A Gulag magyar foglyaira emlékeztek

Honfitársainkat ezer kényszermunkatáborba szórták szét, a legtöbben a Donyeck-medencében lévő kőszénbányákban dolgoztak

Lázin Miklós András – 2016.02.25. 03:59 –

Koszorúzással emlékeztek meg tegnap arról a csaknem hatszázezer magyar hadifogolyról és civilről, akik rabként járták meg a szovjetunióbeli kényszermunkatáborokat. Amint a helyszínen elhangzott, az 1945 utáni korszakváltás a nemzetet elnyomó idegen nagyhatalom érdekei szerint történt.

Gulag„Vigaszt nyújtani a megalázottaknak, megnyomorítottaknak” (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
A mai tiszteletadás nemzeti történelmünk keserves pillanataira is figyelmeztet bennünket – mondta tegnap Budapesten Vargha Tamás. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Gulág-emlékműnél tartott koszorúzáson arról beszélt, a magyarság súlyos vesztesége, hogy a második világháború utáni korszakváltás nem a magyar szellemiségben kimunkált erkölcsi értékek mentén történt, hanem a nemzetet elnyomó idegen nagyhatalom érdekei szerint.
Hangsúlyozta, az emlékmű hivatása a megalázottaknak és megnyomorítottaknak vigaszt nyújtani abban a reményben, hogy egyszer minden gyalázatosságra fény derül. Beszélt arról is, a Gulag világában Európa szinte minden nemzete képviseltette magát. Vargha Tamás szerint „a mi generációnk számára az ártatlanul civilként kényszermunkára a Gulagra elhurcolt magyar férfiak, nők és gyermekek sorsát magába zárta a feledés emlékműve”. Ezen a „sivatagi közönyön átlépve” a Gulagokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány 1993-ban állított emlékművet, azok előtt tisztelegve, akik soha nem térhettek már haza.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója arról a több tízezer emberről beszélt, akiket 1944-ben és 1945-ben hadifogságba, kényszermunkára vittek. Legyünk büszkék azokra, akik embertelen körülmények között is emberek maradtak, és továbbadták mindazt, ami kell egy nemzetben, a hitet, a tisztességet és a becsületet – mondta. Az emlékműnél katonai tiszteletadás mellett koszorút helyezett el Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Honvédelmi Minisztérium, Belváros-Lipótváros önkormányzata, a Nemzeti Örökség Intézet, a Veritas Történetkutató Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottság is.

Mintegy hatszázezer magyar hadifogoly és civil járta meg a szovjetunió­beli kényszermunkatáborokat és az ítéletek végrehajtására létrehozott Gulag-táborokat – történelmileg kizárólag ez utóbbi számít Gulagnak, de a közvélekedés szerint az előbbiek is azok. Az elhurcoltak közül hozzávetőleg kétszázezren civilek voltak, akiket az akkori Magyarországról – ideértve az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeket is – tereltek marhavagonokba. Fontos megjegyezni, a Szovjetuniónak semmiféle jogalapja nem volt az emberek elhurcolására. A magyarokat mintegy ezer munkatáborban szórták szét, legtöbben a Donyeck-medencében dolgoztak a kőszénbányákban, de sokakat deportáltak a Kubányi-alföld és a Dél-Urál vidékére, valamint a fekete-tengeri kikötőkbe, Odesszába és Szevasztopolba is.


Elmaradt tegnap a Donáth-szobor avatóünnepsége

GJJ

Budapest IX. kerületében, az Üllői út és a Páva út sarkán avatták volna fel tegnap az 1947. október 23-án kivégzett Donáth György szobrát, a rendezvény azonban elmaradt, mert az ünnepségen tüntetők jelentek meg, és „nem kérünk a fajgyűlöletből” rigmussal fejezték ki tiltakozásukat.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke, a Fidesz alelnöke, és Boross Péter volt kormányfő, akik beszédet mondtak volna az avatáson, végül távoztak.

Arra az újságírói kérdésre, miért tartotta fontosnak, hogy jelen legyen, Gulyás Gergely azt mondta: számtalan olyan alakja van a magyar történelemnek, akinek az életútja ellentmondásos, de azzal, hogy élete végén egyértelműen mártírhalált vállalt Magyarország függetlenségéért és szabadságáért, megszolgálta, hogy méltóképpen emlékezzünk rá. A kormánypárti politikus ebbe a körbe sorolta Donáth Györgyöt is, szerinte aki ismeri az életútját, az tudja, hogy a náci megszállással, egyáltalán mindenfajta megszállással szemben állt.

Boross Péter annyit mondott az ünnepségről távozóban, hogy már többször kifejtette: Donáth György írásait, élete teljességét és hősi halálát kell figyelembe venni megítélésekor.


Kiállítások küzdelemről és túlélésről

A Gulagot túlélő honfitársaink bizonyítják, hogy az élet győzedelmeskedett az embertelenség fölött – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára a Fővám téri aluljáróban, a Gulagon raboskodó magyaroknak emléket állító kiállítás megnyitóján. Rétvári Bence kiemelte, a Barakkba zárva - életre ítélve elnevezésű tárlat nemcsak a Gulagra hurcolt emberek megaláztatásait akarja bemutatni, hanem az élet győzelmét is: ma már nincs se Sztálin, se Szovjetunió, de a túlélők, az ártatlanul elhurcoltak közül sokan ma is itt vannak közöttünk. A fabarakk-installáció belsejében nemcsak a Szovjetunióban töltött kényszermunka körülményei elevenednek meg, de a túlélőkről készült fényképek segítségével a múlt és a jelen közötti kontraszt is látható.

Lágerjárat címmel utazó vagonkiállítással emlékezik meg az 1944 végén és 1945 elején a Szovjetunióba deportált politikai foglyokról és kényszermunkásokról a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre. A vagon felkeresi azokat a magyarországi vasútállomásokat, amelyekről deportálások indultak a Szovjetunióba – mondta Matkovits-Kretz Eleonóra, a nemzetiségi kör elnöke a Nyugati pályaudvaron tartott megnyitón.