Meghalt Psota Irén

A nemzet színésze nyolcvanhét évet élt+VIDEÓ

MH/MTI – 2016.02.25. 13:38 –

Életének 87. évében csütörtökön elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésze - közölte a színház az MTI-vel.


psota576Madách SzínházMint írták, a művésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el. Psota Irént a Madách Színház és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Psota Irénnel a magyar színháztörténet és a színház legendás színésznője távozott. Klasszikus és kortárs drámák, vígjátékok és musicalek főszerepeinek tucatjait játszotta el, minden műfajban és minden szerepében kiemelkedőt alkotott, a színpadon és a magánéletben is rendkívüli hatással volt a kollégáira és a közönségre. Egyedi orgánuma és megjelenése különlegessé tette a legkülönlegesebbek között - hangsúlyozza a színház a méltatásban.

Szirtes Tamás: A legnagyobbakkal játszott, és köztük talán ő volt a legnagyobb

Psota Irén korszakos színésznő volt, zseniális, legendás, nagyszerű színész. Ő volt az az ember, aki semmi más nem lehetett volna az életben, csakis színész - mondta Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója. A rendező hangsúlyozta: Psota Irén művészetén keresztül értette meg, mi az, hogy színészet. A vele való közös munka során világosodtak meg számára ennek a varázslatos, ugyanakkor rendkívül kegyetlen pályának a végletei, szélsőségei, az, hogy ezt a pályát csak úgy lehet igazán méltón művelni, hogy az ember teljesen odaadja a személyiségét, az életét, az egyéniségét az imádott foglalkozásnak. „Azt a fényt és árnyékot, amit a színészet jelent, rajta keresztül értettem meg” - fogalmazott a rendező.

„Psota Irén nagybetűs színésznő volt. Csodálatos találkozás ez tehetség és foglalkozás között, fényes, dicsőséges pálya. Méltán imádták, ő a magyar színészet egyik meghaladhatatlan csúcsa” - mondta.

Szirtes Tamás kiemelte, hogy 1960-ban az újkori Madách Színház története a jelenlegi körúti épületben Brecht Kaukázusi krétakörével indult: Psota Irén csodálatos Gruse-alakításával Ádám Ottó rendezésében. A színésznő pályája során nagyon nagy szerepeket játszott el itt, köztük a Hamlet Gertrudját, a Yerma címszerepét, a Koldusopera Pollyját, a Vőlegényben Kornélt, a fiatal lányt, aztán sok évvel később az Anyát, A vörös malom Rex Infernusát, főördögét - sorolta, hozzátéve, hogy fantasztikus darabok és alakítások fűződtek Psota Irén nevéhez. „A legnagyobbakkal játszott együtt és köztük ő volt talán a legnagyobb” - emlékezett Psota Irénre az igazgató.

„Langyos sose volt”

Psota Irén végletes színésznő volt, szenvedélyes, egész munkássága ennek a szenvedélynek a mentén haladt - mondta el Szerednyey Béla színész a csütörtökön elhunyt színésznőről. „Langyos sose, vagy hideg, vagy forró volt” - méltatta a színésznő pályafutását Szerednyey Béla.

Felidézve első közös munkájukat a színész elmondta: Psota Irén igazi „madáchos színész” volt, de tett egy vargabetűt a Nemzeti Színházban, ahonnan a nagy visszatérése 1988-ban a Doctor Herz című musical volt. Szerednyey egy alkoholista segédszínészt alakított, akit Psota Irén szerepe szerint felkarolt és segített. „Az életben pontosan ugyanilyen segítőkész volt, rettenetesen sokat köszönhettem akkor neki” - hangoztatta a színész, hozzátéve, hogy kollégáihoz mindig alázattal fordult, a régi színésziskola a zsigereiben volt.

Felidézte, hogy különleges, anya-fiú kapcsolat fűzte a színésznőhöz, aki Psótanyának nevezte magát, míg Szerednyeyt tréfásan Fiómiónak becézte.

Az utolsó színpadi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló est volt a Madách Színházban, a produkció színpadra állításában Szerednyey Béla is közreműködött koreográfusként. „Mikor abbahagyta, próbáltam visszacsábítani, hiszen nem volt olyan előadás, hogy ne tapsolt volna állva a közönség” - hangsúlyozta Szerednyey Béla, hozzátéve, hogy Psota Irén búcsút vett a színpadtól, mert királynőként akart megmaradni a közönség emlékezetében, megőrizve méltóságát.

Szerednyey Béla kitért arra is, hogy Psota Irén élvezte az életet: szeretett enni és utazni.

Makk Károly: A veszteséget csak később lehet felmérni

Psota Irén halálával Magyarország egyik legnagyobb egyéniségét, tehetségét veszítettük el - mondta el Makk Károly rendező. Psota Irén minden szempontból különleges tehetség volt: mint ember, mint színésznő és mint társ. Egy olyan egyéniség volt, akit nem lehet máshoz hasonlítani - emlékezett a Kossuth-díjas filmrendező.

Felidézte, hogy Psota Irén gyakran fordult hozzá tanácsért. Minden színész azt adja vissza, ami benne van. Psota Irén a tehetséget, a becsületet, a tisztességet, az álmokat - fogalmazott Makk Károly.

Psota Irén benne van a világ színészetének aranykönyvében - hívta fel a figyelmet a rendező, hozzátéve, hogy a színésznő halálával akkora művész távozott, hogy a veszteséget csak később lehet felmérni.

Makk Károly filmjei közül Psota Irén szerepelt többek között a Ház a sziklák alatt, Az utolsó előtti ember, Mit csinált feleséged 3-tól 5-ig?, Egy erkölcsös éjszaka, A bolond lány, valamint Az utolsó kézirat című alkotásban.

A főváros saját halottjának tekinti a művésznőt

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-hez eljuttatott közleményében Psota Iréntől egy idézetével búcsúzik. "Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok" - mondta magáról Psota Irén.

Tarlós István főpolgármester közleményben tudatta, hogy mély fájdalommal vette tudomásul Psota Irén halálhírét. "A színésznő halálával a fővárost és a színésztársadalmat pótolhatatlan veszteség érte. Psota Irént, aki 2014-ben lett Budapest díszpolgára, a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti" - olvasható a közleményben.

Pályakép

Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten. Gyermekkorától a színészi pályára készült. 1952-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és azonnal a Madách Színházba szerződött, ahol olyan legendás művészekkel játszott együtt, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig tagja maradt. 

A színházi adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! 

Utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól.

Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.