Szajlai CsabaPályán maradni!

A tavalyi 2,9 százalékos növekedéssel egyértelműen a kontinens egyik motorja volt a magyar gazdaság

Szajlai Csaba – 2016.02.13. 00:56 –

Bár néhány uniós ország adata még hiányzik, de azt már most bátran kijelenthetjük, hogy a tavalyi 2,9 százalékos növekedéssel egyértelműen a kontinens egyik motorja volt a magyar gazdaság. Noha a 2014-es, „misztikus” 3,7 százalékos bővüléshez képest a lassulás tetten érhető, a csaknem háromszázalékos 2015-ös éves gyarapodással továbbra is fontos tényezői vagyunk az európai hajtóerőnek. S nem a kormányszimpátia mondatja velünk, hanem a statisztika: egy fontos listán lépett előre Magyarország annak köszönhetően, hogy a múlt évi negyedik negyedévben kellemes meglepetést okozott a GDP-növekedés. Konkrétan: húsz tagállam eddig közölt adatai közül az éves növekedési ütemben a hatodik, a negyedévesben pedig az ötödik helyen állunk. Ezen a ranglistán kitűnik persze, hogy Kelet-Közép-Európa most az unió „dübörgője”, hiszen a dobogón sorrendben Szlovákia, Románia és Lengyelország áll.

Tényleg pörgünk? Tényleg! Az ipar, az export, valamint a lakossági fogyasztás (kiskereskedelem) élénkítő hatása volt a „lelke” a tavaly év végére meglepően felgyorsuló növekedésnek, de konkrét ok az uniós források kifizetésének csúcsra járatása is lehetett - gyakorlatilag ez rajzolódik ki a közzétett, a várakozásokat meghaladó negyedik negyedéves GDP-adat kapcsán érkezett elemzői reakciókból.

Ami pedig a „mögöttes” világot illeti: nem kell elfelejteni, hogy – a hecckampánnyal szemben – a magyar gazdaságból nem vonult ki a működő tőke, és rápillantva az újabb Audi-gyár áttelepítésére, köszöni szépen, jól is érzi magát. Közben öt év alatt nyolcvankettőről hetvenhat százalékra csökkent az adósságráta, továbbá hétszázezer munkahely is létesült – ennek kétharmada a közmunkán kívül.

Senki sem vitatja, hogy az elmúlt évek teljesítményét - korábban a három százalék körüli bővülés az álom kategóriájába tartozott(!) - mechanikusan előre kell vetíteni a következő évekre. A világgazdaság folyamatai kedvezőtlen irányban változnak, gazdaságunk pedig ezer szállal kötődik a külpiaci folyamatokhoz. Például az év elején pánikot váltott ki az amerikai és az ázsiai tőzsdéken is a kínai gazdaság növekedésének lassulása, ami egy több éve tartó folyamat ugyan, de most bontakozik ki. Nagy húzóerőt nem lehet várni az euróövezettől sem, amely egy lassan növekvő, és nagyon eltérő teljesítményű gazdaságokból összeadódó országcsoport. Nem kell aggódni a német és az osztrák gazdaságért, viszont az olasz, a francia és a spanyol miatt igen.

Visszatérve a hazai vizekre, szerencsés, hogy a kormány az elmúlt években kihasználta az alacsony olajárak, az alacsony kamatkörnyezet adta lehetőségeket. Kétségtelen az is, hogy a 2015-ös, a tervezettnél jobb adatok még nagyobb hitelességet kölcsönöznek a 2016–17-es terveknek. Igaz, mozgásterünk a kedvező makroadatok ellenére nem változik jelentősen, de a befektetők számára kifejezetten kedvező adatokkal bírunk - ráadásul az államadósság területén további fejlődés várható. Az előnyös makroadatok pedig közelebb vihetik a magyar államot a felminősítéshez.

De az eddigi teljesítmény megőrzéséhez s még inkább a javításához további erőfeszítésekre lesz szükség. Nagyon függ növekedésünk a következő években attól, hogy mennyire gyorsan tudja a kormány kiosztani az uniós forrásokat, képes lesz-e hatékonyan csökkenteni a bürokráciát, valamint tudnak-e javítani a kis- és középvállalati szektor termelékenységén az érintettek, s versenyképességünk erősítésére is szükség van. Ám komoly gond a gazdaság számára az is, hogy kialakult egy duális szerkezet, amelyben a nemzetközi cégek és szolgáltatások színvonala jó, míg a másik oldalon található, hazai tulajdonban lévő vállalkozások pénz-, tőke- és fejlesztési oldalról gyengék, a közigazgatás pedig lassú és drága.

Végezetül felteszem a „szokásos” kérdést: mit érez ebből, mármint a gazdasági bővülésből az átlagember?

Egyfelől több a munkahely, stabilabbak az állások, a reáljövedelmek kimutathatóan nőnek, pénzünk pedig - vessünk csak egy pillantást a gyakorlatilag nulla inflációra - nem romlott. A kiskereskedelmi forgalom folyamatosan nő, azaz „vásárlunk”, és a használt lakások piaca is „beindult” az elmúlt évben. Budapest több területén akár harminc százalékkal is megnőttek a lakásárak, ez a folyamat pedig vidékre is lecsoroghat. Nagy potenciál van még ezen a területen, hiszen a lakásépítés áfájának csökkentése is serkenti a gazdaságot, csakúgy mint a családok új otthonteremtési támogatásának kiterjesztése.

Készülni kell azokra az időkre is, amikor majd nem lesz ennyire jó a helyzet: előbb-utóbb „kifutnak” az uniós pénzek, és most, ha sokat költünk, akkor már semmi nem marad arra az időszakra, amikor éppen kitör valamilyen válság vagy sokk.

Ezért kell fejlődési pályán ma­radni.