Krakkó és Buda története a várban

A céhtörténeten át a pálosokig és a Jagellókig – A török hódoltságig együtt fejlődött a lengyel és a magyar királyi központ

Péntek Orsolya – 2016.03.21. 01:15 –

A Budapest Történeti Múzeumban látható az a kiállítás, amely Krakkó és Buda középkori és kora újkori történetét mutatja be korabeli tárgyakon, maketteken és mozgóképeken keresztül, a míves lengyel céhládáktól a Budapesten még soha nem látható Báthory István-portrén keresztül a Zsigmond-kori vár rekonstrukciójáig.

számszeríj 20160321Lengyel számszeríj a harcos időkből (Fotó: Varga Imre)

Közös úton címmel, lengyel–magyar együttműködésben nyílt meg a Budapest Történeti Múzeumban (BTM) a középkori és a kora újkori Krakkót és Budát bemutató tárlat.

A kiállítás megmutatja, hogy a kezdetben egymás mellett, hasonló módon fejlődő városok esetében mekkora törés következett be a magyar város- és társadalomfejlődésben a török megszállás következtében, de jó alkalmat kínál arra is, hogy a közös uralkodók és uralkodóházak lengyelországi és magyarországi tevékenységét összehasonlítsuk.

Mint Magyar Károly, a kiállítás BTM-es kurátora elmondta, kezdetben a régió három nagy királyi központját, Prágát, Krakkót és Budát akarták bemutatni, végül, mivel a prágai vár más struktúrában működik, mint a krakkói Wawel vagy a budai Vár, a kiállítás két város bemutatására szűkült.

A tárlatra azon a ponton lépünk be, amikor jogi értelemben létrejött Krakkó és Budapest: mindkét várost a tatárjárás után, a 13. század közepén alapították.

Buda a korábbi Vetus Buda – a mai Óbuda – helyett vette át az uralkodói székhely szerepét IV. Béla döntése szerint, míg a mai Krakkó helyén lévő korábbi településeket egy 1257-es alapító okirattal egyesítették – bár a város legismertebb legendája szerint ehhez le kellett győzni egy sárkányt is (lásd keretes írásunkat). Érdemes megjegyezni, hogy a város máig meglévő struktúrája ekkor jött létre, az uralkodó és a lokátorok, azaz a sziléziai vállalkozók közti megegyezésként is funkcio­náló okirat ugyanis határozott arról, hogy a központban főteret és körülötte kereskedelmi egységeket hoznak létre. Budán a Szent György tér töltött be hasonló szerepet, ám a török megszállást követő visszatelepülés során a városszerkezet átrendeződött. A kiállítás maketten mutatja be a korabeli krakkói Fő teret a kereskedelmi csarnokokkal. A pontos elrendezésről az utóbbi években folytatódó ásatásoknak köszönhetően tudunk.

A látogató az első egységben megtekintheti azokat a térképeket, amelyeken látható, hogy Krakkó és Buda ugyanazon a Kassán átvezető kereskedelmi útvonalon feküdt, majd a Krakkó alapítását bemutató kódexek oldalait tekintheti meg, amely ábrázolja a sárkány legyőzését, de látható a város alapító okiratának másolata is.

Külön blokkban mutatják be Szent Gellért és Szent Szaniszló legendáját: míg Gellértet a pogánylázadás idején a ma a nevét viselő hegyről taszították le 1046-ban – testét pedig a legenda szerint a belvárosi Szűz Mária-templomban helyezték el, innen tudható, hogy ebben az időben már kellett állnia a templomnak a pesti oldalon –, addig Lengyelország védőszentje, Szent Szaniszló az uralkodóval való konfliktusának áldozata lett. Amikor kiközösítette II. Boleslaw királyt, az megölette a krakkói püspököt – 1079-ben járunk –, ám hiába daraboltatta fel, a testrészeket egy sas őrizte addig, amíg azok újra összenőttek. A középkori legendák szimbolikájának ismeretében feltételezhető, hogy a test összenövése annak az időszaknak is a szimbóluma, amikor a krakkói részfejedelemségek egyesültek. Szaniszlót a 13. században avatták szentté, sírja pedig fontos hely a lengyel történelemben: itt koronázták meg a lengyel királyokat a 14. századtól kezdve.

Külön egységben kapott helyet az Anjou- és a Jagelló-ház története. Megemlékeznek a Magyarországon talán a legjobban ismert lengyel–magyar szentről, Szent Hedvigről, Nagy Lajos és Erzsébet lányáról, aki 1374-ben született Budán, majd Jagelló Ulászló feleségeként virágzó udvart hozott létre. Az egyik vitrinben látható a hímzett alamizsnástáskájának másolata.

Izgalmasak azok a blokkok, amelyek a krakkói céhek fejlődését mutatják be – itt érhető a legjobban tetten, hogy milyen fejlődés szakadt meg Buda török kézre kerülésével. Míg a lengyel céhek alapításuktól, nem egyszer a 13. századtól működtek az újkorig, legfeljebb a céhládát cserélték díszesebbre, a magyar céhek hagyománya megszakadt a török bejövetelével.

Jó példa a folyamatosságra a város védelmére létrejött Krakkói Lövészegylet is, amelyet 1250-ben alapítottak, és utóda a mai napig működik a krakkói főpályaudvar melletti kastélyban. Mint azt Krakkói Városi Múzeum főigazgatója, Michal Niezabitowski, az egyik kurátor elárulta: ebben az épületben rendezik majd meg az idén májusban kezdődő lengyelországi magyar évadban a most a BTM-ben nyílt kiállítást. A tárlaton látható jelképük, a kakas – Gian Giacomo Caraglio ötvösművész drágakövekkel díszített műve, 1500 körülről –, céhládájukon pedig Krakkó címere.

Külön blokkot kapott a pálos rend története, amely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendként hazánkban és Lengyelországban működött – központja jelenleg Czestochowában van. A kiállításon látható a Remete Szent Pál életét elmesélő pergamen is.

Az egyetemalapításokon és az egyházi életen át haladunk tovább – a krakkói Mária-templom kegytárgyait ritkán adják oda kiállításokra, de itt láthatók –, majd a gazdag lengyel céhtörténet kapcsán megemlékeznek Thurzó Jánosról is, aki a 15-16. századi érckereskedelem meghatározó figurája, egyben Mátyás király bányafelügyelője volt.

A Jagelló-kort bemutató részben állították ki azt a páncélt, amelyet korábban II. Lajos gyermekkori páncéljának hittek, a kutatások során azonban kiderült, hogy az udvarban élő Zsigmond hercegé volt. Az utolsó lengyel Jagelló lány Báthory István felesége lett, aki ennek köszönhetően szerezte meg a lengyel trónt. A fejedelem és király képmása – Marcin Kober munkája – is szerepel a tárlaton, csakúgy, mint a Jagelló-dinasztia tagjairól készült családi portrék ifjabb Lucas Cranach műhelyéből.

A Buda történetét bemutató rész érdekessége az az animáció, amelynek köszönhetően a Zsigmond-kori Budát járhatjuk be, de kiállították a budavári szoborlelet néhány szép darabját is.

Aztán kettétörik a lengyel és a magyar anyag: míg Krakkóban a városalapítástól az újkorig végigkövethető a város- és társadalomfejlődés zavartalan története a tárgyakon át, a Budát bemutató rész utolsó egységében már török tárgyak kaptak helyet – és mire Buda újra benépesült, már az egykori templomok helyét is elfeledték.

Mint azt Farbaky Péter, a BTM főigazgatója elmondta: a kiállítás a BTM és a Krakkói Városi Múzeum több mint három évvel ezelőtt elkezdődött együttműködésének eredménye.

Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója hozzátette: a kiállítás – amelyet jövőre Krakkóban is láthat a közönség – a május 19-én kezdődő 2016–2017. évi lengyelországi magyar évad beharangozó eseménye.

A kiállítás apropóján Tarlós István főpolgármester a Budapesti Történeti Múzeumban bejelentette, hogy Budapest és Krakkó még ebben az évben testvérvárosi kapcsolatra lép.


A sárkány legendája

Krakkóban többféleképpen ismert a városalapításhoz köthető sárkánylegenda. A legismertebb változat szerint a várost pusztító fenevad egy, a Wawel alatti barlangban élt, Krak herceg győzte le. Egy másik változat szerint egy élelmes cipész ölte meg, úgy, hogy birkát helyezett ki neki csalétekként, majd amikor az állat megette, és szomjában kiitta a Visztula vizét, kipukkadt.