Dán abszurditás csúcsra járatva

Férfiak és csirkék: A rendező komolyan próbára teszi a rajongóit

Német Dániel – 2016.02.18. 01:42 –

Anders Thomas Jensennek sokat köszönhet a dán és úgy általában a skandináv filmgyártás, hiszen bár Északon már korábban is sorra készültek a remekművek, a kultikussá vált Zöld hentesekkel és Ádám almáival jelentős rajongótábort alakított ki a kicsit is nyitottabb nézők körében.

Egyszersmind bizonyította, hogy nem csupán bűnügyi történetekben, hanem sajátos hangulatú, abszurd vígjátékok terén is markáns és erőteljes alkotások születhetnek Északon. Sokat köszönhet a rendezőnek Mads Mikkelsen is, akit ugyan sorra különc karakterekkel „ajándékozott” meg, ezek hatására egész Európában és az Egyesült Államokban is meglátták benne a sármot, és szép karriert futott be.

Egy hasonló, ünnepeltté vált alkotó előtt két út szokott állni: vagy elindul kommerszebb, többeket megszólító alkotások felé, vagy a stílusjegyeit az önbizalomtól túlfűtve maximálisra pörgeti, és kompromisszumok nélküli munkákkal jelentkezik. Jensen az utóbbit választotta: bár forgatókönyvíróként – a humort félretéve – ő alkotta meg az Oscar-díjas Egy jobb világ történetét, tíz év pihenés után a rendezéshez visszatérve a Férfiak és csirkékkel a tőle megszokott abszurd és groteszk stílust viszi tovább, csak a koráb­biaknál is erőteljesebben. Ha a Monty Pythonra azt mondjuk, hogy megosztja a nézőket, akkor ez a rendező új filmjére hatványozottan igaz lehet, azzal a különbséggel, hogy valószínűleg korábbi rajongóit is zavarba hozza majd, olyannyira öntörvényű, annyira túlfeszíti a húrt.

A magyar mozikban már látható film lényegében a Dr. Moreau szigetének bizarr átirata: egy különc és zilált egyetemi professzor (David Dencik) és kissé őrült testvére (Mads Mikkelsen) apjuk halála után egy videóüzenetből tudja meg, hogy a szüleik nem is a vér szerinti rokonaik, édesapjuk pedig még mindig él egy isten háta mögötti szigeten. A fivérek felkerekednek, hogy találkozzanak vele, az apró, néhány tucat lelket számláló településen azonban látszólag senki sem komplett, hát még az ott élő, frissen megismert testvéreik, az apjukról pedig később kiderül, hogy különös biológiai kísérleteket végzett a világtól elzárva. A rendező a rá jellemző sajátosságokat – a kevés helyszín, zárt és furcsa közösségek és annál is furcsább alakok – megőrizte, a morbid humort azonban minden korábbinál többet alkalmazza. És noha mindvégig teljesen abszurd a történet, árad belőle egyfajta melankólia, amely a harsány poénokon sem enged teli szájjal nevetni. Talán lesz, aki az év vígjátékának kiáltja majd ki, másoknak pedig valószínűleg megfekszi a gyomrát. A Mads Mikkelsenbe szerelmes bölcsészlányok azonban jókora pofont kapnak, hiszen a színész nem csupán teljesen eltávolodik korábbi hősszerelmes szerepeitől, hanem szinte egyenesen gúnyt űz belőlük.

Férfiak és csirkék
Színes, feliratos, dán–német vígjáték, 104 perc, 2015
••••••7•••