A fényképészet őskorának emlékei

Wilhelm von Gloeden báró és Felix Bonfils régi fotográfiái is előkerültek a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből

Péntek Orsolya – 2016.02.25. 02:02 –

Tizenkilencedik századi fotográfiák szerepelnek azon a kiállításon, amely Fotó/Modell – Képek a természet és művészet között címmel látható a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A több teremben bemutatott tárlaton olyan, világhírű alkotók munkái is megtekinthetők, mint Wilhelm von Gloeden báró és Felix Bonfils.

FotoÉvtizedeket aludtak át a műtárgyak (Fotó: Csudai Sándor)
Több mint négyszáz fotót válogatott a Magyar Képzőművészeti Egyetem művészeti gyűjteményének tizenkétezer darabos kollekciójából Peternák Miklós tanszékvezető, kurátor a Fotó/Modell – Képek a természet és művészet között című tárlatra. Mint azt Majkó Katalin, a Könyvtár, Levéltár és Művészeti Gyűjtemény volt főigazgatója a kiállítás tegnapi bejárásán elmondta, az egyetem elődje, a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde alapításakor, 1871-ben még szokásban volt, hogy a műtárgyakról metszeteket készítettek, és a hallgatók ezeket is másolták, használták. Az első igazgató, Kelety Gusztáv alatt a képzésben részesülők heti harminchat rajzórán vettek részt, nehezítette azonban az oktatást, hogy nem volt mintarajzgyűjtemény, ezért elhatározták, hogy felépítik a könyv- és metszettárat, valamint létrehozzák a gipszöntvények tárát. (A korabeli festők képzésében jelentős szerepet kapott a gipszalakok, fejek rajzolása.) Amikor az új képrögzítési eljárás, a fotó terjedni kezdett, részben a külföldet járó oktatóknak köszönhetően a tárba egyre több fénykép is bekerült a metszetek és mintalapok mellett.

A világháború után, amikor kiment a divatból a mintalapok utáni rajzolás, és Lyka Károly művészettörténész, festő és tanár vezetésével lezajlott az oktatási forradalom a „ki a természetbe” jelszó alatt, a mintalapok, fotók és felhalmozott kincsek tárlókba kerültek. Ott is maradtak a szekrényekben a kilencvenes évekig, amikor felfedezték és elkezdték feldolgozni a gyűjteményt. Noha a grafikákat már korábban is bemutatták a közönségnek, a fotók kiállításának ötlete csak egy éve merült fel.

A tárlatot Peternák Miklós kurátor mutatta be a sajtó képviselőinek. Mint arra felhívta a figyelmet, nem egy, a falra kikerülő szekció csupán a töredéke annak, ami a gyűjteményben van, így például a korabeli Szíriát és Egyiptomot végigfotózó francia fotográfus, Felix Bonfils képeinek egész sorozata a birtokukban van, de ezek nem mindegyike került ki a falra.

Bonflis mellett látható a tárlat Világfalu című szekciója, amelyben mások mellett az Észak-Afrikában dolgozó Fiorillo Luigi olasz fotós életképei szerepelnek az 1870-es évekből: a munkáin mások mellett cigarettázó nők láthatók. Képei a párizsi világkiállításon annak idején nagy sikert arattak. Ebben a szekcióban kapott helyet Jean Geiser és Hermann Heid is – neki egy másik teremben is vannak alkotásai –, utóbbi szerepeltetése azért is érdekes, mert az ő bécsi műtermében kezdett el fényképezni az épülő Budapest dokumentátora, Klösz György. Itt láthatók Georg Maria Eckert schwarzwaldi képei és Jean Laurent Alhambra-sorozata.

A belsőbb termekben látható Oscar Rejlander svéd fotós Darwin könyvéhez készített, az emberi érzelmeket bemutató sorozatának nyomtatott változata, és Wilhelm von Gloeden báró szicíliai aktsorozatának néhány darabja is, valamint egy érzékeny, szép női portréja. A báró ma aktjai miatt világhírű – kijelenthető tehát, hogy a tárlat sztárdarabjai a felvételek (érdekesség pedig, hogy kiváló tájfényképész is volt, és dokumentálta a Reggio Calabria-i földrengést is 1908-ban).

A teremben megtekinthető a mintarajziskola mellett működő női festőiskoláról készült Weinwurm Antal-sorozat néhány képe is, míg egy félemelettel lejjebb Edward Fox bélyegzett, fákról készült sorozata látható.
Néhány nagyobb egységet, amelyek korábbi kiállításon szerepeltek, most nem, vagy csak jelzésszerűen mutatnak be, ilyenek Székely Bertalan mozgástanulmányai, az 1914-es hadikórház-felvételek, Müllner János magyar várak sorozata és Divald Kornél Magas Tátra-albuma, valamint a már említett, Mintarajztanoda az 1900-as Párizsi Világkiállításon című sorozat Weinwurm Antaltól. A kiállítótérben helyet kapott egy Új művek – kortárs reflexiók „kiállítás a kiállításban” is: a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatói által készített kortárs műtárgyak a tematikailag megfelelő szekcióban láthatók.


Kik gyarapították a kollekciót?

Az intézmény tanárai közül többen kapcsolatba kerültek a fotózással: Morelli Gusztáv biztosan fényképezett, Székely Bertalan pedig jegyez egy vitacikket is a fotográfiáról, később mozgástanulmányai kapcsán Étienne-Jules Marey francia tudóssal és fényképésszel is levelezett. Huszár Adolfról tudható, hogy vásárolta és gyűjtötte a képeket. Alkalmi utazások során is hoztak képeket a tanárok, így a von Gloeden-fotókat Balló Ede adta a gyűjteménynek, de valószínűleg Keleti Gusztáv is vásárolhatott európai körútja során. A „fénykép” szó az egyetemi évkönyvekben két helyen fordul csak elő, visszatérő motívuma a leltárban: „Építészeti műemlékek, iparművészeti tervrajzok, szoborművek és a régi és ujabb mesterek jelesebb compositióinak rézmetszetű és fényképmásolatai (nem másolás, hanem csupán tanulmányozás czéljára).”