Máté T. GyulaBrüsszel és a migránsok

Álláspont. Győzelem vagy vereség?

Máté T. Gyula – 2016.03.21. 01:34 –

A hazai ellenzék és a magyar kormány egymástól látványosan eltérve kommentálta az EU–török-migránscsúcsot.

Mi az igazság?

Az Európai Unió az égegyadta világon semmit sem oldott meg. Angela Merkelnek sikerült keresztülvinnie a Törökországgal kötött alkut. Az EU-nak minden egyes visszafogadott szíriai állampolgárért cserébe be kellene fogadnia egy szíriai menekültet közvetlenül Törökországból. Az Európai Unió beleegyezett, hogy felgyorsítja a Törökországban lévő szíriai menekültek ellátásához már felajánlott hárommilliárd euró kifizetését.

Nem jönnek ettől a migránsok? Nem, igazából ettől még jobban jönnek. Ráadásul Törökország mikor és hol tudja megakadályozni az Afganisztánból, Irakból vagy éppen Líbiából érkező migránsáradatot?

De maradjunk a szíriai menekültek témájánál. Embereket csereberélünk? Egy ide, egy oda? Ez nem legalizált emberkereskedelem? S ez tényleg hol fér össze a magasztos európai civilizáció értékeivel? Egyébként úgy általában, ha őket embernek tekintjük, akkor nem kellene esetleg megérdeklődni, hogy ők mit szeretnének? Hova mennének, hogyan élnének? Közhelyszerű válasz: irány Németország, ha már a kancellár asszony meghívta őket.

A mostani brüsszeli megállapodás értelmében „önkéntesen” eloszthatók lesznek. De mi van, ha ők nem akarnak menni? Mert az „önkéntesen” ország nekik hideg vagy meleg, vagy éppen kisebb, esetleg semmilyen az ellátás? Tételezzük fel azt is, hogy ezek mind tisztességes és becsületes emberek, hihetetlen végzettséggel, akik tökéletesen kielégítik az adott ország munkaerőhiányát. Mondjuk Spanyolországban, ahol tíz fiatalból tíz munkanélküli.

Aztán ott a terrorista téma. Ha feltételezzük, hogy ezek az emberek azok, vagy van közöttük olyan, akkor mégis, miért engedjük be őket? A „gazdasági menekültet” hogyan különböztetem meg a „háborús sérülttől”? S egyébként Törökországban, amikor a hatóságok nem kergetnek éppen kurdokat, alapvetően all inclusive szállodai béke van, s akkor miért tetszik felénk jönni? Kulturálisan, nyelvileg is kényelmesebb lenne ott maradni. De Németországban nagyobb az ígéret.

Nem lenne egyszerűbb Angela Merkelnek befogadnia az európai munkanélkülit? De igen. Nem lenne kulturális különbség, ráadásul az európai szolidaritásban is szép példát mutatnának. Csak hát drága lenne. Pontosabban: kisebb haszonkulcs a multinak meg a helyi melós diszkrét zsarolása az olcsóbb munkaerővel. Ezt Soros György fogalmazta meg viszonylag pontosan, elhihetjük, ő roppantul ért az emberek, államok kihasználásához.

Mit tehetett a magyar kormány ebben a helyzetben?

Az Európai Unió „nagyjai” ilyen vagy olyan okból ragaszkodtak a Merkel-tervhez. A vétó ebben a helyzetben nem volt életszerű, Németországgal sem veszekedni, hanem barátkozni akarunk. Így a legkisebb rosszat kellett megtalálni. Sikerült elérni, hogy a már fentebb említett „önkéntes kvóta” kerüljön a megállapodásba a kötelezővel szemben. Ez eszköz lehet arra, hogy mi megvédjük továbbra is saját határainkat, saját nemzetünket. Siker az is, hogy nem fizetünk azonnal és feltétel nélkül a törököknek. Az Ankara által felvetett azonnali vízumkönnyítés is elmaradt. Számos biztonságpolitikai szakértő leírta, hogy ez milyen veszélyekkel járhat. Morálisan meg érdemes azon elgondolkodni, hogy Ukrajnának évek óta nem vagyunk képesek ilyen lehetőséget biztosítani. Most Kijev Ankara elé került a várólistára, kérdés, hogy miképpen valósul meg.

Kérem, értsük a helyén: Törökországgal az uniónak kell tudnia barátkoznia, üzletet kötnie. De ez az alku mindkét oldal érdekeit kell hogy szolgálja. Angela Merkel és az unió bürokráciája belement volna bármilyen megállapodásba. Időt és politikai, gazdasági túlélést nyertek volna vele. A visegrádiak és a józanul gondolkodó európai államok vezetőinek a határozottsága kellett hozzá, hogy normális megállapodás született meg. Most ennyit lehetett elérni.

Végezetül a cikk elején említett belpolitikai „apróság”: a libbal ellenzék végig, időnként már-már hisztérikusan támogatta, hogy Merkel eredeti megállapodása érvényesüljön. Ezt lehetne a belpolitikai párharcok listájára jelentékteleníteni, de óhatatlanul felmerül, hogy ez képviseli-e a nemzeti érdeket, vagy kárt okoz, kisstílű külföldi megrendelést teljesít. Gyurcsány Ferencről, az MSZP és a „demokraták” nagyjairól természetesen soha nem feltételeznénk ilyesmit…