Lovas IstvánUjhelyi kontra Varufakisz

Február 7-e és 9-e volt az a két nap, amely megrázta a világot

Lovas István – 2016.02.12. 03:47 –

Vasárnap Ujhelyi István, az MSZP alelnöke, európai parlamenti képviselő Európai Demokraták néven „szellemi inkubátorházat” alapított, amelynek keretében igen bátran lenyalta az Európai Unió valamennyi talpának eddig egyetlen, általa lenyalatlannak hitt részét. A hír keltette globális földrengésnek azonban semmilyen nyoma nem maradt a világsajtóban, beleértve a luxemburgi Letzebuerger Journalt, a páneurópai mozgalomalapító Ujhelyi kék alapon aranycsillagos médiaálmai valószínű netovábbját.

A szemével csak Brüsszelen csüngő MSZP-s alelnök pechére az övé után következő keddi esemény még azt az esélyét is ellopta tőle, hogy az a néhány ember, aki netán felkaphatta volna a fejét mozgalma megszületésének hírére, fel is kapja. Az ilyen mozgalmakra kihegyezettek felcsigázott figyelmét ugyanis lekötötte az a várakozás, hogy mit fog mondani Berlinben Jarisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter. Mégpedig DiEM25 (Demokrácia Európában Mozgalom – 2025) néven. A meghirdetés helyéül szolgáló, egykori kelet-berlini munkásmozgalmi színház megtelt, ott voltak a francia France24 tévé, a német Süddeutsche Zeitung és számos más európai sajtóorgánum, így a Népszabadság tudósítói, akik közül többüket nem engedték be a színházba, hogy ott még több civil néző kaphasson helyet.

Hogy az érdeklődés nem a magát baloldalinak azonosító Ujhelyi, hanem a Sziríza-kormány karizmatikus exminisztere mozgalma felé irányult, annak igen egyszerű oka van. Ugyanis Ujhelyi továbbra is szembemenetelve a valósággal és az európai ellenforradalmi hangulattal, a teljes hazai „demokratikus ellenzék” rossz vízcsapjából állandóan folyó Brüsszel-imádó mantráját akarta tovább terhelni azzal, hogy az orbáni illiberális politika „olyan vírus, amely láthatóan fertőző, és belülről nehezíti az EU válságának megoldását” és a többi. S ehhez Ujhelyi a píárszempontból halott csecsemőket babusgató inkubátorházáról adott későbbi rádiónyilatkozatában még olyan falrengető újdonságokkal is előhozakodott, mint az európai uniós alapértékek.

Megrázó, hogy a népszerűséget egy kétszáz napja vizet nem kapott sivatagi dromedár szomjával áhítozó MSZP és annak vezetése éppen annyira el van vágva a kontinenst elsöprő hangulatváltozástól, mint a többi hazai ellenzéki bal-neoliberális rompárt.

Az Ujhelyi-féle mozgalom alakításának napján az amerikai The Daily Caller nevű hírportálon Az euró pai multikulturális konszenzus vége, címmel arról jelentett meg remekbeszabott írást, hogy ma ellenforradalom zajlik Európában, amely éppen olyan erőszakos és nagyhatású lehet, mint az a második világháború utáni forradalom, amely megteremtette a mai keresztényellenes, multikulturális, bevándorláspárti, autoritás- és nacionalizmusellenes kontinenst. Az elemzés azzal zárul, hogy „a politikai osztály vagy számot vet azzal, hogy igazodnia kell, vagy elsöprik”. És söprődik, bizony: a magyar migránsmegoldást ádáz undorral leszóló osztrák Faymann kancellár „180 fokos fordulatától” kezdve (Neue Zürcher Zeitung, február 9.) a Törökországba rendszeresen rohangató Merkel kancelláron át (Ivan Krastev: Feladja Németország az integrációt?, NYT, február 8.) a migránsok vagyontárgyait és készpénzét elkobzó Svájcig és Dániáig, vagy a migrációellenes, mind erősebb német AfD pártig és a migránsgyűlölő Pegida mozgalomig.

Az említett, világszerte ismert bolgár Krasztev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának elnöke idézett New York Times-cikkében szintén attól fél, hogy Európában kitör az „ellenforradalom”. És hogy mi a baj Euró­pával, azaz az Európai Unióval, az „európai” (értsd: német) megoldásokkal? Erről Varufakisz mozgalma alapítása előtt néhány nappal az amerikai Real News nevű alternatív portálnak adott videointerjújában nyilatkozott: „Görögország demokratikusan megválasztott kormányát a hitelezők vaspatás, meg nem választott trojkája eltaposta, ami sok euró­pait ráébresztett arra, hogy milyen »demokráciadeficit« működik a kontinensen, és hogy az irányban milyen mély megvetés uralkodik”. Majd hozzátette: „Európában nem demokráciadeficit van, hanem a demokrácia teljes hiánya. A pénzügyminisztereket, a miniszterelnököket és elnököket demokratikus választják meg, de Európában a fontos döntéseket európai szinten nem megválasztott, nem képviseleti, senkinek nem felelős, törvénytelen fórumokon hozzák, mint az eurócsoport”, azaz az euróövezeti pénzügyminiszterek csapata.

De egyre többen beszélnek ugyanígy a politikusok is, és nem csak „Kelet-Európában”. Matteo Renzi olasz miniszterelnök az előző hét vasárnapján jelentette ki pártja egy rendezvényén: „Az EU nem működik, hanem számok és szabályok összességévé zsugorodott”. Panaszkodott arról is, hogy „nem lehet olyan technokratákkal továbbra is együtt dolgozni, akik nem tudják, miként viszonyuljanak az emberekhez”. Renzi, akár térségünk mind több vezető politikusa, kijelentéseivel tükrözni kívánja Európa népeinek egyre uniószkeptikusabb hangulatát és mind nagyobb dühét, azt látva, hogy e csodálatos kontinens önként és dalolva merül alá egy idegenözönben, amelyet az eddig uralkodó, de végre-valahára lemenő csillagzatú politikai elitje csalogatott ide.

Ujhelyinek csak egyetlen vigasza lehet. Mégpedig az, hogy Varufakisz mozgalma sem számíthat sikerre, mégpedig éppen azért nem, mert amíg a görög politikus-egyetemi tanár diagnózisa helyes az Európai Unióról, a javasolt gyógymódja garantáltan taszítani fogja azokat, akik a mozgalmához csatlakozás gondolatával játszadoznak. Ugyanis Varufakisz éppen a migránskérdésben képviseli a szinte még nagyobb nyitottságot. Említett videointerjújában elmondta, az európai hatalmak a gyarmatosítás korában szálltak meg országokat, és követtek el ott csúnya tetteket. De most a demográfia megváltozott, és ennek függvényében Európának el kell fogadnia, hogy most hozzánk áramlanak be emberek ezekből az országokból, és őket nem falakkal, kerítésekkel kell fogadni.

Nos, ez az a recept, amely méreg nemcsak Európának, de Varufakisz DiEM25-ös mozgalmának is. A trojka Görögország elleni diktátumait elfogadó Ciprasz-kormányból derék módon, tiltakozásul kilépett Varufakisz felkínált gyógymódjával egyértelműen öngyilkosságot követett el. S ez fájni fog neki, mert őszinte ember, aki hisz mozgalma megváltó erejében. Ujhelyit ezzel szemben nem fogja bántani mozgalma totális visszhangtalansága, hiszen erre egyrészt számíthatott, másrészt tudja, hogy borítékja vastagságát ez nem érinti.

 

Lovas István: Ujhelyi kontra VarufakiszFebruár 7-e és 9-e volt az a két nap, amely megrázta a világot - Vasárnap...

Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. február 11.