Egy kísérletező alkotó bolyongásai

Érmezei Zoltánt a kezdet és a vég problematikája és ezek felcserélhetősége foglalkoztatta – életműtárlat a Ludwig Múzeumban

Kocsis Katica – 2016.02.16. 01:07 –

Konceptuális műveket, mail art alkotásokat, korpuszokat, installációkat, tükörrajzokat és lepelszobrokat is láthatunk Érmezei Zoltán első életmű-kiállításán, a VisszaElőretekintés című tárlaton a Ludwig Múzeumban, amelyen a kurátorok igyekeztek úgy rendezni a munkákat, hogy az alkotó még életében elképzelt kiállítási koncepciója is érvényre jusson.

Ermezei-Zoltan-kiallitasA lepelszobrokban megörökített arcok Érmezei kísérletező életművének fontos korszakát idézik fel (Fotó: Varga Imre)
Érmezei saját művészetét folyamatosan életmű-kiállításként kezelte, ezért igyekeztek úgy rendezni a munkákat, hogy az alkotó még életében elképzelt kiállítási koncepciója is érvényre jusson – emelte ki Beke László kurátor Érmezei Zoltán első életmű-kiállításán, a VisszaElőretekintés című tárlaton a Ludwig Múzeumban.

A tárlat szokatlan felütéssel indul: a biográfia mellé Érmezei kinagyított önarcképe került, amelyet saját maga jegyzetelt teli. A színes feliratok tanúskodnak arról, hogy az életmű-kiállítást életprogramnak tekintette a művész. Ebbe a térbe került még egy nagy portré az alkotóról, illetve néhány olyan karikatúra, amelyben Érmezei a monotípiát és a tükörre rajzolás technikáit vegyítette. E munkák nem nárcisztikusak, sokkal inkább önvizsgálatról tanúsodnak: Érmezei önmagát dokumentálta különféle pózokban és grimaszokkal. A művész munkássága szimbolikus gesztussal kezdődött: 1975-ben fizetett apróhirdetésben tette közzé halálhírét a Magyar Nemzetben. A kiállítótér következő termébe így került az adott újságlap kinagyított példánya mint e művészet alfája. Ezt egészítik ki mail art alkotásai és egyéb konceptuális jegyzetei a vitrinekben, amelyekből nemcsak Érmezei főbb gondolatai, az őt foglalkoztató problémák, hanem művészetének irányvonalai is kirajzolódnak, és jól látszik az is, hogy az egész életművet áthatja a szavak, szójátékok mesteri kezelése. Az üres, meg nem írt levelezőlapok a gyászhírhez hasonlóan szintén az eltűnésre és a hallgatásra mint művészi gesztusokra játszanak rá, míg a névjegykártya méretű gondolatfolyamok között aforizmákat, a valláshoz, szenvedéshez kapcsolódó jegyzeteket, verseket, iskolás kimásolásokat találunk. A következő térben szintén különféle dokumentu­mait találjuk, amelyek a Poszt-művészet projektjéhez kapcsolódtak, és amelyek az események megfigyelése és dokumentálása során keletkeztek. E terem kiemelkedő munkája a KI-ÁLLÍTÁS-TERV című életnagyságú önarckép, amelyen Érmezei három fehér lepedővel körülvéve, koszos munkásruhában tagadja művészi létezését.

A következő terekben a tükör köré csoportosuló alkotásai kaptak helyet, amelyeken az emberi arc és test anamorfikus torzításait kutatta. A fotók közül kiemelkednek a Rauschenberger Jánossal közösen készített tükörlabirintus képei, amelyekben önmagukat festik, rajzolják a tükörre, amint önmagukat rajzolják a tükörre. A rajzoló tükörkép című munka is hasonló koncepción alapszik, az pedig külön öröm, hogy a kiállítás rendezőinek ezt a munkát sikerült igazán izgalmasan, Érmezei elképzelésének megfelelően installálniuk: a két rajz egy-egy üveglapon, egymáshoz képest eltolva jelenik meg, míg az installáció alá és vele szembe is került egy tükörlap, amely nemcsak a munkát tükrözik vissza, hanem a nézőt is, így mi magunk is az installáció részeseivé válhatunk. A tükrözésekkel foglalkozó szekciót fényes, tükröződő felülettel bevont tér zárja le, amelyben a tükör, a tükröző és a néző eggyé válik.

A tükrös munkákat Érmezei lenyomatból induló, szoborrá nemesülő öntvényei követik, amelyekben az alkotó a szobor és a festmény közötti határokat kívánja elmosni, majd folyamatosan haladunk a szobrászat kiteljesedése felé: a kiemelkedő arcokat, kezeket lepelszobrok váltják, amelyeket a művész úgy hozott létre, hogy az arcra egy leplet helyezett, majd így öntötte ki őket, egy érdekes faktúrát hozva ezzel létre.
Ez a munkamódszer a Feltárás című projektben csúcsosodik ki, amelyben a művész régészetileg kiásott testét mutatja be, a feltárás folyamatával kifejezve az újjászületés gondolatát. A terem közepében pedig egy nagy műtárgyegyüttes található: Érmezei néhány szobrát és öntvényét régészeti ásatásra emlékeztető, homokkal beszórt üvegdobozba installálták.

A fő térben Érmezei korpuszait állították ki, amelyek tulajdonképpen body-art emlékműnek is tekinthetők. A drámai megfogalmazású, az „önöntés” technikájával készült szobrokat úgy akasztották a falra, hogy azok így a Megfeszítettet is eszünkbe juttatják, nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül a munkák vallási ikonográfiáját sem.

A kiállítás különlegessége még a Pauer Gyulával és Rauschenberger Jánossal közösen létrehozott P.É.R.Y Puci, a rejtélyes fiktív tájképfestő elnevezésű projekt, amely során kilenc nagyméretű, hagyományos plein-air technikával készült tájképet festettek hárman a Dráva partjáról 1986-ban.