Papok a diktatúra célkeresztjében

Egyházi emberek ezreit tette földönfutóvá, vetette börtönbe vagy zárta kényszerlakhelyre a kommunista államvédelmi hatalom

G. Juhász Judit – 2016.03.09. 01:31 –

A kommunista börtönből 1977-ben utolsóként szabadon engedett papról, pannonhalmi diákok végzetes kalandtúrájáról, a Fekete Holló-ügyről és paptársakról, iskolásokról jelentő ügynökökről, az egyházak elleni állambiztonsági intézkedésekről esett szó Az egyházak és az MSZMP az 1960-as években című, tizenhatodik Veritas-esten.

Már 1956 decemberétől kezdve sok, a forradalom idején kiszabadult egyházi embert visszavittek a börtönbe, hogy letöltsék megszakított büntetésüket. Erről is beszélt a Veritas Történetkutató Intézet minapi estjén Zinner Tibor kutatócsoport-vezető, Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja és Tóth Eszter Zsófia, az intézet főmunkatársa. Az állambiztonság 1957 tavaszára elkészítette a nyilvántartást azokról az egyházi személyekről, akiket le kellett tartóztatni, és még a forradalom első évfordulója előtt be is gyűjtötték azokat, akiktől – úgymond – félni lehet. Ugyanezen év augusztusában az állambiztonsági szolgálat emberei megszállták és átkutatták a veszprémi püspökséget. Badalik Sándor Bertalan püspököt elfogták, kitiltották Veszprémből, kötelező tartózkodási helyéül pedig Hejcét jelölték ki. Azt a kistelepülést, amelynek Egyházi Jellegű Állami Szociális Otthonában a hasonló sorsú, internált szerzetesek és nővérek éltek. A rendeket ugyanis 1950-ben betiltották, kilencezer nő és hétezer-ötszáz férfi vált hirtelen hajlék nélküli nincstelenné.

Száműzetésben

Meg kellett találniuk a túlélés módját, de céljuk továbbra is az volt, hogy szerzetesek legyenek – hangzott el a beszélgetésen. Ide, a hejcei szociális otthonba száműzték tehát Badalik Sándor Bertalant, miután arra kényszerítették, hogy vikáriusnak az ügynökként is tevékenykedő Klempa Sándor szerzetest nevezze ki.

Akkoriban már jó ideje – 1951 májusától kezdve – működött a hatalom felügyelete alatt álló Állami Egyházügyi Hivatal és annak alsóbb szervei. A hivatal döntött az egyházi állások betöltéséről, elmozdításokról, az egyházi könyvkiadás cenzúrázásáról, 1958-ban két párthatározat is született az egyházak elleni fellépésekről.

Himnusz a barlangban

A Veritas-esten szó esett Lénárd Ödön piarista szerzetesről, aki csak 1977-ben VI. Pál pápa személyes közbenjárására szabadult a kommunisták börtönéből. Lénárd Ödönt többször lecsukták, összesen tizennyolc és fél évet ült. Szabadulása előtt egy hónappal a pápa a Vatikánban fogadta Kádár Jánost, aki azzal büszkélkedett, hogy Magyarországon egyetlen pap sincs már börtönben, megvalósult tehát a vallásszabadság. A pápa azonban tudomást szerzett arról, hogy Lénárd még raboskodik, s Kádár csak ezután rendelte el, hogy a szerzetes kapjon kegyelmet.

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban 1961. október 23-án, a forradalom ötödik évfordulóján a diákok megemlékezést tartottak. Következő év márciusában az egyházügyi hivatal vizsgálatot indított, ennek eredményeként az igazgatót elbocsátották, a történelemtanárt nyugdíjazták, két diákot pedig – lapunk volt publicistáját, a néhai Szentmihályi Szabó Pétert és Cserháti Károlyt – kicsapták. A témát kutató Tóth Eszter Zsófia elmondta azt is, akkoriban több pannonhalmi paptanár is rendszeresen írta jelentéseit tanártársairól és a fiatalokról. Kéthetente találkoztak tartótisztjükkel – gyakrabban, mint a családjukkal – és akit beszerveztek, az csak a rendszerváltás után szabadulhatott meg tőlük.

A kutató interjúkat készített a volt diákokkal, akik azt mondták, nem szeretnék megtudni, hogy az iskolájukban kik voltak az ügynökök. A gimnáziumban működött egy barlangászszakkör, amelynek tagjai minden szilveszterkor elmentek az Aggteleki-barlanghoz, és ott, az akkori csehszlovák–magyar határánál titokban elénekelték a Himnuszt. A túrát Pászthory Valter atya vezette 1965 szilveszterén is, amikor a hat fiatal közül három összeesett és meghalt. Mostani feltételezések szerint a tragédiát az okozhatta, hogy a csehszlovák oldalon az eső műtrágyát mosott be a barlangba. A hatalom Valter atyát tette felelőssé a tragédiáért, később három év börtönre ítélték, a rendszerváltás után iskolaigazgató lett Budapesten.

Fekete Hollók-akció

Az egyháziak elleni hadjárat a hatvanas évek elején is folytatódott, 1961-ben az állambiztonság kiterjedt támadást indított a „klerikális reakció” ellen. Ez volt a Fekete Hollók fedőnevű akció, február 5-ről 6-ra virradó éjjel 456 egyházi embert tartóztattak le. Az Üllői úton, egy OTP-hitelből vett harmadik emeleti, kolostorként berendezett lakásban elfogták Tímár Ágnest, a Boldogasszony Háza szerzetesi közösség alapítóját, három ciszterci nővért, és – másodszor – Lénárd Ödönt, a közösség lelki vezetőjét. Lénárd akkoriban éppen villanyóra-leolvasóként dolgozott. A megfélemlítés megtette a hatását, márciusban a püspöki kar az állam és az egyház ellenségeinek kiáltotta ki a letartóztatottakat.