Vass KrisztiánA király Uj ruhája

Nemzeti romantika, így sajnálja le a „fideszoid államműködést” Uj Péter, a 444.hu portál főszerkesztője.

Vass Krisztián – 2016.02.23. 02:00 –

Pedig úgy tűnik, elég realista a kormányzat, szemben azzal a migránspárti janicsárkodással, amit ez az ultraliberális hírharang művel. Nemzetietlen romantika ez a javából.

Pedig elmúltak már a Horn-kormányos kilencvenes évek, amikor a vörös internacionalizmust kék világpolgárságra cserélték a baloldali publicisták. Mi több, túl vagyunk Medgyessy Péter útelágazódásán (nehéz szó), amikor szocialista kormányfőként divat volt Trianonra koccintani a román miniszterelnökkel. Sőt, Gyurcsány Ferenc határon túli nemzetrészeinket lerománozó divatja is elmúlt: az elcsatolt területek magyarjai kettős állampolgárságot kaptak. Szóval nem menő már ez az urbánus liberalizmus. Nem. Már nem fiatalos, nem rockos, nem vagány. Állami champagne-teszteket! című népszabadságos durrantásában az agrártárca háttérintézményének szakértőin heherészett nemrég. Azon, hogy az érzékszervi teszteken a „világhírű” napnyugati pezsgők nem kaptak olyan előkelő helyezést, mint szerinte illett volna. Bezzeg a magyar itóka jól szerepelt, pedig az csak palackozott nagyfröccs. Az ugye fel sem merült, hogy talán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalban (Nébih) is értenek annyira a fogyasztanivalóhoz, mint a 444.hu szerkesztőségében?

Talán nem kellene mindentől hasra esni, amit a sznobéria ajnároz. Mindegy is, hogy most milyen az a pezsgő, nem ez a lényeg. Hiszen szerintük minden itthoni: béna, pocsék. Keserű a sör, rossz az idő, hülye a dolgozó, pláne ha nébihes. De azért van üdítő kivétel, például a negyvenezer forintos külföldi puccos pezsgő. Az király. Csakhogy úgy tűnik, a király meztelen. És csörgősipkás udvari bolondjaik idétlenül tapsikolnak a semmihez.

Uj Péter ugyan tehetséges, ám nyeglén cinikus. Innám a szavait a jobb sorsra érdemes szerzőnek, de gondolatainak pohara üres. És micsoda paradoxon: ezzel betelt a pohár. Mert minden magyar termék, dolog lefitymálása: automatikus. A szerző azon ironizál, hogy „a magyar mezőgazdasági termékek magyar állami nyomatása kiemelt feladat”. Pedig ahogy az író Veres Péter mondta egyszer: Minden tehén a saját borját nyalja. Ez így lenne természetes, de van, aki inkább marhaságokat írogat.

Lehetett fintorogni a Várbazár felújításakor is, tudálékosan osztani az észt úgy, hogy a kedves olvasónak a végén a gyomra forgott az egésztől. Pedig mi is történt valójában? A főváros egykori Duna-parti éke megszépült. A lompos kommunista korszak szakadt, pusztuló Budai Ifjúsági Parkja helyén újjászületett ez a jelképes épületegyüttes. Mondjuk, a külföldi turistákat nem érdekli, hogy miért szép valami, s miért nem tetszik ez maroknyi liberálisnak. Ahogy a Kossuth téren sétálók sem kíváncsiak arra, hogy is nézett ki a parlament környezete, mielőtt rendbe tette volna a jobboldali kabinet. Továbbmegyek: a magyar honpolgárt sem érdekli, hogy a baloldal miért fanyalog, ha a posztkommunistán slampos közterek megújulnak. Sőt a balliberálisok sem érdeklik. Nekik nyolc. Nyolc. És nem 444.