A zsiráf, a létrás és a dobozos, a négy rézvitéz meg a többiek

Remek kiadvány és informatív állandó kiállítás az Országház építéséről, elmúlt száz évéről és titkairól.

Zsiray-Rummer Zoltán – 2016.03.23. 00:57 –

Nyomozás a gótikus stílust kilobbizó illető után, izzócsere az óriáscsillárokban és az úttörő távfűtés.

Országház 20160323Egy 1903-as fotó a frissen parkosított téren álló épületről (Forrás: Fortepan.hu)

Százhúsz éve, 1896 tavaszán készült el az Országház középső traktusa a főbejárattal, főlépcsővel és kupolacsarnokkal, így nem sokkal később már itt tartottak parlamenti díszülést a millenniumi ünnepségek részeként, a Mátyás–templomból átszállított Szent Korona előtt. A tizenkilenc év alatt, 1904-re elkészült épület történetéről állandó kiállítás tekinthető meg a föld alatti látogatóközpontban, és a közelmúltban remek kiadvány is megjelent Török András város­történész, számos Budapest-könyv szerzője tollából, Wachsler Tamás, a Kossuth tér és környezete megújítását célzó program vezetőjének fényképeivel. Mind a tárlaton, mind a kötetből sok érdekességen, valamint fotókon keresztül ismerhető meg az Országház elmúlt évszázadának számos eseménye.

Alapos, de nem fárasztó történeti összefoglaló, egyúttal szórakoztató, anekdotákkal és városi legendákkal – némelyik megtörtént eset – fűszerezett kötet A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll című, a közelmúltban megjelent míves könyv. Török András várostörténész és Wachsler Tamás, a Kossuth tér és környezetének megújítását összefogó Steindl Imre Program vezetője – maga is építész – összefogásával, az Országgyűlés Hivatala és az Osiris közös kiadásában látott napvilágot, remek fotókkal. Ugyanis utóbbi szakember végigkísérte a Kossuth tér 2014-re befejezett átépítését, valamint a föld alatti mélygarázs és látogatóközpont kialakítását, közben az Országház rejtett zugait, az utcáról nem látható részleteit is megörökítette kamerájával. Emellett számos archív kép is bekerült a kötetbe: az 1885-ben kezdett építkezés tizenkilenc évéről, a környezet változásairól és több más érdekes momentumról, dokumentumról.

A remek fotóanyag – a közelmúltban készülteket Wachsler az interneten is rendre közzétette – mellett feltűnő a szöveg minősége. Török András – számos Budapest-kötet szerzője – úgy szakmai (megmagyarázva jó néhány építészeti-művészettörténeti szakkifejezést), hogy egyúttal közérthető marad, és bár elképesztő mennyiségű információt tálal, nem válik unalmassá. Ez nagyrészt a szerkezetnek is köszönhető: nagyobb fejezetek, azokon belül kisebb egységek jó ütemben váltakoznak. És közöttük az elképesztően jó kortárs fotók: a tervező, Steindl Imre gótika iránti vonzalmának és a stílus elveit a lehető legmesszebb betartó hozzáállásának köszönhetően olyan helyekre is kerültek például vízköpők, amelyeket csak a karbantartók láthatnak, ám most a szélesebb nagyközönség is megismerheti ezeket, csakúgy, mint a padláson lapuló, több mint százéves tartalék épületdíszeket, a villámhárítóként is „működő” négy rézvitézt, a pince rejtekét vagy a termek díszítőfestésének és a Róth Miksa-üvegablakoknak a részleteit. Az Országházról és a Kossuth tér átépítéséről Wachsler egyébként már megjelentetett egy fotóalbumot, és a képekből kiállítás is látható volt az új látogatóközpont föld alatti tereiben.

A már említett szövegekben olvashatunk a magyar országgyűlések rövid történetéről, a Parlament megépüléséhez vezető út mérföldköveiről, megismerhetők a különféle karbantartó munkálatok is, a hírneves, évtizedekig tartó külső kőcserétől a „létrás” és „dobozos” emberekből álló villanyszerelő brigádok tevékenységén át a zsiráfnak becézett emelőplatformon végzett lámpacseréig, a bádogosok tetőkön végzett hólapátolási kötelezettségéig.

Érdekes, hogy miközben kissé csapongó a szöveg, mégsem válik érthetetlenné: sokszínű és élvezetes inkább. Ezt az izgalmas anekdotáknak is köszönheti például a tervpályázat botrányairól, az egykori vörös csillag körül történetekről, a karbantartók legendáiról. Jó ötlet a korabeli véleményeket ütköztetni a maiakkal: Mikszáth Kálmántól Herczeg Ferencig, a Nyugat folyóirat publicistáiig egykori pró és kontra álláspon­tok találkoznak neves mai építészek, például Skardelli György és Mányi István, valamint más szakemberek reflexióival. Arra is kitér a könyv, hogy az építkezés abba a különös időszakba esett, amikor a történeti stílusok felelevenítése, a historizmus már épp kifulladóban volt, de az új dolgok – a szecessziós forradalom hatására – még nem születtek meg: így mire 1904-re teljesen elkészült az Országház, elavult is lett, mégis, máig nem kopott meg a fénye.

A gótika speciális alkalmazásáról is szó esik, valamint arról, hogy ki állhat e stílus kiválasztása mögött: indirekt bizonyítékok utalnak arra, hogy minden bizonnyal Andrássy Gyula néhai miniszterelnök és külügyminiszter, aki angliai száműzetése alatt szerethette meg. Olvashatunk az egykor a Parlamentben élt család történetéről, illetve Munkácsy Mihály hatalmas festménye, a Honfoglalás megrendelésének és megalkotásának körülményeiről is. A Kossuth tér és tágabb környezetének alakulása szintén olvasmányosan tárul fel, az első parkosítástól a szobordöntögetéseken és -állításokon át a friss átépítésig, utóbbi tervezőinek korábbi nyilatkozataival, valamint kertészeti szempontokkal kiegészítve, a néhány évvel ezelőtti, de mára elhalt tiltakozásokat sem megkerülve.

Az egykori építőket, a kronoló­giát felsoroló függelékkel és a máig ívelő történetekkel egyszerre archív és kortárs dokumentumkötet, meg ismeretterjesztő és szórakoztató irodalom ez a különleges kiadvány, amely az Országgyűlési Múzeumban, a látogatóközpontban kedvezményesen vásárolható meg.