Tisza-vidéki gótika

Rejtőzködő Magyarország 740.

Ludwig Emil – 2016.03.26. 00:56 –

Bereg megye legdélebbi sarkában, a Tisza lapályán folytatjuk utunkat a középkori műemlékek nyomában. Beregszásztól keleti irányban, Tiszaújlak felé, ahol a Borzsa patak keresztezi az országutat, találjuk Bene községet.

13o-FotoA csetfalvi templom a tőle nyugatra álló toronnyal (A szerző felvétele)
Nevét 1946-ban az orosz Dobro­szelje névre változtatták, 1991 után visszaadták a másfél ezer lakosú, kilencven százalékban magyarok lakta településnek. A háború végén szovjet munkatáborokba hurcolt helybelieknek és a hősi halottaknak a település lakói a rendszerváltozás után emlékművet állítottak az iskola udvarán.

Bene neve 1269-ben bukkant fel először írásban, IV. Béla király adománylevelében, majd egy 1333-as pápai dézsmajegyzék szerint a helység papja, Egyed (Egidius) három ezüstgarassal adózott. Bene 1337-ben szerepelt újból a Muzsallyal szomszédos falvak sorában, később 1359-ben említik levélben. Akkoriban foghattak hozzá a ma is meglévő gótikus templom építésének.

A minden bizonnyal román kori előzmény helyén pontos adatok híján a 14–15. századra tehető plébániatemplom az országút déli szélén látható, alacsony dombháton, részben elbontott kőfallal kerítve. A templom a harmadik legnagyobb méretű a beregszászi és nagyberegi egyház után, keletnek fordított szentélyét csúcsíves keresztboltozat fedte – ezt tanúsítják a külső saroktámpillérek és dia­dalív oldaltámaszai. A protestánsok ellen támadó lengyel sereg rombolta le 1657-ben a hajó korábbi famennyezetének 1670. évi felirata szerint. Az akkori földesúr, Maróthy György javíttatta ki a régi festett kazettás asztalosremeket, amelyet a legújabb időkben lebontottak.

Az északi fal ablaktalan, a szentélyhez csatlakozó gótikus sekrestyét a 19. században elbontották. Két csúcsíves alakú ablak bocsát be fényt az apszis, két másik a hajó déli oldalán. Gótikus a faragott bélletű déli és nyugati kapu, a vaskos kőtorony emeletein pedig változatos formájú 14. századi ablakok nyílnak, köztük a nyugati oldalon legfölül egy négykaréjos körablak vonja magára a figyelmet. A nyugati torony egyszerű, késő barokk formájú sisakja helyett a 2000-es évek elején új, pompás, négy fiatornyos, körerkélyes, zsindelyborítású gúlasisakot kapott.

Bene lakossága 1593-ban tért át a reformált vallásra. Az 1860-as évektől a Bereg-vidéket kutató Lehoczky Tivadar középkori falképeket fedezett fel a gyülekezeti tér északi falán a régi mészrétegek alatt: egykor freskódíszes volt az egész templom.
Csetfalván (ukránul: Csetovo), közvetlenül a folyó védőgátja mögött, üde gyepes térség közepén büszkélkedik a Felső-Tisza-vidék talán legfestőibb templomegyüttese. A település 1341-ben szerepel először írásban, „villa Chet” alakban, ez személynévi eredetű. Később, 1408-ban „Chedfalwa” formában tűnik fel újból, a község tíz évvel később a népes Szécsi család birtoka, amely Zsigmond királytól kapta. Majd 1466-ban vámszedő hely volt a település, 1498-ban a II. Ulászlót helyettesítő Szapolyai István nádor Tarczai Márton sárosi ispánnak adta.

A reformáció megérkezésével az egész falunép áttért az új hitre, a gyülekezet 1645-ben már virágzott. Egyháza a 14. század második felében épült, a korra jellemző, úgymond „típusterv szerinti” méretben és arányokban, torony nélkül. A „szabályszerű” arányú és méretű hajóból, valamint szentélyből formált gótikus istenháza zsindelyfedésű, a tőle nyugatra magasodó, remek ácsok alkotta harangtorony „csak” kétszázhúsz éve áll a lábán. A szabályos téglalap alakú hajóhoz kicsit keskenyebb, fél nyolcszögzáródású szentély kapcsolódik, csúcsos diadalívvel elválasztva. Egyetlen külső támasza a nyugati fal déli sarkát erősíti: máshová nem is kell támpillér, a belső tereket egyforma magas deszkafödém borítja. A hajó kazettás famennyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773-ban festette „Isten segedelme által” Asztalos Lándor Ferenc. A különálló haranglábat ismeretlen nevű ácsmester alkotta, fáját ügyes kezű legények mérték, szabták, illesztették, csapolták. Két harangja egyidős az 1796-ban elkészült toronnyal.