zavart, hiszen kilógott a lóláb. Nem tagadom, olykor keményen fel kell lépni egyesekkel szemben, a szertartás méltósága érdekében. De ez nem azt jelenti, hogy elhajtanánk, kizárnánk bárkit is. Ellenkezőleg: ahogy lehet, anyagilag is segít a közösség minden környékbeli rászorulót.

– Ferenc pápa gyakran hangoztatja a szegények felé fordulás parancsát. Mennyire tesz ennek eleget az egyház?

– Nálunk sok hívő támogatja a környéken kóborló hajléktalanokat, leginkább élelmiszerrel. De többen látogatják a betegeket, részt vesznek az idősgondozásban, segítik a nehéz sorsú családokat is, adományokat gyűjtünk és osztunk. A jószívű templomjárók külön csoportokat alkotnak a szeretetszolgálat jegyében. Elismerem, külföldről jövő idegent még nem kellett befogadni, legalábbis egyelőre.

– Ha már szóba került: mit gondol korunk népvándorlási folyamatáról? Mit kell tennie egy kereszténynek ebben a helyzetben?

– Rendkívül nehéz ez a kérdés. Az üldözöttet és a nyomorultat valahogy segíteni kell, akár szállást is biztosítva neki. De amikor valaki hódítani jön, akár potenciális terroristaként, az nem ebbe a kategóriába tartozik. Nem hiszem, hogy keresztényi kötelesség lenne őt segíteni. Ezt a két szempontot kellene valahogy egyszerre érvényesíteni.

– Visszakanyarodva a jövőhöz: hogyan látja a következő generáció nevelésének esélyeit?

– Embert próbáló feladatról van szó. Bár működik a közelben katolikus általános iskola, én magam nem tanítok az intézményben, de nagyon biztató az a felelősségteljes nevelői munka, amely ott zajlik. Ezenkívül nagy öröm és ugyancsak biztató jelenség a következő generációra gondolva, hogy léteznek, működnek keresztény ifjúsági szervezetek, mozgalmak, amelyek jó példát mutatnak, bátorító reményt jelentenek. A húsvét, miközben Isten szeretetéről szól, éppen a remény ünnepe. Azt üzeni, hogy a szenvedés és a halál után jöhet, és el is jön majd a feltámadás. Reméljük azt is, hogy Krisztus Urunk tanításának és példájának követése révén már itt, a Földön is jobb irányba fordulhat az életünk. Hisszük, hogy a keresztény gondolkodás és életstílus komoly erőt ad minden korban, minden időben. Ez mindennél fontosabb.


Szertartások

Erdő Péter bíboros vezeti ma, nagyszombaton a húsvéti vigíliát a Szent István-bazilikában, a szertartás 18 órakor kezdődik. Húsvétvasárnap a főpásztor fél tizenegykor az esztergomi bazilikában celebrálja az ünnepi szentmisét. Szintén vasárnap, tíz órakor a Budahegyvidéki Református Templomban vezet istentiszteletet, s hirdet igét Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke pedig tizenegy órakor a Deák téri evangélikus templomban vezeti a szertartást.